A napokban jött ki a Gallup State of the Global Workforce 2025-ös kutatási beszámolója, melynek legérdekesebb megállapításairól az előző blogbejegyzésben írtam. Ígéretemnek megfelelően kibányásztam a magyar adatokat is.
December 9-én, ahogy azt a viselkedéstudomány javasolja, publikusan elköteleződtem a LinkedIn és a Facebook ismerőseim felé, hogy a Tudatos Vezetés blog 15. születésnapjáig, 2025. március 25-ig elérem az 1000 megjelentetett blogbejegyzést, továbbá az 1 millió megtekintést. Jelentem, mindkettő megvalósult (pontosabban ma reggel 999676 megtekintésnél tartott, pár nap kell még az 1 millióhoz). Persze a cikkek megírása kizárólag rajtam múlott, a másikat csak befolyásolni tudtam.
Szembe jött velem egy idézet a közösségi médiában, ami elgondolkodtatott. Először leginkább szülőként, mert akként szólított meg. Óvatos vagyok mostanában az idézetekkel, mióta Petőfi Sándortól olvashatunk internethasználati tanácsokat, ezért rögtön rá is kerestem, hogy tényleg mondott-e Bruce Lee valaha olyat, hogy "Instead of buying your children all the things you never had, you should teach them all the things you were never taught.” Magyarul valami olyasmit tesz, hogy “Ahelyett, hogy megvennéd a gyerekeidnek mindazt, ami te sose kaptál meg, tanítsd őket arra, amit neked sose tanítottak.” Sajnos nem nagyon található arra vonatkozó hiteles bizonyíték vagy hivatkozás, hogy Bruce Lee-től származna, de ettől még értelmes gondolat. Arra jutottam tehát, hogy pont jó lesz a 999. blogbejegyzés témájának.
Felettébb érdekes adatokat találtam a Gallup egyik friss felmérésében, ami azt vizsgálta, hogy mely tényezőket tartanak a válaszadók a legfontosabbnak, amikor a munkahelyváltást fontolgatják. Az alábbiakban szereplő top faktorokon kívül még sokféle egyéb hajtóerőt is vizsgált a kutatás, mint például a több autonómia lehetősége, a cég vagy a márka elismertsége, a diverzitás tiszteletben tartása, egy magasabb rendű küldetésen munkálkodás, hibrid vagy távmunkavégzési opció, a cég hatása a környezetre, vagy éppen a költözés szándéka más városba vagy országba. Az eddig felsorolt tételeket a válaszadók 10-30 százaléka említette nagyon fontosként, azaz csak minden harmadik-negyedik-ötödik vagy akár tizedik embernél számítanak döntőnek. Az is figyelemreméltó, hogy a válaszadók harmada számára a rossz vezetőtől való megszabadulás lehetősége bír nagy jelentőséggel. De nézzük meg az első négy helyezettet a listán!
Már legalább másfél évtizede borzoljük a kedélyeket különféle írásainkkal Dr. Dobay Róbert kollégámmal, legyenek azok szakmai jellegű blogpostok vagy szabadon letölthető e-könyvek. Bár Robival megesik, hogy nagy néha elvállal egy-egy előadásfelkérést, velem ez még ritkábban fordul elő. Úgyhogy szóban csak az ügyfeleinknél dolgozó résztevőket boldogítottuk eleddig. Bár a podcast műfaja már jó néhány éve itt van közöttünk, korábban nem éreztünk különösebb motivációt arra, hogy beálljunk a sorba. Én a magam részéről egyre többet fogyasztottam belőlük Pusztai Csaba és Szabó Imi barátom által inspirálódva, leginkább autóvezetés és sportolás közben. Egyik-másik műsort meg is kedveltem, rendszeresen követve az újonnan kijött epizódokat. Mindkettőnk esetében megtörtént párszor, hogy meghívtak bennünket vendégnek, és egyébként ott komfortosan éreztük magunkat. Koltányi Gergőt emelném itt ki, akinél négy We-Learning Podcast epizódban is felbukkantam.
Mindig is tetszett, amikor valaki szószaporítás helyett lényegretörő módon prezentál fontos, de legalábbis töprengésre érdemes gondolatokat. Így vetemedtem magam is menedzsment haikuk írására pár éve. Az egyik kedvencem a grafikus Liz Fosslien, aki tök egyszerű rajzokkal fejez ki figyelemreméltó tanulságokat az életvezetéssel kapcsolatban. A minap valami hasonlóba botlottam bele PJ Milani révén, aki középiskolai művészettanár Texasból, és az elmúlt két évben ő is nekiállt elgondolkodtató üzeneteket vizualizálni. Három csúszkát rajzolva hívta fel a figyelmet arra, hogy miből kéne kevesebbet és miből többet csinálnunk.
A Gallup tavaly 11. alkalommal készítette el meta-analízisét, ezúttal 183 ezer munkahelyi csapatot vizsgálva. Öt teljesítménymutatónál nézték meg, hogy látnak-e különbséget a dolgozói elkötelezettség szempontjából a felső 25%-ba tartózó és az alsó 25%-ban lévő csapatok között. Hát bizony láttak, és ez a differencia jelentős hatást gyakorolt az érintett cégek üzleti eredményességére.
Tetszik nekem, hogy a Gallup-os kollégák olyan témakörök vizsgálatát is bevállalják alkalomadtán, amivel könnyen darázsfészekbe nyúlhatnak. A nyolcmilliárd diverzitás- és karrierszakértő bolygóján ugyanis jó sokaknak megvan a véleménye arról, hogy leginkább a másik embernek mivel kéne foglalkozni és mivel nem, hol van a helye és hol nincs, mi tisztességes és mi nem, és még hosszasan lehetne sorolni. Ha azonban rendelkezésre állnak idevágó adatok, akkor azok alapján már valamivel értelmesebb beszélgetéseket lehet folytatni.
Mai írásomat egy kínai színész, pantomimművész és modell, Wang Deshun közelmúltbeli nyilatkozata ihlette: "44 évesen tanultam meg angolul. 49 évesen megalakítottam a saját pantomim csoportomat. 50 évesen mentem először edzőterembe. 57 évesen egy különleges művészeti formát alkottam, az 'élő szobor' néven. 70 évesen kezdtem el igazán dolgozni a testemen. 79 évesen egy divatbemutató kifutóján sétáltam. Ma 88 éves vagyok, és még mindig előre tekintek, még mindig álmodok, és még mindig küzdök. Szóval, amikor azt mondod, túl késő, gondold át újra! Talán ez csak kifogás, hogy ne csinálj semmit. A kor nem akadály, a gondolkodásmód az.” Deshun egyébiránt 2017-ben a Reebok márkanagykövete lett, 85 évesen pedig, három hónap felkészülés után, sikerrel letette a pilótavizsgát (Private Pilot License).
