Eredményes vállalati tanulás és képzés: ne hagyd, hogy átverjenek!

Szeretek újraolvasni, vagy más formában ismét feldolgozni értékes tartalmakat. Három évvel ezelőtt Barbara Oakley és Terrence Sejnowski professzorok Learning How to Learn nevezetű, idegtudomány-alapú MOOC kurzusa inspirált arra, hogy megírjam ötödik, ingyenesen letölthető e-könyvemet Az emberi lények tanítása címmel. Pár hónapja belebotlottam könyv formában is az Oakley-Sejnowski forrásba, ráadásul magyarra fordítva, és mint kiderült, diákokat megcélozva, rájuk szabott nyelvezettel (A tanulás tanulása). Két nap alatt, emlékeztető gyanánt beporszívóztam, és erről jutott eszembe, hogy írhatnék egy rövid, kifejezetten napjaink felnőttképzésére kihegyezett összefoglaló cikket arról, hogy minek nem kéne bedőlnie a cégvezetőknek és a HR-eseknek, amikor a munkatársak fejlesztésében gondolkodnak. Már ha számít, amit tudunk az agy működéséről.

Ha még a világ legjobbjai is feszt botladoznak, mi másra számítanánk mi?

Életünk során mélyen bevésődnek a fejünkbe azok a történetek, melyek során a szegénylegény nekivág az útnak, kiállja a három próbát, aztán elnyeri méltó jutalmát. Azt várjuk tehát, hogy a sikerek lineárisak: nyomjuk, nyomjuk, aztán egyszer csak beköszönt, már akinek összejön. A többiek meg kénytelenek beérni a kudarccal. A valóság azonban ennél lényegesen összetettebb, sokkal kiszámíthatatlanabb hullámvasút. Mégis tartja magát a meggyőződés, hogy elindulsz egy úton, aztán hamar kiderül, hogy vagy a sikeresek vagy a lúzerek táborát szaporítod.

Esettanulmány 4 hónap tudatos vezetésről

Jó ötletnek tartom alkalmanként demonstrálni is, nem csak okoskodni arról, hogy mit is értek tudatos vezetésen. Az elmúlt négy hónapban nagyszerű lehetőség nyílt erre, amikor kipattant a fejemből, hogy segíteni kellene valahogy a pedagógusoknak, mert most márt tényleg vérlázító, ahogy kapják az ívet országunk “nagyjaitól”. Eddig is ezer sebből vérzett a közoktatás, megtapasztalhattuk diákként, szülőként és munkahelyi vezetőként egyaránt, de a már korábban elfogatott és a mostanában beterjeszteni kívánt törvényjavaslatok még számottevően szarabbá teszik a helyzetet. Várhatóan még többen fognak menekülni erről a pályáról, és azok maradnak majd csak, akik úgy érzik, hogy nincs egyéb választásuk. Az már az idei felsőoktatási jelentkezésekből jól látszik, hogy alig felvételizik valaki tanárnak, különösen a természettudományok területén. A fiataloknak ugyanis van más opciójuk. Ami pedig még az előző rendszerben se nagyon volt elképzelhető, hogy a hangjukat hallató tanárokat módszeresen kirugdossák, és most már sikerült idáig is süllyednie az inkompetens és igen alacsony etikai mércével bíró elöljáróinknak. Én speciel a magam részéről magasról teszek a politikára, a rendszerváltás óta eltelt több mint 30 évben csodásan bizonyította minden oldal, hogy tökéletesen alkalmatlan a vezetői szerepre. De az oktatás és az egészségügy területe olyan közügy, ahol egyszerű adófizetőként is időszerű lenne odab@sznunk az asztalra, mert a hozzá nem értés és a rosszindulat olyan kombinációjára tudtak elpofátlanodni a mindenkori uralkodó réteg tagjai, hogy ez már egyre több honfitársunk életére gyakorol erőteljes negatív befolyást. Ennyit a kontextusról.

Yoda mesternek üzenem: van olyan, hogy próbálni

Igen gyakran felbukkanó idézet az apró, nagy fülű, de annál bölcsebb Star Wars karaktertől, hogy “Do. Or do not. There is no try.”, miszerint vagy csináld vagy ne csináld, olyan nincs, hogy próbálod. Értem én persze az üzenetét az öregnek, fontosak az egyértelmű elhatározások, valamint a hit abban, aminek nekifogunk. De azt is gondolom ezzel együtt, hogy ha kezdeményezel, újat alkotsz vagy az élére állsz bárminek, akkor az egy büdös nagy kísérletezés lesz.

Lajhárok és gazellák a munka világában

Még 2016-ban írtam egy cikket itt a Tudatos Vezetés blogon, egy 600 ezer fős nagymintás kutatás alapján arról, hogy a tudásmunkások körében a teljesítmény nem haranggörbe szerint oszlik el, hanem hatványfüggvénynek megfelelően. Ennek az a jelentősége, hogy a felső 5% hozza az összteljesítmény negyedét, a top 1% pedig az átlagnál tízszer eredményesebb. Azaz van egy szűk réteg, aki tényleg kiemelkedő, összesen legfeljebb 20%, aki még egész jó, a többiek teljesítménye ehhez képest igen szerény. Ugyanezt igazolták vissza a Google saját kutatásai is, ahol vagy kétszázezren dolgoznak, és nem szűkölködnek az adatfeldolgozási és elemzési technológiában és erőforrásokban.

Minden nagyszerű dolog tákolással indul, csak nem ott fejeződik be

Megfigyelésem szerint van néhány igen elterjedt gyakorlat és tévhit, ami megakadályozza az embereket abban, hogy nagyszerű dolgokat hozzanak létre. Az egyik ilyen az igénytelenség, melynek megnyilvánulásaként még azokat az egyszerű feladatokat is szarul végzik el, amit nem sokkal több erőfeszítéssel vagy gondolkodással egészen jól meg lehetne csinálni. Mindenki találkozott már a “jóvanazúgy” jelenség tipikus megnyilvánulásaival. Ennek a skálának a másik pólusán helyezkedik el az az attitűd, hogy rögtön világszínvonalút szeretnénk létrehozni, az viszont sajnos nemigen reális. Azok, akik erre képessé váltak, legyen szó technológiáról, üzletről, sportról vagy művészetekről, évtized(ek)ben mérhető gyakorlással, kísérletezéssel, közbülső mérföldkövekkel, irányváltásokkal, újbóli nekifutásokkal, kapcsolatok építésével, szerencsés eseményekkel (amiket persze részben maguk tettek lehetővé) és kitartó munkálkodással jutottak el odáig. Csak erről nem mindig szól a fáma, illetve nem látszik, mi van a jéghegy csúcsa alatt.

A példamutatásod, nem a véleményed hoz változást

Van egy csodás portugál közmondás (bár sok internetes forrás Coelho-ra hivatkozik), miszerint “O mundo é mudado pelo seu exemplo, não pela sua opinião.”, azaz “The world is changed by your example not by your opinion." Létezik továbbá egy olyan szólás is a véleményekkel kapcsolatban angol nyelvterületen, hogy "Opinions are like assholes; everybody has one and they usually stink.” A vélemény, amije a segglyukhoz hasonlóan valóban mindenkinek van szinte mindenről, igen gyakran nélkülözi a releváns tudást, a tájékozottságot, adatokat vagy tényeket, nem beszélve konkrét személyes tapasztalatokról a témában. Sok esetben meglehetősen gyenge az alátámasztottsága, egyszerűen az derül ki belőle, hogy a delikvens mire következtet abból a kevés információból, amivel az adott kérdésben rendelkezik. De még akkor se nagyon eredményez változást a vélemény kinyilatkoztatása (még magában a illetőben sem, nem még másokban), ha történetesen megalapozott, a valóságot viszonylag pontosan ragadja meg az a vélemény. A tudás ugyanis, ahogy erről már sokszor értekeztem itt a Tudatos Vezetés blogon, egyáltalán nem eredményez automatikusan cselekvést.

Mert az álmok olykor valóra válnak: Act2Manage 4.0

Megnéztem a naptáramban, 2021 év elején ültünk össze a kollégákkal először azzal a céllal, hogy az Act2Manage applikáció 4.0 verziójáról egyáltalán elkezdjünk álmodozni, és akkor leginkább a dizájnnal kapcsolatos face-lift volt a fókuszban. Aztán ahogy ott elkezdtünk ötletelni, egy csillagromboló képe bontakozott ki előttünk. Azt gondoltam akkor magamban, hogy ez persze mind nagyon klassz lenne, csak hát (még) nem rendelkezünk se a facebook fejlesztési büdzséjével, se annak programozó csapatával. De ahogy az én üzlettársaim gondolkodnak: mielőtt bármiről is zsigerből ítélkeznénk, hogy lehetséges-e vagy sem, kérdezzük meg, mibe kerülne, és aztán majd legfeljebb ütemezzük. Megkérdezték, k…va sokba. Úgyhogy ütemezés lett belőle. :-) És most kész van a 4.0 verzió, benne az álmok többségével az első release-ben, és a maradékkal majd a következőben.

Nem azzal segítjük elő a viselkedésváltozást, amivel gondoljuk!

Hadd indítsak a tételmondattal: hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a másik ember tudáshiány miatt nem változtat a viselkedésén, ezért kéretlenül mindenféle információval, tanácsokkal látjuk el. Ő viszont meglepetésünkre általában nem tartja relevánsnak, kivitelezhetőnek a javaslatokat, kézzel-lábbal tiltakozik. Nem az ismeret hiányzik ugyanis többnyire, bár biztos van kivétel, hanem egyszerűen csak nem igazán akarja vagy bírja rávenni magát az illető a változtatásra. Vagy a motiváció nem elegendő, vagy túl nagy erőfeszítést kíván, vagy nem találta meg hozzá a megfelelő kiváltó ingert, azaz a triggert, ami segítene szokássá építeni a kívánatos viselkedést. Ebben az esetben viszont maradni fog az eredeti, az ember számára már “bevált” működésmód, akkor is, ha az őt és a céljait nem szolgálja.

Adottság, tudatos gyakorlás, környezet és szerencse. Több nem is kell.

Az utóbbi időben fejlődik a fécbukk tanuló algoritmusa, és egyre többször dob elém számomra ténylegesen releváns tartalmakat, például mindenféle nagyszerű muzsikusokat és pavlovi reflexszel nyálelválasztást beindító hangszereket. Néhány hete lehetett, amikor rákattintottam egy basszusgitározó kislány videójára, amin kapásból magam alá cslnáltam. Most lesz áprilisban három éve, hogy elkezdett játszani ezen a hangszeren, és a tizedik életévét tapossa. Ehhez képest gyakorlatilag mindenféle jelentős zenekar basszerének csapatását csodásan és hibátlanul tolja el a funkytól a metálig, a Red Hot Chilli Peppers-től Jaco Pastoriusig. Mindemellett baromi cuki, tele van zeneszeretettel, vidámsággal és tanulási vággyal, továbbá örmény anyanyelve mellett kiválóan és rendkívül értelmesen nyilvánul meg angolul, hiszen az USÁ-ban született és jár iskolába. Egy éve készítettek egy videót Ellen Alaverdyan (Photo credit: https://www.facebook.com/EllenPlaysBass) addigi történetéről, és azt láttam benne, hogy gyönyörűen igazolja mindazt, amit eddig nekem sikerült a tudományos szakirodalomból megismerni a kiemelkedő teljesítmény (és később akár siker) elérésével kapcsolatban. Mármint abban a tekintetben, hogy mi minden szükséges hozzá.