2018. február 15., csütörtök

Coachok, lehet izgulni, kanyarban az AI kollégák!

Talán még egy évtizede sincs, hogy osztódással szaporodásnak indultak a hazai coachképző vállalkozások, termékeny talajukból előbújtak a lelkes coachpalánták százai, akik még alig melegedtek meg a piacon, máris vészesen közeledik a digitális konkurencia. Persze épp úgy, mint annak idején a fejvadászat vs. internetes toborzás esetében volt, most sincs ok arra, hogy a szakma kiemelkedő szereplői aggódjanak, nekik jó eséllyel mindig lesz munkájuk. Az alsó szegmensben azonban a mesterséges intelligenciával bíró, folyamatosan tanuló robotcoachok nemsokára hatékonyan fogják tudni helyettesíteni a betanult kérdésekkel operáló humán munkaerőt.

Négy évvel ezelőtt találkoztam egy I coach me nevű alkalmazással, ami elég kezdetlegesnek tűnt. A megoldásközpontú kérdezéstechnika logikájára épült “munkafüzet” volt tulajdonképpen az app, azaz beégetett kérdésekkel dolgozott. Ennek is volt egyébként értelme, mert ha elég fegyelmezett voltál, akkor a segítségével át tudtad gondolni a problémádat. Ha pedig többször is végigmentél a folyamaton, akkor valószínűleg meg is jegyezted a kérdéseket, így már app nélkül is ment volna a dolog. Az elmúlt években azonban nagyot ugrott előre a technológia.

Az idei év elején találkoztam a Woebot nevezetű alkalmazással, amit egy volt Stanford-os klinikai pszichológus kutató és munkatársai fejlesztettek frissen, és jelenleg a Facebook Messenger-en keresztül érhető el. Készül egyébként a saját alkalmazásuk is. A chatbot a kognitív viselkedésterápia módszereire épít, a társalgást pedig egy erősen robotkinézetű robottal folytatja a delikvens. A Forbes nemrég interjút készített az alapító Alison Darcy-val, az újságírónő pedig egy átiratot is készített a gépi terapeutával folytatott beszélgetéséről. Elolvasva kedvet kaptam arra, hogy kipróbáljam, és meg kell mondjam, egész ügyes próbálkozás. Nem állítom, hogy már kihoztak belőle mindent, amit lehet, sőt, egyértelműen és deklaráltan az elején járnak az útnak, de már a jelenlegi állapot is meglehetősen impresszív. Közel fél órát eldumálgattam Woebottal, a chat élmény teljes volt, az általa írt sorok relevanciája pedig vegyes, de ahhoz képest, hogy előre megírt automata válaszok voltak, meglepően jó.

Láthattuk már, milyen ügyesen dolgoznak a kis lapos raktárosok az Amazonnál. Olvashattunk a digitális ügyvédbojtárokról és a megdöbbentően hatékony orvosi diagnoszta algoritmusokról. Most pedig itt vannak velünk az olyan szoftverek is, amelyek egyre hatékonyabb segítő beszélgetéseket tudnak lefolytatni azokkal, akiknek ilyen kell. Nem lesz szükség ügyvédre, orvosra, terapeutára vagy vezetői coachra? Dehogynem. Azokra, akik többet és mást tudnak, mint a gépek. Nem mennyiségileg, hanem minőségileg. Az alapszintű szolgáltatásokat viszont többen és olcsóbban meg tudják majd kapni, ha azokhoz nem szükséges emberi közreműködés.

2018. február 12., hétfő

Ezt lehetetlen megcsinálni!

Mivel nem nagyon követem a híreket, vasárnap délelőtt az M3-as autópályán a 8 éves kisfiamtól értesültem arról, hogy Elon Musk és csapata fellőtt egy Tesla gépkocsit az űrbe, ami épp arra készül, hogy a Nap körül keringjen. Onnan tudta, hogy a suliban a szokásos reggeli beszélgetős körben erről társalogtak. Mintha láttam volna már egy piros kocsit a napokban a facebook-on a Föld nevű bolygóval a háttérben, de azt hittem csak valami Photoshop mém. Utánanéztem, komoly. Pedig viccnek is durva lett volna.


2018. február 6., kedd

A semmi nélkül nincs valami!

“Sötét nélkül nincsenek csillagok.” - olvastam nemrég valahol, és ez a gondolat előhívott számos korábbi megfigyelést, emléket és ismeretet. Annak idején, amikor rajzolni tanulgattam a nulláról egy jobb agyféltekés rajztanfolyamon, találkoztam először a negatív tér fogalmával. Ahelyett, hogy az ábrázolás konkrét tárgyára fókuszáltunk volna, a körülötte lévő tereket igyekeztünk megragadni. Meglepetésünkre ezzel a módszerrel sokkal valósághűbben sikerült lerajzolni, amit szerettünk volna. A zenében is óriási jelentősége van a hangok közötti szüneteknek, azok hosszúságának, ismétlődésének, variálásának. Felettébb érdektelenek lennének a hangok a “negatív terek” nélkül.


2018. január 31., szerda

Becsüljük meg jobban a szakértőket, mert a versenytársunk már ezt teszi!

Nem is olyan rég még nagyjából egyetlen módja létezett annak, hogy egy szervezetben magasabb anyagi és erkölcsi megbecsülésre tegyen szert valaki: vezetői karriert vállal. Ennek több következménye is volt. Számos olyan kiváló szakember került vezető beosztásba, akinek ez a felelősség leginkább púp volt a hátán, de a szervezet számára is előnyösebb lett volna, ha szakértőként járul hozzá az értékteremtéshez. Tudománya, tapasztalata és személyes közreműködése hiányzott a termelő csapatból, vezetőként pedig nem sokat tett hozzá, sőt rosszabb esetben akár el is vette a többiek kedvét a munkától. A csak nyomokban fellelhető vezetői működése természetesen nem sok sikert eredményezett, tehát egyre több bizonyítékot gyűjtött arra, hogy a beosztottai használhatatlanok.


2018. január 28., vasárnap

Viselkedésünk és döntéseink háttere: ösztönök, érzelmek és értelem

Fura lény az ember. Jól fejlett kognitív funkciói elhitetik vele, hogy az értelmi képességei játsszák a főnök szerepét, tehát döntései és viselkedése jellemzően racionálisak. Pedig ez igen távol áll a valóságtól. Az egyedfejlődésünk során a legkésőbb pont az agyunk értelmi funkcióiért és az érzelmi kontrollért felelős része fejlődik ki (fiatal felnőttkorra), és bizony egész életünkben rozoga esernyőként próbál harcot vívni ösztöneink és érzéseink tornádójával. Ezt a csatát igen sokszor elveszíti, viszont utólag szorgosan igyekszik megmagyarázni, hogy tulajdonképpen mégiscsak helyes és logikus a döntés vagy a viselkedés, amit az adott helyzetben produkálni sikerült.


2018. január 22., hétfő

Neuroleadership: hogyan teremtheted meg az optimális agyműködés körülményeit?

Izgalmas keynote előadást hallgattunk meg a múlt héten egy európai vezetőképzési konferencián, ahol Dobay kollégával mi is workshopot tartottunk és a digitalizáció lehetőségeiről társalogtunk a vezetőfejlesztés területén. Andy Habermacher, a neuroleadership nevű irányzat képviselője arról beszélt, hogy miként lehet az emberi agyról szóló ismereteinket a tanulás és a vezetés terén felhasználni, eredményesebbé téve ezeket a tevékenységeket. Amióta vannak klassz képalkotó eljárások (pl.: fMRI), sokkal pontosabban nyomon lehet követni, hogy amit épp csinálunk, az milyen agyi aktivitást vált ki.


2018. január 15., hétfő

A csapatkohézió erősítése - Tudatos Vezetés II. szint

Nagyszerű dolog, amikor egy emberi lénynek sikerül számottevően fokozni a személyes hatékonyságát és eredményességét. Különösen akkor, ha az illető történetesen vezető, hiszen sokakra hatással van a viselkedése. Például képes lesz értelmes és elérhető célokat maga elé tűzni, amelyek többsége végül meg is valósul. Nem véletlenül, hiszen a számára igazán fontos dolgokra sikerül időt szakítania. Meg tudja értetni magát embertársaival, valósághűen dekódolja mások üzeneteit, és jó kapcsolatokat tud kialakítani a környezetében. Önazonosan, őszintén, egyenesen, de nem tapintatlanul közli meglátásait. Korrekt és átlátható módon érvényesíti az érdekeit, és nemet mond, ha szükséges. Érzi, hogy mikor kell keményen ragaszkodni a döntéséhez vagy az elveihez, mikor kell win-win megegyezésekre törekedni, és mikor kell bevenni a “leszarom tablettát”. Segít a számára fontos embereknek abban, hogy ki tudják bontakoztatni a bennük rejlő adottságokat. Odafigyel rá, hogy kit mi mozgat, és figyelembe veszi ezt a tudását a másokkal kapcsolatos döntéseinél. Tudatos Vezetés I. programunkon ezekben igyekszünk segítséget nyújtani a résztvevőknek az ismeretszerzés, és ami még fontosabb, a gyakorlatba ültetés terén.

Régi adósságunkat törlesztjük most azzal, hogy 40 első szintű csoport végig vitele, éveken át tartó töprengés, valamint egyéves koncepcióalkotó és fejlesztőmunka után elérhetővé tesszük a Tudatos Vezetés program második szintjét. Míg az alapképzés az előző bekezdésben felsorolt hatékonysági és eredményességi kérdésekkel az egyén szintjén foglalkozik, a folytatásban átugrunk a személyesről a csapatszintre, mert egy jól működő munkahelyi közösségben nem összeadódnak, hanem összeszorzódnak azok az értékek, amelyeket a tagok képviselnek.

Nem tudom, volt-e már szerencséd olyan csapatban dolgozni, ahol mindenki azt tudta hozzátenni a közös munkához, amiben ő igazán jó. Az irányítók cselezgettek elöl, kiszolgálták a többieket nagyszerű passzokkal, vagy csavargatták a hálóba a szabadrúgásokat, a kétajtós szekrény méretű védők pedig vagy hátul romboltak, vagy a pontrúgásokat fejelték kapura. Ahol nem azért baszogatták a nagydarabokat, hogy miért nem cseleznek ügyesebben, hanem értékelték és kihasználták a meglévő adottságaikat. Így aztán senkinek nem kellett szégyenkezni a bénaságáért, nyíltan lehetett beszélni arról, hogy miben kell másoktól segítség. Nem féltetek értelmes vitákba bocsátkozni, mindenki el merte mondani az ellentétes véleményét, nem ugattátok le egymást. Az egyet nem értések nem az ego-k harcát hozták, hanem konstruktív, érdemi érveléseket: gondolatmenetek, tények, adatok, megfigyelések ütköztetését. Aztán többnyire jobb minőségű megoldások születtek a végén, mint egy-egy ember eredeti ötlete. Éreztétek, hogy ugyanabba az irányba húztok, és a csapat tagjai nem csak értelmileg, hanem érzelmileg is elköteleződtek a közös célok felé. Nem volt szükség arra, hogy a főnök rendőrködjön, tanárbácsiskodjon felettetek, hanem képesek voltatok egymás felé elköteleződni, a felvállalt feladatokat elvégezni, az esetleges elmaradásokat és nem megfelelő viselkedéseket viszont kulturáltan szóvá tenni, megbeszélni egymással. Ahelyett, hogy mindenki a saját pecsenyéjét sütögette volna, a csapat által elérendő eredményekre tudtatok folyamatosan fókuszálni.

A Tudatos Vezetés II. program abban segíti az együtt dolgozó (vezetői) csapatokat, hogy az egyéni adottságaikra és erősségeikre építve egy irányba húzó, kohézív csapattá fejlődjenek. Mindezt pedig munkakontextusban tesszük, nem metaforák vagy játékok segítségével, és folyamatban gondolkodva, egyszeri erdei varázslás és csodavárás helyett.

2018. január 8., hétfő

Egyenlőség helyett igazságosság és személyre szabott bánásmód

Sok lehetőséget szalasztanak el a szervezetek azzal (mind az elérhető teljesítmény, mind a munkavállalók motivációja tekintetében), hogy számos területen az egyenlőség alapértékére helyezik a hangsúlyt. Az embereket ugyanis nem érdemes egyformán kezelni, hiszen ahányan vagyunk, annyiféle készségkészlettel és motivációs profillal rendelkezünk. Mégis, a szervezetek imádnak az emberekkel kapcsolatban is generálszósz-rendszerekben gondolkodni, és az egyenlőség egyébként máshol valóban nemes eszméjével takarózni. Mondok pár példát.


2018. január 3., szerda

A vezető mint ajándék

“Merjünk ajándékokká válni!” - mondta Böjte Csaba 2018-as újévi üzenetében, amit egy lepukkant budapesti aluljáróban mondott el néhány percben. Szeretem hallgatni és olvasni is a gondolatait, mert mindenki számára érthető, mai nyelven szólítja meg az érdeklődőket. Azt mondta például, hogy a sok kütyü helyett inkább magunkat adjuk, bár kétségkívül jól jött volna annak idején “Szent Józsefnek egy láncfűrész, behúzta volna, és a szomszédokat hogy ette volna a sárga irigység…”, vagy “Máriának jól fogott volna egy ügyes habverő vagy turmixgép (…) a sárgarépát jól összedarálni…”

Eltöprengtem rajta, maradva a saját témámnál, hogy egy vezető vajon miképp tud ajándékká válni. Arra jutottam, hogy nem elméleti választ fogok erre adni, mert akár olyannal is szolgálhatnék, hanem inkább visszaidézem, miképp volt nekem ajándék az egyik saját vezetőm.


2017. december 20., szerda

Lehetséges-e megújítani a munka világát?

Kedves Olvasók! Az alábbi vendégbejegyzésben egy olyan kezdeményezésről olvashattok, amelynek célja a tudatosabban működő, élhetőbb munkahelyek létrehozása hazánkban. Emich Szabolcs alábbi írásával elszánt közreműködőket keres ebbe az önkéntes csapatba. Ha lángra gyújtja a lelkesedésedet a dolog, jelentkezz hozzájuk a megadott linken! 

Szerinted meg tud változni 2018 -ban a Magyarországon élő emberek hozzáállása, véleménye a munkáról? Mi, egy kis csapat elszánt facilitátor és szervezetfejlesztő úgy gondoljuk, hogy igen!