2018. április 23., hétfő

Pihenni is meg kell tanulni, ha hiszed, ha nem

Egy Banksy álnevű brit graffiti művésztől származó idézetbe botlottam a minap, miszerint “Ha elfáradtál, pihenni tanulj meg, ne feladni!”  Eltöprengtem ezen a gondolaton, mert sajnos valóban nem magától értetődő dolog a pihenés. Nem arra célzok, amikor totál kimerülten elborulsz, mert azt bárki tud, hanem arra, hogy mennyire vagy képes napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra fizikailag, lelkileg, érzelmileg és szellemileg feltöltődni. Bizony ez is egy elengedhetetlen képesség, ha számottevő teljesítményt kívánsz leadni, pláne ha hosszabb távon fenntartható módon.

Eszembe jutott, hogy a múlt hétvégén szezonnyitónak letoltunk egy hatvan kilométeres kört biciklivel. Úgy negyventől már nagyon nem esett jól nekünk, különösen, hogy a visszaúton már szembe szél fújt. Persze nem volt opció, hogy feladjuk, haza kellett tekerni. Aztán a nap hátralevő részében már csak döglöttünk, semmi értelmesre nem voltunk már foghatók. Belegondoltam, hogy ha szombaton és vasárnap is mentünk volna egy-egy harmincas kört, akkor mondjuk a kétszer másfél órás mozgásnak is lett volna pont olyan sportértéke, mint egyszerre a 3-4 órának, nem kellett volna sokat elégetnünk az akaraterő-tárolónkból, közte pedig inkább csak a jóleső fáradtságot pihentük volna ki. (A mozgás mellesleg a szellemi fáradtság feloldására is nagyszerű megoldás.)

Ahogy haladok előre a korral, a munkanap végére jobban elfáradok, ezért egyre tudatosabban teszem le a számítógépet estefelé, vonulok el bármi képernyő elől, legfeljebb egy kis olvasás, aztán időbeli nyugovóra térés következik. Másnap reggelre sikerül legalább 8 órát aludni, vagy akár többet is, és így kipihenve lehet felébredni.

Természetesen nem vagyunk egyformák, mindenkit más és más tevékenység képes kikapcsolni, és eltérő dolgok töltenek fel bennünket. Kit a társaság, kit az elvonulás, kit a kertészkedés vagy a kézművesség, kit a szellemi alkotó tevékenység vagy épp a kultúrafogyasztás. A megfelelő mennyiségű alvásra viszont mindenkinek szüksége van. Rengetegen számolnak be arról, hogy nem tudnak elaludni, éjszaka felébrednek, és hosszasan forgolódnak az ágyban. Arról is gyakran hallani, hogy képtelenek letenni a munkát vagy az egyéb aktuális problémáikat, folyamatosan pörög ezeken az agyuk. Hiába vannak tisztában vele, hogy milyen tevékenységekben tudnak jól elmerülni, egyszerűen nem bírják rávenni magukat azokra, inkább beülnek a tévé vagy a számítógép elé, és rágják ami onnan eléjük böffen.

A tudatosság tehát a pihenés terén is megtérül. Ha nem mosott szarként indulunk neki a napnak, akkor nem nehéz belátni, hogy többre leszünk képesek. Ez pedig nagyrészt azon múlik, hogy sikerült-e normálisan aludni, használtuk-e valamire a testünket az emésztésen kívül, és a figyelmünket, azaz a monkeymind-unkat átirányítottuk-e egy időre a szokásos pörgésről egy számunkra érdekes vagy fontos egyéb témára.

2018. április 20., péntek

Mikor szükséges kemény visszajelzést adni?


Megfigyelésem szerint a kritikai visszajelzések tekintetében kétféle tipikus vezetői viselkedés dominál. A menedzserek egy része annak érzi szükségét, hogy minden probléma vagy hiba észrevétele esetén alaposan ledorongolja a munkatársait, míg a másik része hosszasan emészti magát, nem szól semmit, aztán amikor belepottyan az utolsó csepp a pohárba, túlreagálja a dolgot. Pont mint a nyuszika a medve és a porszívó/fűnyíró/létra esetében. Sajnos a többség nem él az azonnali, konstruktív és tárgyszerű visszajelzés eszközével. Pedig az esetek 99 százalékában semmi szükség keménykedésre, csak szólni kellene, ha valami nem úgy sikerült, ahogy kellett volna, vagy ha a kolléga viselkedése hagyott maga után kívánnivalót. Sok minden lehet ugyanis a háttérben, ami nem igényel markáns helyretételt. Elképzelhető, hogy hiányzott a tudás, a tapasztalat, a pontos elvárás megfogalmazása, a közös értelmezés ellenőrzése vagy a részletekre vonatkozó visszakérdezés. Adódhattak méltányolandó körülmények és személyes történések is. A kapásból foganatosított fejleharapás tehát általában messze nem indokolt.


2018. április 16., hétfő

Arrogancia? Dehogy, elvárásmenedzsment!

Történt egyszer, hogy Columbo felesége több év sportolás és csoportos órákra járás után szeretett volna még ennél is izmosabbá válni, elment tehát egy elfoglalt és marcona személyi edzőhöz, aki egyébiránt főtevékenységként erőnléti foglalkozásokat tart az egyik fővárosi sportegyesület birkózóinak. A tréner meghallgatta, hogy mit is szeretne, aztán elmondta a szabályait. Amennyiben ezeket vállalja, akkor egyeztethetnek időpontokat, ha nem, akkor inkább bele se fogjanak. A következő szabályokat ismertette:

2018. április 12., csütörtök

A szakszerű vezetői viselkedés nemtől és generációtól független

A vezetői munka minőségével és a menedzserek működésével kapcsolatos kijelentések gyakran alapulnak feltételezéseken és hiedelmeken. 2012-ben és 2017-ben is megkíséreltünk adatokat gyűjteni és elemezni annak érdekében, hogy egy fokkal jobban alátámasztott állításokat tudjunk megfogalmazni a hazai vezetők tudatosságával kapcsolatban. Még akkor is, ha kutatásaink nem reprezentatívak, számos tanulsággal szolgálnak azoknak, akik érdekeltek a vezetők fejlesztésében. A szabadon letölthető kutatási beszámoló beharangozásához arra gondoltam, hogy kiemelek néhány fontosabb tanulságot. Aztán rájöttem, hogy ezt a feladatot már elvégeztük, amikor a Konklúziók című fejezetet megírtuk. Ha felkelti az érdeklődéseteket, töltsétek le a teljes beszámolót!

2018. április 3., kedd

A második legérdekesebb vezetési téma jövő héten

Vitathatatlan, hogy a jövő hetünk legtöbb embert foglalkoztató vezetéssel kapcsolatos témája az lesz, hogy a következő parlamenti ciklusban kik vezethetik majd az országunkat. Akármilyen eredmény is születik, az különböző mértékben, de befolyásolni fogja mindannyiunk életét. De lesz egy csomó minden, ami ettől függetlenül lényeges marad. Kell majd ennünk, ürítenünk, és tavaszi virágokat ültetnünk a kertbe vagy az ablakpárkányra. A gazdik sétáltatni fogják a kutyáikat, sőt, talán még munkavégzésre is akad majd némi figyelem az önfeledt örömködés vagy a világvége hangulatú bosszankodás mellett.


2018. március 29., csütörtök

Egy fontos dologban dönts magad, sok apróságban inkább ne

Egy érdekes cikket olvastam nemrég, ami a Northwestern University egyik idegtudós professzorával készített interjú alapján íródott, és a World Economic Forum honlapján jelent meg tavaly nyáron. Ő is arra jutott az évtizedes kutatása során, hogy a boldogságnak és az elégedettségérzetnek vajmi kevés köze van a tapasztalatokhoz, az anyagi javakhoz, sőt akár az életfilozófiához. Két területtel viszont annál szorosabb összefüggést mutat a jóllétünk.


2018. március 26., hétfő

Nem számít, kinek van igaza!

Az együttműködés és a csapatmunka talán leggyorsabban és legbiztosabban ölő mérge annak feszegetése, hogy “kinek van igaza”. Amikor az igazunkat bizonygatjuk padlógázzal, a beszélgetés az egók harcává válik, két süket ember nyomja ész nélkül az ajtót. A fókusz egyúttal lekerül a problémamegoldásról vagy a közös célról. Minél többet sulykoltuk az igazunkat, annál merevebben ragaszkodunk hozzá, mivel már rengeteg energiát fektettünk a védelmébe. Arcvesztés lenne visszakozni. Így aztán vagy patthelyzetek alakulnak ki, vagy az erőszakosabb lenyomja a másik torkán a vélt vagy valós igazát, partnere pedig várhatóan full egyet nem értésben fogja elszabotálni a dolgot, biztos lévén saját igazában.


2018. március 22., csütörtök

A zenehallgatásban is megéri tudatosabbá válni

Számos tudományos vizsgálat igyekezett már utánaeredni, hogy milyen hatást gyakorol szervezetünkre a zene. Fiziológiai szempontból például befolyásolja a szívverést, a pulzusszámot, a vérnyomást, az agyhullámokat, egyes stresszhormonokat, de az immunrendszert is. Akit érdekel, hogy milyen zene mire és hogyan hat pontosan, könnyen találhat erre vonatkozó kutatási eredményeket. Azt viszont, hogy a lelkiállapotunkkal és az érzelmeinkkel is szoros összefüggést mutat, már mindannyian megtapasztalhattuk. Íme néhány példa arra, hogy miképpen lehetünk képesek tudatosan a saját előnyünkre fordítani a zenehallgatást:


2018. március 19., hétfő

Ostobán, de legalább magabiztosan

Csodálkozva tapasztaltam, hogy a Dunning-Kruger hatásként ismertté vált kognitív torzítás még nem kapott említést a Tudatos Vezetés blogon, pedig ha ki kellene választani azt a tulajdonságkombinációt, ami minden önkontroll igyekezetem ellenére felbőszít, az a mély tudatlanság frigye a megdönthetetlen magabiztossággal. Mesélek egy régi és egy friss történetet.

Vagy húsz évvel ezelőtt, amikor fejvadászatban (felső vezetők közvetlen megkeresése) ténykedtem, épp egy bank számára kerestünk vezetőket a lakossági üzletágba. Bemutattuk a jelölteket, köztük egy tapasztalt, középkorú bankárt, számottevő vezetői háttérrel. Az egyetemről pár éve kikerült ifjú HR-es folytatta vele az első interjút, legfeljebb egyórás időkeretben, majd pedig közölte velünk halál magabiztosan, hogy ez a bizonyos jelölt nem lesz jó, mert “nem stratégiai gondolkodó”. Na mondtam magamban, drága, ezt jól megálmodtad! Nem volt kétsége afelől, hogy egy ilyen komplex adottságot egy általános ismerkedő beszélgetés keretei között milliméter pontossággal be tud mérni. Nyilván megtanulta a viselkedés-alapú interjúzás technikáját, feltett egy véleménye szerint kapcsolódó kérdést a stratégiai gondolkodáshoz. Az illető nem úgy válaszolt, ahogy ő elképzelte, így jutott a végső következtetésre.


2018. március 14., szerda

Hogyan inspirálódjunk az alkotáshoz és az innovációhoz?

Sokszor megfigyeltem már, nem csak fizikailag, hanem mentálisan is, hogy amikor semmi nem megy be, akkor semmi nem is jön ki. Muszáj valamiféle üzemanyag ahhoz, hogy az ember új dolgokat álmodjon meg, hozzon létre, valósítson meg. Hogy csak egy példát említsek: amikor úgy érzem, hogy nincs miről írnom, de szeretnék, több technikát is előhúzhatok a zsebemből. Mivel ezek nem csak a cikkíráshoz, hanem bármilyen alkotótevékenységhez alkalmazhatók, gondoltam, átadok belőlük egy csokrot.