2019. szeptember 18., szerda

De jó lett volna gyerekként megtanulni!

Belefutottam a Big Life Journal 5-11 éves gyerekeknek szóló színezős munkafüzetébe, ami a Growth Mindset (kb. fejlődési beállítódás/szemléletmód) magocskáit próbálja elültetni ifjú olvasói fejében. Azt tapasztalom a mindennapokban, hogy felnőttként is messze túl sokat foglalkoznak az emberek olyan dolgokkal, amire nincs ráhatásuk, és egyáltalán nem eleget olyanokkal, amiket a saját vagy mások érdekében módjukban állna megtenni. Hogy mit tanít az 50 oldalas könyvecske egyik lapja erről? Lássuk! (Zárójelben az én kommentjeim.)

Amire van ráhatásom:

  • saját céljaim
  • saját viselkedésem
  • saját erőfeszítésem/energiabefektetésem
  • segítséget kérni másoktól
  • eldönteni, kivel barátkozom (óriási hatása van, hogy kivel töltesz sok időt)
  • tanulni az elkövetett hibákból (ahelyett, hogy újra ugyanazokat követném el)
  • vigyázni magamra/gondoskodni magamról (ahelyett, hogy szétbombáznám magamat)
  • kedvesnek lenni másokkal

Amire nincs ráhatásom

  • időjárás
  • betegség (persze amit nem a saját hülyeségemmel, felelőtlenségemmel idéztem elő)
  • múltban elkövetett hibák
  • amit muszáj megcsinálnom (kötelezettségeink, pl.: munka, házimunka, tanulás)
  • amit mások mondanak (akár személyesen, akár a médiában)
  • amit mások gondolnak (ez úgyis csak spekuláció)
  • kedvesek-e mások velem

Meglehetősen egyszerű dolgokról van szó, végképp nincs benne semmi újdonság, mégis rengeteg figyelmi energiát pazarlunk el a második listában szereplő témákra. Pedig itt két stratégia lényegesen hasznosabb: az elfogadás vagy a leszarás. Gyakran azonban kell még egy segítség a továbblépéshez, hiszen a gondolataink hajlamosak újra elővenni a szokásos rágódógumit. Ez a segítség pedig az első listában lelhető fel. Amennyiben a figyelmünket azokra fókuszáljuk, könnyebben szabadulunk meg a bénító, lehangoló, és egyáltalán nem előrevivő gondolatoktól.

Természetesen van mozgásterünk még a második listánál is, például asszertív módon viselkedni, nemet mondani, kinavigálni magunkat a helyzetekből, de ez már egy következő történet.

Nem szégyen 30-40-50 évesen, sőt akár nyugdíjasként is megtanulni, amit egyébként alsó tagozatban jó lett volna.

2019. szeptember 16., hétfő

Hogyan vált elérhetővé 5 év legjobb teljesítménye, komfortzónán belül?

Már egy korábbi bejegyzésben ekéztem azt az általánosító baromságot féligazságot, hogy alapvetően a komfortzónán kívül érhető el komolyabb teljesítmény, ott lenne elsősorban a tanulás zónája, ad absurdum ott várnának ránk a csodák. Természetesen nem állítom, hogy mondjuk a versenysportban ne lenne létjogosultsága az edzésprogramba tudatosan és rendszeresen beletervezett határon túli megfeszítéseknek, de az emberek 99 százaléka irgalmatlan messze van a versenyzők céljaitól, terhelésétől és életmódjától. Érdemleges teljesítmény és tanulás is bőven történhet a komfortzónánkon belül, illetve annak felső határsávjában.


2019. szeptember 13., péntek

Tényleg ezeket érdemes értékelni egy képzésnél? A lótúrót.

Természetes szándék, hogy a megrendelők szeretnének arról megbizonyosodni, hogy értelmesen költik el a pénzüket képzési programokra, de egyáltalán nem egyszerű dolog egy képzés minőségét mérni, monitorozni. Különösen akkor, ha az adott program “puha” képességeket igyekszik fejleszteni, viselkedésváltozást próbál elérni a résztvevőknél. Viszonylag kézenfekvőnek tűnő megoldás, amit széles körben alkalmaznak is, hogy kérdőív segítségével gyűjtenek visszajelzéseket a kollégáktól az egyes képzési alkalmak után. Ennek azonban nem sok teteje van, illetve nem azt fogják mérni, ami igazán számít, vagyis hogy lett-e bármi hatása a beavatkozásnak. Pont ezért nem használunk mi happy sheet-et, leszámítva azokat az eseteket, amikor tőlünk függetlenül történik, mivel az ügyfél a saját folyamatai miatt lebeszélhetetlen róla. Szóval miket nem kéne szerintem kérdezni?


2019. szeptember 11., szerda

Indul a második hétéves periódusunk

Hét évvel ezelőtt, 2012-ben ismerkedtünk meg a doktor úrral, vagyis Dobay Robi kollégámmal, és mindennemű munkajellegű vagy üzleti szándék nélkül elkezdtünk először is összecimborálni. Akkortájt már évek óta magányos farkasként jártam az utamat, erős meggyőződéssel, hogy ez való nekem. A hasonló értékrend, az egymást kiegészítő gondolkodásmód és erősségek a kávé, a vacsorák és a borok termékeny táptalaján aztán mégiscsak elkezdtek a munka területén is friss hajtásokat hozni, majd pedig az erőfeszítések gyümölcseiből egyre többet szüretelhettük. Bár nekem eszem ágában sem volt újra cégépítésbe fogni, az évek során egyre markánsabban tapasztaltam, hogy tulajdonképpen megint ebben utazunk, ráadásul örömömet lelem benne. Fokozatosan bútoroztunk össze, mígnem oda jutottunk, hogy közös portfólióba épültek össze és tisztultak le a dolgaink. A folyamat viszont azzal is járt, hogy a külső szemlélő számára meglehetősen kaotikus szövevényt alkottak a blogjaink, kutatásaink, e-könyveink, programjaink, szolgáltatásaink, valamint a digitális/mobil tanulást szolgáló applikációfejlesztési kezdeményezéseink. Azt is ki merem jelenteni, hogy rengeteget tanultunk ebben a hét évben, közösen és egymástól egyaránt. Emellett a csapat mérete is szépen növekedett, és már nem nagyon van olyan ebédlőasztalunk, ami mellé simán odaférnénk (nem baj, hozunk még mellé székeket). Nagyszerű kollégákkal van szerencsénk együtt dolgozni, a következő három halmaz metszetében: dream big, get shit done, know how to have fun.


2019. szeptember 3., kedd

Mennyire vagy termelékeny?

Tavaly pont ilyentájt, a nyár végén indított egy felmérést Bob Pozen és csapata az MIT-ről személyes termelékenység (personal productivity) témában a Harvard Business Review honlapján kitölthető kérdőív segítségével, az eredményeket pedig idén tavasszal publikálták ugyanott. Közel húszezren töltötték ki a 21 elemű kérdéssort, a kutatók pedig megnézegették, hogy milyen demográfiai tényezőkkel van összefüggésben a termelékenység. De mielőtt erre rátérnénk, érdemes végigvenni azt a hét területet, amelyeket az MIT-s szakemberek relevánsnak tartottak. Ezek a napi rutinok kialakítása, az időbeosztás megtervezése, megküzdés a bejövő üzenetekkel, a nagy mennyiségű teendő elvégzése, a hatékony megbeszélésvezetés, a kapcsolódó kommunikációs készségek, valamint a delegálás. A kérdőívet egyébként most is ki lehet még tölteni, nekem a 85 pont jött ki az elérhető 105-ből, ami a nemzetközi peer group-omban (életkor, szenioritás) közepes eredménynek számít.


2019. augusztus 28., szerda

Eredményes viselkedéstudományi kísérlet söröspohárral és szemeteléssel

Azt már sokszor tapasztalhattuk, hogy a viselkedéstudomány megállapításait széles körben, nagy sikerrel alkalmazzák világszerte arra, hogy olyan dolgokat vásároljunk, amire nincs szükségünk, többet vegyünk valamiből, mint amennyit eredetileg szándékoztunk, valamint arra, hogy a szavazók többsége egy adott pártra vagy jelöltre voksoljon. Annyi csak itt a probléma, hogy ezek a befolyásolási erőfeszítések leginkább a kommunikátor érdekeit szolgálják, és nem a befogadóét vagy a közösségét, országét, emberiségét.


2019. augusztus 26., hétfő

Minden úgy jó, ahogy van. Majdnem minden.

Kevés a basszus a koncerten. Az énekes egyszer alulintonált. Ennek a bornak nem túl magas az extrakttartalma. Ebben viszont túl sok a fa. A könyvben alig volt számomra újdonság. Nem lett tökéletes a fugatávolság az újonnan kicsempézett fürdőszobában. Nem sütött a nap végig a nyaraláson. A gyereknek volt három négyese a bizonyítványban. És úgy látom, nem lesz belőle úszóbajnok. A zöldségköretnek nem ideális a textúrája. Még a szar is szar. Teleírhatnék egy fél könyvet hasonlókkal, ahol az emberek, leginkább rajtuk kívül álló tényezőkön morgolódnak, vagy más emberek tevékenységének eredményében hibákat találnak, folyamatosan elrontva ezekkel saját kedvüket.


2019. augusztus 18., vasárnap

Mi teszi a munkát szórakozássá?

Tom Sawyer rafinált kis csóka volt, amikor a számára munkaként előírt kerítésfestéssel kapcsolatban meggyőzte a barátait, micsoda nagyszerű kiváltságról van szó, majd pedig a cimborák úgy belelkesedtek, hogy még fizetni is hajlandók voltak a festés lehetőségéért. Mi több, még élvezték is a dolgot. Mark Twain így folytatja: “Ha Tom bölcselkedő kedély lett volna – mint például ennek a könyvnek az írója – hamarosan megérti a munka és a szórakozás közti különbséget. Minden munka, amit meg kell tenni, és minden szórakozás, amit önként vállal az ember.”


2019. augusztus 14., szerda

A figyelemmenedzselés hatása a boldogságra

Korábban már többször írtam arról, természetesen nem saját kútfőből, hanem több tudományág jeles képviselőjének munkásságából merítve, hogy a multitasking csupán illúzió. Az agyunk egyszerre csak egy, szellemileg is igénybe vevő (azaz nem automatikusan végzett) dologra tud összpontosítani, és párhuzamos feldolgozás helyett csak váltogat a tevékenységek között. A fókuszváltás lassítja mindkettőt, nő a hibázás valószínűsége, és az átkapcsolás maga egy nagyjából fél másodperces fekete lyukat is eredményez, amikor igazából egyikre se figyelünk. Az viszont, hogy csak egy dolog töltheti ki egyszerre a figyelmünket, jó is, hiszen nem tudunk valamire nem gondolni (most próbálj meg nem gondolni a rózsaszín elefántra), helyette úgy tudunk valamit kiverni a fejünkből, ha külső hatásra vagy tudatos döntésünk alapján másra fókuszálunk át.


2019. augusztus 12., hétfő

Az etikátlan vezetői működés három gyilkos hatása a szervezetre

Orwell annak idején nem tankönyvnek és nem is megvalósítandó ötletgyűjteménynek írta az 1984-et és az Állatfarmot. Ugyanígy a neves szociálpszichológus, Robert Cialdini sem e célból publikálta, egyébként épp 1984-ben, Hatás című könyvét a meggyőzés pszichológiájáról, hanem pont annak érdekében, hogy a fogyasztók számára észrevehetővé és megakadályozhatóvá tegye a nemkívánatos befolyásolási kezdeményezéseket. Persze az átlagember nem nagyon olvas efféle szakirodalmat, nem úgy a marketingesek és a hivatásos kommunikátorok, valamint az őket segítő, minden hájjal megkent tanácsadók. Így aztán Cialdini könyvét, csakúgy mint több más szociálpszichológus és viselkedéstudós írását, évtizedek óta előszeretettel alkalmazzák az üzleti és a politikai kommunikációban az emberek gátlástalan manipulálására.