2020. március 30., hétfő

Online (gumival) jobb, mint sehogy

Miközben nagyban rettegünk itt, nehogy elkapjuk a kórságot, reménykedünk, hogy hamarabb kiszabadulunk a bezártságból, mint amikor megbolondulnánk, és próbáljuk átvészelni a munkalehetőségek és jövedelmünk elpárolgását, felütötte a fejét néhány pozitívabb hang is a közösségi médiában. Az egyik ilyen, hogy a helyzet nagyszerű megújulási és üzleti lehetőséget biztosít egyes ágazatokban, például pikk-pakk digitalizálódik a képzés-fejlesztés világa, sőt, még borkóstolókat is lehet online tartani. Merthogy így pont ugyanolyan jók. Ráadásul a cégek és a munkavállalók is megtapasztalják, hogy milyen vonzó és reális lehetőség az otthonról dolgozás alternatívája. Számomra ez a fajta derűlátás már “a másik ló túloldala”, és inkább azt juttatja eszembe, hogy gumival sokkal jobb szerelmeskedni, mint sehogy, de azért számottevően elmarad attól, amilyen anélkül. Én nem a páratlan lehetőséget látom az online-osított képzésben, hanem azt, hogy egy jól kiválasztott technológiával (amennyiben annak nem basz keresztbe a végpontokon elérhető adatátviteli és eszközminőség), újragondolt oktatásmódszertannal elfogadható mértékű hatáscsökkenés mellett lehet azért most is tanítani. Az a képzés, ami egy laza mozdulattal áttehető a digitális térbe, az gyanúm szerint sok mindent nélkülöz, amitől igazán jó tud lenni egy fejlesztőprogram. A népek pedig már két hét száműzetésből rájöttek, hogy minden nap otthonról melózni azért az emberek többségének nem olyan nagy buli.

A hétvégén Dobay kollégához mentünk volna vacsorázni, amit már régen lefoglaltunk és kölcsönösen nagyon vártunk. Mivel nem szerettük volna elengedni a programot, a helyzetre való tekintettel megpróbáltuk videokonferencia segítségével megoldani. A Doktorúr az eredeti terveknek megfelelően gondoskodott mindkét helyszínen az általa kiválasztott borokról, és ugyanazon recept szerint főztük meg a kaját. Aztán este 6-tól 11-ig jól elbeszélgettünk, viccelődtünk, közben megvacsoráztunk és borozgattunk. Nagyjából azt tettük, amit máskor személyesen. Sokkal jobb volt, mintha nem valósítottuk volna meg az összejövetelt. Sőt, kifejezetten jó este kerekedett így a bezártságban. De abban maradtunk a végén, hogy ha végre mehetünk újra látogatóba, akkor fel se merül, hogy valaha is egy hasonló közös programot ilyen módon valósítsunk meg. Főzni akarunk a másiknak, mutogatni a kiválasztott borokat, és egymást hátba veregetni. Addig viszont jó lenne még újra szervezni ilyesmiket, ebben a körben és másokkal is.

Úgy tizenöt évvel ezelőtt, amikor még az volt a természetes, hogy irodát béreltünk az akkori cégünk számára, egy szép napon kitaláltam, hogy onnantól kezdve szerdánként otthonról dolgozom. Nagyszerű ötletnek bizonyult. Egyrészt a hétvége után hétfő-kedden volt kedvem bemenni az irodába, és a szerdai újratöltődés is sokat segített a csütörtök-péntek abszolválásában, másrészt rengeteg olyan dologgal tudtam haladni igen hatékonyan a home-officeban, amivel korábban nem nagyon. Most már több mint tíz éve nem járok irodába, hanem csak az ügyfélmunkákra, és személyes megbeszélésekre megyek el. Mikor hogy, de heti egy-két, esetenként három napot is otthonról dolgozom. Nekem ez teljesen bevált, de azért néhányszor egy héten jól esik elmenni itthonról. Nagyon érdekes, hogy pont a fiatalabb kollégák, akiket életkoruk alapján digitális bennszülött kategóriába sorolnak, igénylik leginkább, hogy legyenek személyes találkozások is rendszeresen a munkatársakkal, ne csak virtuális csapatként működjünk. Az a tapasztalatunk továbbá, hogy bizonyos megbeszélésekre abszolút jó a telefon/skype, teljesen felesleges plusz órákat utazgatni miattuk. Ilyenek például a nyomon követő megbeszélések, a gyors, egy-két témás egyeztetések, és a rövidebb 1/1-ek is. De ez utóbbiak is sokkal tartalmasabbak személyesen. A kitalálós-gondolkodós megbeszélésekre viszont érdemes összejönni. Amit ebben az időszakban talán meg lehet tanulni azoknak, akik nulla mértékben alkalmazták eddig az otthonról dolgozást és a távmegbeszéléseket, hogy milyen esetekben tudnak ezek hatékonyak lenni. Amire ugyanis általában használatosak (külföldi kollégákkal, “vagy halljuk egymást, vagy nem jelleggel”, vontatottan, mindenki közben valami mást is csinálva), annak sok teteje nincs.

Szóval összefoglalva, nekem az a meglátásom, hogy amíg nincs jobb opció, megpróbál mindenki azzal főzni, amije van, eszi a nokedlit a negyven kiló lisztből, amit felhalmozott a spájzban. De ódákat azért nem kéne zengeni a nokedli evés nagyszerűségéről, még akkor sem, ha segít előteremteni, amivel megzsírozhatjuk. Társas lények vagyunk: a kapcsolatfenntartás, a tanulás és a munkahelyi együttműködés is erőteljesen épít arra, hogy egymás szemébe nézzünk, személyes varázsunkkal másokra hatást gyakoroljunk. Ezt valamennyire meg lehet csinálni a jobb online platformokon, sőt, bizonyos feladatoknál, tevékenységeknél akár egész jó hatásfokkal is, de remélem nem leszünk erre túl sokáig kényszerítve. Addig viszont belátjuk, hogy jobb online, mint sehogy.

2020. március 27., péntek

Itt a tavasz, és itt a vezeklés ideje is

Nézem az ébredező természetet: rügyeznek és virágoznak a fák, sárgán pompázik az aranyeső. Az emberek ezalatt, akik állítólag a teremtés “koronái” (pun intended), befalazzák magukat az otthonukba, és lefossák a bokájukat félelmükben egy szubmikroszkopikus organizmustól (joggal, velem együtt). Belegondolok, hogy ha jön ennek a kis szemétnek a későbbiekben egy még rohadékabb apró haverja, és esetleg lesöpri a földgolyó színéről a homo sapiens nevezetű faj összes egyedét, a következő tavasszal a fák az utcánkban ugyanúgy kivirágoznának, és az aranyeső is megmutatná a környezetében poroszkáló élőlényeknek szirmai vidám tavaszi színét. Bolygónk ökoszisztémája egyre erőteljesebb üzeneteket küld arra vonatkozóan, hogy az emberi lényeknek kicsit vissza kéne venni az arcukból és a provokálásból, mert ha nem értünk a szóból, meg fogják nekünk mutatni, ki a főnök.


2020. március 25., szerda

Tudatos (táv)vezetés tanácsok

Sokat törtem a fejem, hogy mivel lehetne méltó módon megemlékezni arról, hogy pont ma ünnepli 10 éves születésnapját a Tudatos Vezetés blog. Lehetett volna mindenféle szép számokat felsorolni, de azok inkább nekem érdekesek. Úgyhogy ehelyett írtam valamit, ami remélhetőleg az olvasóknak érdekes a jelen helyzetben. Összegyűjtöttem egy rakás szempontot, ami segít tudatosabban megközelíteni a távmenedzselés kérdését. Ha pedig már belecsaptál, check-listként is szolgálhat. Természetesen a lista nem kimerítő. Ha hasznosnak találtad, pukkants fel egy számodra kedves palack italt, és koccints velem virtuálisan a blog szülinapja alkalmából, egymás, az ország állampolgárai, és minden földlakó egészségére!

2020. március 19., csütörtök

Gyorstalpaló tanfolyam arról, hogy nem is (volt) rossz nekünk

Az emberi lények hajlamosak a hiányokra és a kellemetlenségekre fókuszálni a mindennapokban, és nem annyira fordítanak figyelmet arra a temérdek dologra, ami az életük mérlegének pozitív serpenyőjébe tehető. Aztán jön az sors, mint analóg tanító, és rendre megmutatja nekünk, hogy normál esetben messze nem kéne ennyit morgolódni, elégedetlenkedni, panaszkodni. A saját esetemben úgy két-három évente érkezett egy ilyen lecke a távoktatási postaládámba.


2020. március 17., kedd

Gyorstalpaló valószínűség-menedzsment tanfolyam

Jelenleg egy ilyen képzésre iratkoztak be a földlakók, persze nem önszántukból. Mindenki megtanulhatja, hogy milyen jelentősége van a valószínűség csökkentésének vagy épp növelésének. Számos olyan terület van, szinte minden, ami emberi lényeket érint, ahol nem mehetünk teljesen tutira. Például ha betonozott földhöz vágunk egy tojást vagy egy boros poharat erőből, akkor elég biztosak lehetünk benne, hogy szarrá törnek. De ha mondjuk a képzésemen megkérem a résztvevőket, hogy valaki hozzon már nekem az automatából egy kávét, adok neki egy tízezrest, a többit megtarthatja, akkor már nem lehetek teljesen biztos benne, hogy mindenki vevő lesz az ajánlatomra. A többség nagy valószínűséggel rámozdulna, de lennének olyanok is, akik gyanakodnának, hogy mi a fene van emögött, és inkább nem élnének a lehetőséggel. Akár olyan résztvevő is akadhatna, aki sértőnek és felháborítónak találná, hogy pénzzel akarta megvenni a szolgálatait ez a bunkó. Szívességből hozott volna egy kávét nekem, de így semmiképp.


2020. március 9., hétfő

Könyvajánló - Dobay Róbert: Mégis, mire számítottál?

Dobay kolléga éveken át rendszeresen megosztotta velünk megfigyeléseit arról, amikor vállalatok vagy egyéb szervezetek különféle divatirányzatoknak, management hype-oknak, szolgáltatói ígéreteknek vagy más jól hangzó féligazságoknak felülve intézkedéseikkel végképp nem azt az eredményt érték el, amit szerettek volna. “Mégis, mire számítottak???” – fogta a fejét és tette fel a költői kérdést. Aztán egyszer csak előállt az ötlettel, hogy megírhatna belőlük egy csokrot könyv formájában, aminek az lehetne a címe, hogy “Mégis, mire számítottál?” Még csak ez az egy mondat volt meg belőle, de már azt is baromi jó ötletnek tartottam. Persze azt is tudtam, mint könyvírásban már némi gyakorlatot szerzett figura, hogy innen még elég hosszú út vezet az elkészülésig. A tavalyi évben rengeteget dolgozott rajta: alapos szakirodalmi áttekintést végzet, összegyűjtötte a személyesen megtapasztalt történeteit, aztán már “csak” meg kellett írni. Karácsonyi meglepetés gyanánt volt alkalmam szakmai lektorálási célból elsőként elolvasni, amit 48 óra alatt meg is valósítottam, mert alig bírtam letenni. A tudomány, a tapasztalat, a kritikus gondolkodás, valamint karót nyelt akadémikus stílus (helyett a közvetlen lazaság) kombinációja tette számomra különösen értékessé a könyvet.


2020. március 2., hétfő

Hogyan vesztettem el a MOOC-szüzességemet?

Bár már több mint 12 éve biztosítanak nagy nevű külföldi egyetemek nyitott, ingyenes, vagy nagyon kedvező árú online kurzusokat, a formális oktatással szembeni averzióm mindeddig nem vitt rá, hogy bármelyikre is beiratkozzak. Pedig azért elég vonzó, hogy igazán nagy spílerek képzéseit lehet elvégezni, olyanokét, akiknek az ember a könyveit olvassa, olyan intézményekben, amelyekbe sosem fogok járni. Így aztán, csak most jutottam oda, hogy kipróbáljak egy MOOC kurzust (Massive Open Online Course), amire három dolog késztetett. Egyrészt maga a témakör: “A tanulás tanulása”, mivel felettébb érdekelt a téma. Másrészt, kíváncsi voltam, milyen manapság egy korszerű, profi e-learning kurzus. Harmadrészt meg akartam bizonyosodni arról, hogy az általunk favorizált mobil tanulással helytállóan vetjük össze az e-learninget, mint alternatív digitális képzési formátumot. Három területen szerzett tapasztalataimat foglalom össze az alábbiakban a McMaster University és a University of California, San Diego közös, Learning How to Learn kurzusával kapcsolatban, ami a Coursera legnépszerűbb képzéseinek egyike. Szerzői és oktatói Barbara Oakley, mérnöki tudományok professzora és tanulási szakértő, valamint Terrence Sejnowski idegtudós, neurobiológus professzor.


2020. február 27., csütörtök

A csapatépítő nem békítő show!

Nemrég részt vettem egy szakmai rendezvényen, ahol egy tapasztalt, önkritikus, nagyvállalati HR igazgató osztotta meg őszintén saját, traumaként megélt kudarcélményét, amit még viszonylag kezdő vezetőként élt át. Az élmény olyan erős hatással volt rá annak idején, hogy elbizonytalanodott benne: egyáltalán jó ötlet-e vezetőként folytatni a pályafutását. Semmi baj nem volt egyébként a kvalitásaival, ezt az élet is bizonyította később, és az önreflexiója is erre engedett következtetni. Egyszerűen csak annyi történt, hogy bedőlt egy olyan, átgondolatlan és szakszerűtlen gyakorlatnak, ami abszolút elterjedt volt a HR és a képzési szolgáltatások világában.


2020. február 17., hétfő

Miféle visszajelzésnek lenne értelme a vezetők számára?

Ezt a fogós kérdést tettük fel magunknak néhány évvel ezelőtt. Könnyű lenne rávágni, hogy bármilyen visszajelzés hasznos. Ez azonban sajnos nem igaz. Nem csak adatra van ugyanis szükségünk, hanem releváns és jó minőségű adatra. Amikor az Act2Manage applikáció első verzióját megmutattuk néhány HR igazgatónak és vállalati L&D szakembernek még 2015-ben, gyakorlatilag azonnal felmerült bennük az igény arra, hogy egy vezetőfejlesztő applikáció ne csak az on-the-job ismertszerzésben, a meglévő tudás felidézésében, valamint a tanultak gyakorlatba ültetésében nyújtson hathatós segítséget, hanem a vezetők tényleges viselkedésével kapcsolatban is lehessen vele gyűjteni visszajelzéseket. Ezt azonban egyáltalán nem találtuk egyszerű kihívásnak. Először is, olyan visszajelző rendszernek van csak haszna, aminek értelme is van, azaz jó minőségű adatot produkál. Másrészt anonim, és megfelel a GDPR előírásainak. Harmadrészt képes azoknak a visszajelzését is kezelni, akik nem felhasználói a vezetőfejlesztő applikációnak. Negyedrészt könnyen kezelhető és értelmezhető, továbbá időkímélő és felhasználóbarát.


2020. február 11., kedd

A féligazságok bizony veszélyesek

Az élet rövid: vedd meg azt a cipőt, edd meg azt a süteményt, fizesd be az utazást – olvasom a fészbukkon. Tényleg, milyen jól hangzik! Kapja be a prefrontális kéreg! Egyetértek, lájkolom, megosztom a képet piros tűsarkúról vagy a tengerparti naplementéről, tizenkét Celsius fokon felszolgált, rezeda és macskagyökér illatjegyekkel büszkélkedő fehérborral. Van benne igazság? Persze, hogy van, valamennyi. Nem érdemes úgy élni, hogy csak kuporgatunk, mindig valami későbbi időpontra tesszük, amikor majd jó lesz nekünk, esetleg nyugdíjas éveinkre, amikor már lehet, hogy nem is lesz az utazáshoz egészségünk vagy kedvünk.