2016. május 2., hétfő

Hogyan nem leszel vesztese a 21. századi ipari forradalomnak?

Egyre többet lehet olvasni az automatizálási forradalomról, melynek a küszöbén állunk, vagy inkább amiben már térdig tapicskolunk. Milyen sok ember közbenjárására volt szükség korábban, ha repülővel akartunk utazni! Manapság már szinte csak interneten lehet jegyet venni, magunknak nyomtatjuk a beszállókártyát, töredék létszámú utaskísérő viseli gondunkat a gépen. Szerintem már ahhoz se sok technológiai fejlesztés hiányzik, hogy a biztonsági átvizsgáláshoz ne kelljen személyzet, vagy hogy a csomagunkat is magunk adjuk fel. Az üvegvisszaváltó nénit már rég kiváltotta a gép, a hipermarketben is inkább az önkiszolgáló pénztárt választják sokan. Nemrég beszélgettem egy prémium termékeket gyártó cég igazgatójával, aki azt mondta, hogy ha egy éven belül megtérül az automatizálás, azaz kiváltja egy ember éves bérköltségét, akkor már megcsinálják. Láttunk már raktárat, ahol nincs is ember, és közel vannak a sofőr nélküli autók is. A tömegközlekedésben már réges-régen működnek ilyen járművek. Néhány év leforgása alatt óriási forgalom csoportosítódott át a hagyományos felől az internetes kereskedelem irányába, és rengeteg szolgáltatásra is igaz ugyanez (lásd pl. a biztosítások egyes termékcsoportjait). A manuális tevékenységekre csak addig van igény, amíg túl hosszú az azt kiváltó automatizálás megtérülési ideje, az egyszerű adminisztratív munkák jó részét pedig egyre könnyebben meg lehet oldani egy szoftverrel vagy egy automatával.

A Techcrunch.com-on megjelent The automatic revolution and the rise of the creative economy című cikkben azt állítja a szerző, hogy a jövőben “megváltozik az alkalmazhatóság jelentése. Ahhoz, hogy legyen állásunk, vagy kreatív munkát kell végeznünk, vagy a szolgáltatói szektorban kell dolgoznunk, ahol szükség van az emberi érintésre”. Azt is hozzáteszi, hogy “az oktatás sikerének definíciója is megváltozik ennek az új valóságnak köszönhetően. A teszteknek kevésbé a bemagolt ismereteket kell mérniük, sokkal inkább a kritikus, kreatív gondolkodás képességét, amire a gépek nem képesek.”

Hol lesznek tehát lehetőségek? A már említett szolgáltatóiparban, a szórakoztatás területén, a gépek tanításában (mérnökök, műszaki szakemberek), valamint vállalkozóként mindenféle tevékenységekben. A droid munka, legyen az fizikai vagy szellemi, egyre kevésbé lesz pálya. Tudom, hogy ezt nehéz elképzelni, de érdemes visszagondolni, hogy 10 éve mennyi minden működött másképp, lényegesen nagyobb élőerő közreműködésével.

A cikk szerzője szerint az automatizálási forradalom nem fog évszázadokon átívelni, mint az előző ipari forradalom. Tizenöt évre taksálja ezt az időszakot. Úgyhogy már a kedves olvasót is esélyes, hogy érinti, a gyermekeink pedig már garantáltan ilyen környezetben fogják munkájukat végezni. Érdemes tehát elgondolkodni, hogy az ő képzésük és a mi felnőttkori tanulásunk mennyire passzol a várható jövőhöz. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése