16 éves a Tudatos Vezetés blog – Változás jön

2010 februárjában indult el a Tudatos Vezetés blog, ami tavaly ilyenkor átlépte az 1000 bejegyzést. Sokáig a közösségi média felületek nagy segítségünkre voltak a tartalmak eljuttatásában az érdeklődőkhöz. Ez a helyzet az utóbbi években drasztikusan megváltozott: az organikus elérések a Facebook-on és a LinkedIn-en is minimálisra csökkentek, különösen ha külső linket oszt meg az ember. Ez is volt az oka annak, hogy a tavalyi évben már nem sok indíttatásom volt a blogra cikkeket írni.

2026-ban megnézzük, mi történik akkor, ha alkalmazkodok a körülményekhez, és ahelyett, hogy abbahagynám az írást, létrehozom a Tudatos Vezetés haladóknak című, kéthetente friss írásokkal jelentkező LinkedIn hírlevelet. Ha szeretnéd megkapni az erre vonatkozó értesítést, IRATKOZZ FEL ITT A HÍRLEVÉLRE ITT!

Végül azt a döntést is hoztam, hogy egyelőre továbbra is felkerülnek ide az írások a hírlevél megjelenése után, hátha van olyan olvasó, aki ezt preferálja. De nem teszem ki őket a közösségi média felületekre, mert annak nem nagyon látom értelmét.

Három nap alatt kb. 400-an már rányomtak a Subscribe gombra és feliratkoztak, várunk Téged is!

Tamás

Hogyan fojtsuk el a kreativitást a szervezetben?

A napokban újrahallgattam John Cleese (Monty Python) 1991-es beszédét a kreativitásról, melynek végén azt fejtegette, hogy miként tudják a vezetők hatékonyan meggátolni a munkatársak körében az alkotó, újító, originális gondolatok születését. Előadásában négy bombabiztos módszert kínál, amelyek egyébként megfigyelésem szerint elég széles körben elterjedtek, tehát vélhetően sokan megfogadták a tanácsait az elmúlt három évtizedben:

Mi hülyeség és mi nem az a munkahelyen?

A Mihülyeség Minemaz egy 2025 tavaszán indult magyar podcast, amelynek házigazdái Dr. Dobay Róbert és Cservenyák Tamás, az Act2Manage vezetőfejlesztő cég alapítói. A műsor célja, hogy közérthető, mégis szakmailag megalapozott módon megkérdőjelezze és kritikusan vizsgálja a munkahelyi és vezetői közhelyeket, féligazságokat és hiedelmeket.

Munkahelyi elkötelezettség és jóllét Magyarországon, a nemzetközi adatok tükrében

Nemrég jelent meg a Gallup State of the Global Workforce 2025-ös kutatási beszámolója, melynek legérdekesebb megállapításairól az előző blogbejegyzésben írtam. Ígéretemnek megfelelően kibányásztam a magyar adatokat is.

Az elmúlt évben csökkent a menedzserek elkötelezettsége (is)

A napokban jött ki a Gallup legfrissebb State of the Global Workplace, 2025 riportja. Megtudhatjuk belőle többek között azt, hogy a menedzserek körében az erősen elkötelezettek aránya 30%-ról 27%-ra csökkent. Eszembe jut Besenyő Pista bácsi, amikor a térfogatnövelő szer és a süteményféleség összefüggéséről azt mondja, hogy “Már eleve nem volt nagy!” Hiszen az előző évben sem számított igazán elkötelezettnek a vezetők 70%-a, és most ez csökkent tovább. A Gallup 2024-es, tizenegyedik alkalommal végzett metaanalíziséből pedig az látszik, hogy leginkább a közvetlen vezetőktől függ a dolgozók elkötelezettsége. Úgyhogy ez a trend semmiképp nem jó hír. Kicsit lejjebb bontva az adatokat, még kellemetlenebb kép bontakozik ki. A fiatal, 35 év alatti menedzserek körében a visszaesés 5%, a női vezetők körében pedig 7%. A riport felhívja a figyelmet arra, hogy az elmúlt években számos oldalról kapták az ívet a vezetők, a pandémia utóhatásaitól a munkaerőhiány és a létszámstop váltakozásáig, az átszervezésektől a büdzsémegszorításokig, az ellátási láncok problémáitól a digitális transzformáció és az AI okozta elvárásokig, nem beszélve a munkatársak által gyorsan megszokott, de számos nagyvállalat által korlátozni szándékozott rugalmas munkavégzési lehetőségről.

15 év: 1000 cikk és 1 millió megtekintés a Tudatos Vezetés blogon

December 9-én, ahogy azt a viselkedéstudomány javasolja, publikusan elköteleződtem a LinkedIn és a Facebook ismerőseim felé, hogy a Tudatos Vezetés blog 15. születésnapjáig, 2025. március 25-ig elérem az 1000 megjelentetett blogbejegyzést, továbbá az 1 millió megtekintést. Jelentem, mindkettő megvalósult (pontosabban ma reggel 999676 megtekintésnél tartott, pár nap kell még az 1 millióhoz). Persze a cikkek megírása kizárólag rajtam múlott, a másikat csak befolyásolni tudtam.

Mit tanítottál az elmúlt héten, hónapban, évben a kollégáidnak?

Szembe jött velem egy idézet a közösségi médiában, ami elgondolkodtatott. Először leginkább szülőként, mert akként szólított meg. Óvatos vagyok mostanában az idézetekkel, mióta Petőfi Sándortól olvashatunk internethasználati tanácsokat, ezért rögtön rá is kerestem, hogy tényleg mondott-e Bruce Lee valaha olyat, hogy "Instead of buying your children all the things you never had, you should teach them all the things you were never taught.” Magyarul valami olyasmit tesz, hogy “Ahelyett, hogy megvennéd a gyerekeidnek mindazt, ami te sose kaptál meg, tanítsd őket arra, amit neked sose tanítottak.” Sajnos nem nagyon található arra vonatkozó hiteles bizonyíték vagy hivatkozás, hogy Bruce Lee-től származna, de ettől még értelmes gondolat. Arra jutottam tehát, hogy pont jó lesz a 999. blogbejegyzés témájának.

Mivel lehet vonzóvá tenni cégünket a különböző generációk képviselői számára?

Felettébb érdekes adatokat találtam a Gallup egyik friss felmérésében, ami azt vizsgálta, hogy mely tényezőket tartanak a válaszadók a legfontosabbnak, amikor a munkahelyváltást fontolgatják. Az alábbiakban szereplő top faktorokon kívül még sokféle egyéb hajtóerőt is vizsgált a kutatás, mint például a több autonómia lehetősége, a cég vagy a márka elismertsége, a diverzitás tiszteletben tartása, egy magasabb rendű küldetésen munkálkodás, hibrid vagy távmunkavégzési opció, a cég hatása a környezetre, vagy éppen a költözés szándéka más városba vagy országba. Az eddig felsorolt tételeket a válaszadók 10-30 százaléka említette nagyon fontosként, azaz csak minden harmadik-negyedik-ötödik vagy akár tizedik embernél számítanak döntőnek. Az is figyelemreméltó, hogy a válaszadók harmada számára a rossz vezetőtől való megszabadulás lehetősége bír nagy jelentőséggel. De nézzük meg az első négy helyezettet a listán!

Indul a Mihülyeség Minemaz podcast

Már legalább másfél évtizede borzoljük a kedélyeket különféle írásainkkal Dr. Dobay Róbert kollégámmal, legyenek azok szakmai jellegű blogpostok vagy szabadon letölthető e-könyvek. Bár Robival megesik, hogy nagy néha elvállal egy-egy előadásfelkérést, velem ez még ritkábban fordul elő. Úgyhogy szóban csak az ügyfeleinknél dolgozó résztevőket boldogítottuk eleddig. Bár a podcast műfaja már jó néhány éve itt van közöttünk, korábban nem éreztünk különösebb motivációt arra, hogy beálljunk a sorba. Én a magam részéről egyre többet fogyasztottam belőlük Pusztai Csaba és Szabó Imi barátom által inspirálódva, leginkább autóvezetés és sportolás közben. Egyik-másik műsort meg is kedveltem, rendszeresen követve az újonnan kijött epizódokat. Mindkettőnk esetében megtörtént párszor, hogy meghívtak bennünket vendégnek, és egyébként ott komfortosan éreztük magunkat. Koltányi Gergőt emelném itt ki, akinél négy We-Learning Podcast epizódban is felbukkantam.

Kevesebb dumával, fogyasztással és perfekcionizmussal előrébb jutnánk

Mindig is tetszett, amikor valaki szószaporítás helyett lényegretörő módon prezentál fontos, de legalábbis töprengésre érdemes gondolatokat. Így vetemedtem magam is menedzsment haikuk írására pár éve. Az egyik kedvencem a grafikus Liz Fosslien, aki tök egyszerű rajzokkal fejez ki figyelemreméltó tanulságokat az életvezetéssel kapcsolatban. A minap valami hasonlóba botlottam bele PJ Milani révén, aki középiskolai művészettanár Texasból, és az elmúlt két évben ő is nekiállt elgondolkodtató üzeneteket vizualizálni. Három csúszkát rajzolva hívta fel a figyelmet arra, hogy miből kéne kevesebbet és miből többet csinálnunk.