A tudás jó árfolyamon váltható készpénzre

Pár éve átszoktam a telefonon keresztüli zenehallgatásra az autóban, ami azt a luxust biztosítja, hogy szinte bármilyen előadó vagy zeneszám azonnal elérhető. A minap beugrott egyik réges-régi kedvenc együttesem, a Foreigner, úgyhogy rá is böktem azonnal. Mintha valami időgépbe szálltam volna, nyomban visszarepültem 1993-ba, ahogy este hét körül az egri Főposta előtti buszmegállóban várom a tizenkettest, fülembe üvöltetve a Walkman segítségével a lengyelpiacon újított Foreigner kazettát, mert persze ilyesmit nem lehetett kapni a hazai boltokban, legalábbis Egerben biztos nem. Így ütöttem el az időt, midőn a hűvös őszi estéken baktattam hazafelé, első éves, angolszakos főiskolásként, gyerekekhez házhoz menő magánóráim után. Nagyon királynak éreztem, hogy egy-egy óra alatt annyi pénz ütötte a markomat, mint amennyit egy egész nap alatt kerestem előző nyáron, amikor szakács barátom kisegítő konyhai kisegítőnek hívott be a pizzériába, mert mindenki más kiesett épp az adott napon. Nem beszélve arról, hogy a Walkman-ből olyan minőségben szólt a zene, ami kvantumugrásnak számított a hordozható magnetofonhoz képest.

Hogyan vált elérhetővé 5 év legjobb teljesítménye, komfortzónán belül?

Már egy korábbi bejegyzésben ekéztem azt az általánosító baromságot féligazságot, hogy alapvetően a komfortzónán kívül érhető el komolyabb teljesítmény, ott lenne elsősorban a tanulás zónája, ad absurdum ott várnának ránk a csodák. Természetesen nem állítom, hogy mondjuk a versenysportban ne lenne létjogosultsága az edzésprogramba tudatosan és rendszeresen beletervezett határon túli megfeszítéseknek, de az emberek 99 százaléka irgalmatlan messze van a versenyzők céljaitól, terhelésétől és életmódjától. Érdemleges teljesítmény és tanulás is bőven történhet a komfortzónánkon belül, illetve annak felső határsávjában.

A teljesítményfokozás 10 fontos tényezője

Mivel a nyári hónapok számomra jelentős mértékben a mozgásról szólnak, illetve a hosszú kilométerek közben van leginkább lehetőségem elmélkedni, a blogbejegyzés ötleteket is gyakran ezekből a tevékenységekből merítem. Nemrég a rendes reggeli biciklis körünk egyik társalgása forgott akörül, hogy vajon mi mindenen múlik, mennyire megy jól aznap a tekerés. A kerékpárnál viszonylag egyszerűen megítélhető a teljesítmény, mivel ugyanazzal az eszközzel kell adott súlyú testet meghatározott távolságra elvonszolni. A teljesítmény abban mutatkozik meg, hogy mindez mennyi időt emészt fel: akkor magasabb a teljesítmény, ha hamarabb érünk vissza a reggelizőasztalhoz. Azok a tényezők, amelyeken leginkább múlik a dolog, bizony a munka világában is értelmezhetők (ha nem érdekel a személyes biciklis szál, elég, ha a vastag betűs kérdéseket mérlegeled):

Négy ingyenes e-könyv mások és saját magunk tudatos vezetéséhez

Több mint tizenöt éve bosszant, hogy az emberi lények megdöbbentően kis mértékben alkalmazzák a különféle területeken rendelkezésre álló, és viszonylag olcsón, sőt akár ingyenesen is hozzáférhető tudást. Élik az életüket, dolgoznak, vezetnek más embertársakat ijesztően alacsony tudatosság mellett, aztán pedig nagy kerek szemmel csodálkoznak a kívánt eredmények és elégedettség elmaradásán. Először, 2004-ben álláskeresés témában próbáltam megosztani a fejvadászat és a karrier-tanácsadási munkám során összegyűjtött tapasztalataimat egy nyomtatott könyv formájában, 2010-től pedig Tudatos Vezetés címmel írtam már több mint 900 blogbejegyzést menedzsment témában.

Azt mondják, hogy az újszülöttnek minden vicc új. Tapasztalom a saját gyerekeimnél is, hogy ugyanazokat a poénokat sütik el az iskolában, amiket mi évtizedekkel ezelőtt. Akik követik a Tudatos Vezetés blogot, vagy személyes ismerőseim, azoknak már minden bizonnyal a könyökükön jön ki a 2013 óta megjelent négy ingyenes e-könyvem propagálása. Másoknak azonban jelenthet újdonságot és szolgálhat kedvcsinálóul nyári olvasmányként az alábbi könyvek valamelyike (Kindle, iPad és PDF formátumokban elérhető mindegyik):

A vezetői fejlődés No.1 akadálya

Régóta van alkalmam megfigyelni tanulócsoportokat. Korábban résztvevőként, az utóbbi két évtizedben pedig tanulócsoportok vezetőjeként vagy egyéb fejlesztési programok, digitális kezdeményezések alkotójaként. Míg régebben elsősorban empirikus úton szerzett tapasztalatokból, vagy a kollégákkal folytatott eszmecserékből lehetett összerakni a képet, ma már egyre több adat is a rendelkezésünkre áll, amikor szeretnénk megérteni egy jelenséget.

Téged ki húz felfelé?

Az utóbbi pár nyáron minden héten egy-két alkalommal elmegyünk egy gyerekkori barátommal reggel egy közös biciklizésre. Neki az erőnléte is jobb és a teljesítménymotivációja is magasabb, így amikor együtt tekerünk, akkor hosszabb távokat teszünk meg, és gyorsabban is haladunk, mint amit én jellemzően magamból kipréselek. Miután ezt idén is elkezdtem újra megtapasztalgatni, elgondolkodtam rajta, hogy milyen hasonló élményekben volt részem korábban.

Az inspirálódás édeskevés a változáshoz

Az inspirációk dömpingjének korában élünk. Akármerre fordítjuk a fejünket, valaki inspirálni szeretne bennünket valamire. A facebook-on nem győzzük lefelé tekerni a temérdek, naplementét vagy zord hegyormokat ábrázoló hátterű, motivációs és életigazság-idézetet orcánkba tömködő bejegyzést. Különféle sajtótermékek képanyaga igyekszik ösztönözni arra, hogy széppé, vékonnyá, sportossá, jól öltözötté, sikeressé és gazdaggá váljunk. Negyedórás TED előadásokba tömörítik a tudósok az életművüket, hogy néhány tanácsba szedhetően előrágják számunkra a szellemi táplálékot, amit már csak le kell nyelnünk. A vállalatok pedig egyre gyakrabban kérnek a szakértőktől vagy ismert emberektől egy-egy órás előadásokat, melyekből állítólag a vezetők inspirálódhatnak (erre is van már szakkifejezés: “edutainment”).

Hogyan állapíthatod meg egyszerűen egy szervezet fejlettségi szintjét?

Elég gyorsan és egyszerűen beazonosítható, hogy hol tart egy vállalat saját kis evolúciós útján: csak hallgatni kell, hogyan beszélget a vezetők többsége a munkatársakról. A beszéd tükrözi a gondolkodásmódot, amiből pedig elég pontosan lehet következtetni a mindennapi vezetői és működési gyakorlatokra.

Felettébb érdekes egyébként, hogy a gondolkodásmód nem függ iparágtól, bármennyire is hajlamos az ember ezt feltételezni. Termelővállalatok sok fizikai dolgozóval ugyanúgy el tudjak jutni magasabb fejlettségi szintekre.

Nézzük meg néhány szint pár jellegzetességét:

A tanulás nem a tréningen történik. Akkor hol?

Mindig elmondom a vezetőképző programjaink résztvevőinek, hogy a viselkedéssel kapcsolatos tanulás nem magán a tréningen történik, bármilyen “aha” vagy “flash” élményt is sikerül előidézni a képzés során. Annak igazából annyi értelme van, hogy megadja a kezdőlöketet, felébreszti az érdeklődést, előidézi a nyitottságot a változtatásra. Ha a tréning még erre se képes, akkor végképp nem volt értelme.

Hogyan nem leszel vesztese a 21. századi ipari forradalomnak?

Egyre többet lehet olvasni az automatizálási forradalomról, melynek a küszöbén állunk, vagy inkább amiben már térdig tapicskolunk. Milyen sok ember közbenjárására volt szükség korábban, ha repülővel akartunk utazni! Manapság már szinte csak interneten lehet jegyet venni, magunknak nyomtatjuk a beszállókártyát, töredék létszámú utaskísérő viseli gondunkat a gépen. Szerintem már ahhoz se sok technológiai fejlesztés hiányzik, hogy a biztonsági átvizsgáláshoz ne kelljen személyzet, vagy hogy a csomagunkat is magunk adjuk fel. Az üvegvisszaváltó nénit már rég kiváltotta a gép, a hipermarketben is inkább az önkiszolgáló pénztárt választják sokan. Nemrég beszélgettem egy prémium termékeket gyártó cég igazgatójával, aki azt mondta, hogy ha egy éven belül megtérül az automatizálás, azaz kiváltja egy ember éves bérköltségét, akkor már megcsinálják. Láttunk már raktárat, ahol nincs is ember, és közel vannak a sofőr nélküli autók is. A tömegközlekedésben már réges-régen működnek ilyen járművek. Néhány év leforgása alatt óriási forgalom csoportosítódott át a hagyományos felől az internetes kereskedelem irányába, és rengeteg szolgáltatásra is igaz ugyanez (lásd pl. a biztosítások egyes termékcsoportjait). A manuális tevékenységekre csak addig van igény, amíg túl hosszú az azt kiváltó automatizálás megtérülési ideje, az egyszerű adminisztratív munkák jó részét pedig egyre könnyebben meg lehet oldani egy szoftverrel vagy egy automatával.

Szabadidős tevékenységek, melyektől okosabb leszel

Szomorú hírem van: sajnos a tévé bámulása nem tartozik ide. Nemrég egy Simple Capacity cikk összegyűjtött egy csokor egyszerű, hétköznapi szabadidős tevékenységet, melyekkel kapcsolatban tudományos kutatások igazolják, hogy előnyösen hatnak a szellemi kapacitásunkra. Hozzájárulnak például az elemzőkészség, a kreativitás, a nyelvi készségek és szövegértés, a memória, a mintázatok felismerése, az empátia és a koncentráció fejlesztéséhez, valamint a magasabb szintű neuroplaszticitáshoz (az idegrendszer azon képessége, melynek során funkciójának, szerkezetének vagy kapcsolatainak reorganizációjával válaszol a belső vagy külső ingerekre, azaz egyfajta folyamatos fejlődési és alkalmazkodási képesség).

Az alábbi időtöltések hozzájárulnak ahhoz, hogy elhülyülés helyett egyre jobbak legyenek a szellemi képességeink, vagy legalábbis szinten tartsuk őket:

Mi veszi rá az embert a tanulásra? - Három fő motívum

Mind az iskola, mind a munka világában rendszeresen felmerül a kérdés, hogy miként lehetne rávenni a földlakókat a tanulásra. Arra már számos opciót ismerünk, hogy miként tudjuk ezt megtenni alacsony hatásokkal: tölcsérrel betöltéssel, kényszerítéssel, érdemjegyekkel vagy egyéb juttatásokkal külsőleg motiválva, irdatlanul unalmas és egyirányú frontális előadásokkal, otthoni bemagoltatásokkal, az életkornak/szükségleteknek nem megfelelő de legalább elavult tananyagokkal és módszertannal, az adott időszakban az egyén számára irreleváns vagy nem használható tartalmakkal, stb.

Ezzel szemben azt is megfigyelhetjük, hogy az ember vagy az embergyerek bámulatos sebességgel is tud tanulni, és elképesztő tudásra vagy ügyességre tud szert tenni. Mik azok a motívumok, amelyek ezt a másfajta minőségű tanulást eredményezik?

Nem béna vagyok, hanem "még nem tudom megoldani"

Egyszerű, de annál kiválóbb gondolatot fogalmazott meg Carol Dweck, a Stanford Egyetem pszichológia professzora TED előadásában. Mesélt egy chicago-i iskoláról, ahol a gyerekeket nem osztályozták az egyes tantárgyakból, hanem azt várták el tőlük, hogy teljesítsenek bizonyos kurzusokat. Akinek nem sikerült, az a "Még nem" minősítést kapta. A rendszer tehát azt feltételezte, hogy semmi gond, majd később menni fog.

Tíz ingyenes lehetőség munkatársaid fejlesztéséhez

Foto: "happeningfish" nevű Flickr felhasználó

Amikor a munkatársaink fejlesztésében gondolkodunk, gyakran csak valamiféle formális oktatás, képzés vagy tréning jut az eszünkbe. Ezekhez viszont minden esetben árcédula is tartozik, amire nem feltétlenül van büdzsénk. Szerencsére rengeteg egyéb lehetőségünk is van a kollégáink tudásának, tapasztalatának és képességeinek fejlesztésére. Itt van rögtön tíz ötlet, ami nem kerül semmibe:

Van-e siker verseny nélkül?

Piacgazdaságban élünk, versengenek egymással a túró rudik, a biztosítások, a tévéműsorok, a bevásárlóközpontok és az operációs rendszerek. Hogy a jóindulatú prosztata-megnagyobbodás elleni tablettákról vagy a 43 százalékkal hidratáltabb bőrt eredményező arckrémekről már ne is beszéljünk. Versenyeznek szavazatunkért a pártok, adónk egy százalékáért az egyházak, jóindulatunkért a non-profit kezdeményezések. Aki nyer, sikeres, aki a győztes csapatot irányítja, az az igazi fővezér. A cégek küzdenek a piaci részesedésért, a ranglista minél előkelőbb helyéért, valamint a versenytársak lenyomásáért. Mindnyájan lelkesedünk sportolóink eredményeiért, akik másokat megelőzve felállhatnak a dobogóra. Abból lesz a hős, aki nem tud veszíteni.

Beszélhetünk-e eredményről, sikerről anélkül, hogy valaki másnál jobbak lennénk, hasonló témában mozgó kollégáinkat megelőznénk? Mi van azokkal, akiket nem érdekel a verseny? Akik egyszerűen csak jók akarnak lenni. Vagy nagyon profik. Vagy egészen kiválóak. Minden nap egyre jobbak.