Mert az álmok olykor valóra válnak: Act2Manage 4.0

Megnéztem a naptáramban, 2021 év elején ültünk össze a kollégákkal először azzal a céllal, hogy az Act2Manage applikáció 4.0 verziójáról egyáltalán elkezdjünk álmodozni, és akkor leginkább a dizájnnal kapcsolatos face-lift volt a fókuszban. Aztán ahogy ott elkezdtünk ötletelni, egy csillagromboló képe bontakozott ki előttünk. Azt gondoltam akkor magamban, hogy ez persze mind nagyon klassz lenne, csak hát (még) nem rendelkezünk se a facebook fejlesztési büdzséjével, se annak programozó csapatával. De ahogy az én üzlettársaim gondolkodnak: mielőtt bármiről is zsigerből ítélkeznénk, hogy lehetséges-e vagy sem, kérdezzük meg, mibe kerülne, és aztán majd legfeljebb ütemezzük. Megkérdezték, k…va sokba. Úgyhogy ütemezés lett belőle. :-) És most kész van a 4.0 verzió, benne az álmok többségével az első release-ben, és a maradékkal majd a következőben.

Hogy miféle dolgokról ábrándoztunk, amik már ebben a release-ben benne vannak?

• a leges legfontosabb, hogy a kurzusszerű használatnál a korábbi, szintekre épülő logika helyét átvette a tanulási utak (learning journey-k) rendszere

• készültek általunk javasolt tanulási utak, különféle vezetői szükségletekre (pl.: frissen nevezeték ki vezetőnek, fejlesztő vezetővé szeretne válni, meg akarja erősíteni a csapatát, hatékonyságot szándékozik növelni, előrelépne a karrierjében, projektmenedzsment megbízást kapott stb.)

• lehetségessé vált egyedi, vállalatokra szabott tanulási utakat összerakni

• a felhasználó szabadon állíthat össze tanulási utakat saját magának, azaz egyéni szinten is személyre szabható a tervezett fejlődés

• készült egy klassz “Progress” funkció, ami több szempontból, könnyen áttekinthető módon mutatja egy helyen a felhasználó előrehaladását a tanulásban

• jelentősen begyorsult a működés, olyan sebességgel fut, mint amit a nagy cégek appjaitól megszoktunk

• teljesen megújult a dizájn, újrastrukturáltuk a menüket és a gombokat, és természetesen hozzá igazítottuk az új/megváltozott funkcionalitáshoz

• egyszerűbb lett a keresés, minden keresési mód rögtön a főoldalról elérhető

• könnyebben és gyorsabban lehet vállalásokat tenni (teendőket beállítani), nem csak az Act2Manage tartalmakhoz, hanem bármilyen egyéb vállalati fejlesztőprogramhoz kapcsolva, mint utánkövetési eszköz (ugyebár az elmúlt években végzett, adatelemzésen alapuló kutatásaink azt mutatják, hogy a blended programokban a jelenléti és a digitális elemek számottevő mértékben erősítik egymást, függetlenül attól, hogy mi adjuk a jelenléti szálat (Tudatos Vezetés programok) vagy egy vállalat saját programját egészíti ki az Act2Manage)

• a 4.0-ban már van dark mode, ami dizájn tekintetében nekem speciel még jobban tetszik, mint a normál, pedig semmi egyebet nem használok a telefonomon dark mode-ban

• a beépített chat (social learning) funkción is tuningoltunk, több, máshol már megszokott lehetőséggel élhet a zárt tanulói csoportban tartalmat posztoló, kommentelő, lájkoló felhasználó

• az Act2Manage továbbra is négy nyelven tud: a magyar mellett angolul, németül és bolgárul.

“And one more thing” (three)

• külön említem meg, amiről már korábban számot adtunk, és több ügyfélnél már fut is, hogy a REOSS nemzetközi operational excellence céggel együttműködve az Act2Manage eredeti vezetőfejlesztési tartalmai mellett egy közel ugyanakkora méretű lean menedzsment tartalom kontingens került a rendszerbe, és ennek az ideális megjelenítése vált lehetségessé a 4.0 verzióban

• ez azt is jelenti, hogy a 4.0 verzióban a hasonló tanulási logikával tanítható/gyakorlatba ültethető más témák számára is megnyílt a lehetőség

• az egyik ilyen, hogy nem csak vezetők hanem munkavállalók számára is készültek tanulási utak

Azokat a fejlesztéseket, amiket a második release-re terveztünk be, most fogjuk pontosan specifikálni, így ezekről majd a későbbiekben mesélek. Ezúton is szeretném kifejezni hálás köszönetemet annak a sok embernek, akik a 4.0 verzió létrehozásában tevőlegesen részt vettek: üzlettársaimnak, Menedzsmentoros munkatársainknak, valamint a szoftverfejlesztő partnerünknél dolgozó kollégáknak (projektmenedzserek, programozók, dizájner(ek), és ki ne hagyjam a sorból "szellemi vezetőjüket", Norbit).

Mindenesetre ha HR-esként vagy vállalati vezetőként kíváncsi vagy az Act2Manage 4.0 verziójára, szívesen megmutatjuk, és mesélünk arról, hogy a viselkedéstudományt és az idegtudományt hogyan alkalmaztuk a fejlesztése során a vezetéssel kapcsolatos ismeretek eredményes gyakorlatba ültetésének érdekében.

Nem azzal segítjük elő a viselkedésváltozást, amivel gondoljuk!

Hadd indítsak a tételmondattal: hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a másik ember tudáshiány miatt nem változtat a viselkedésén, ezért kéretlenül mindenféle információval, tanácsokkal látjuk el. Ő viszont meglepetésünkre általában nem tartja relevánsnak, kivitelezhetőnek a javaslatokat, kézzel-lábbal tiltakozik. Nem az ismeret hiányzik ugyanis többnyire, bár biztos van kivétel, hanem egyszerűen csak nem igazán akarja vagy bírja rávenni magát az illető a változtatásra. Vagy a motiváció nem elegendő, vagy túl nagy erőfeszítést kíván, vagy nem találta meg hozzá a megfelelő kiváltó ingert, azaz a triggert, ami segítene szokássá építeni a kívánatos viselkedést. Ebben az esetben viszont maradni fog az eredeti, az ember számára már “bevált” működésmód, akkor is, ha az őt és a céljait nem szolgálja.

Adottság, tudatos gyakorlás, környezet és szerencse. Több nem is kell.

Az utóbbi időben fejlődik a fécbukk tanuló algoritmusa, és egyre többször dob elém számomra ténylegesen releváns tartalmakat, például mindenféle nagyszerű muzsikusokat és pavlovi reflexszel nyálelválasztást beindító hangszereket. Néhány hete lehetett, amikor rákattintottam egy basszusgitározó kislány videójára, amin kapásból magam alá cslnáltam. Most lesz áprilisban három éve, hogy elkezdett játszani ezen a hangszeren, és a tizedik életévét tapossa. Ehhez képest gyakorlatilag mindenféle jelentős zenekar basszerének csapatását csodásan és hibátlanul tolja el a funkytól a metálig, a Red Hot Chilli Peppers-től Jaco Pastoriusig. Mindemellett baromi cuki, tele van zeneszeretettel, vidámsággal és tanulási vággyal, továbbá örmény anyanyelve mellett kiválóan és rendkívül értelmesen nyilvánul meg angolul, hiszen az USÁ-ban született és jár iskolába. Egy éve készítettek egy videót Ellen Alaverdyan (Photo credit: https://www.facebook.com/EllenPlaysBass) addigi történetéről, és azt láttam benne, hogy gyönyörűen igazolja mindazt, amit eddig nekem sikerült a tudományos szakirodalomból megismerni a kiemelkedő teljesítmény (és később akár siker) elérésével kapcsolatban. Mármint abban a tekintetben, hogy mi minden szükséges hozzá.

A téglákra figyelj, ne a falra!

Mostanában rászoktam vezetés közben podcastok hallgatására. Néhány hete a Karizma podcastban hallottam a következő történetet Will Smith önéletrajzi könyvéből, és nagyon tudtam rezonálni rá. A színész 11 éves volt, amikor az apja úgy döntött, hogy egy új falat akar építeni a műhelye elé. A régi már mállott szét, és ez nem tetszett neki. Ahelyett, hogy kőművest hívott volna, azt gondolta, hogy jó kis projekt lesz Willnek és az öccsének. Lerombolta a falat, a gyerekeknek pedig nem sok hite volt abban, hogy ott valaha is új fal fog állni.

Megyünk előre, csak nem mindegy, melyik irányba!

Az elmúlt két hétben három olyan tapasztalatom is volt, amivel egy kicsit belekukkanthattam a jövő lehetséges alakulását fürkésző varázsgömbbe. Épp pár hónapja ostoroztam azokat a szakértőket és tanácsadókat, akik magabiztosan spekulálnak minimális információs bázison, sőt, nem átallanak azzal hitegetni másokat, hogy a megoldásuk egyenesen jövőbiztos. Már abban az írásomban is hozzátettem, hogy az adatelemzésnek és a trendvizsgálatnak természetesen van értelme, mint ahogy a lehetséges scenario-k és forgatókönyvek felvázolásának is.

Hogyan tudod az áhított változtatás elérésének valószínűségét fokozni?

Amikor néhány éve azzal szórakoztam, hogy különféle okosságokat próbáltam 17 szótagban, haiku formában megfogalmazni, ezt a szösszenetet követtem el a viselkedésváltoztatással kapcsolatban:

A változáshoz

szokásaidat kell majd

újra cserélned.

Amilyen könnyű ezt kimondani vagy leírni, olyan nehéz megvalósítani. A 21. századi viselkedéstudomány megállapítása szerint (nem, nem brit tudósok publikálták a Blikkben) ha valamire nagyon motiváltak vagyunk, akkor tűzőn-vízen át megvalósítjuk, még akkor is, ha akadályokba ütközünk. Amikor rád jön a szaporafosás, nem izgat, hogy ki mit fog szólni, ha félrelököd az útból, és a mellékhelyiség színvonalával kapcsolatos averzióid is eltörpülnek. Akkor azonban, ha a motivációnk mérsékeltebb a cselekvésre, mondjuk azért, mert rövid távon sokkal vonzóbb nem csinálni semmit, vagy mást csinálni, dacára a hosszú távú előnyöknek, két másik lényeges tényezőre érdemes fókuszálni a cselekvés kiváltásához és a kezdeti, tudatos ismétlésen keresztüli szokássá alakításához. Az egyik, hogy a lehető legjobban meg kell könnyíteni a döntést és a cselekvést (lásd ingyenes előfizetés az első hónapban, visszafordíthatóság / visszaküldési lehetőség / egyszerű lemondás, impulse vásárlást megkönnyítő termékkihelyezések a pénztárnál, egyetlen kattintással kivitelezhető cselekvés, apró kérés arra vonatkozóan, hogy hozzál magaddal még egy embert, minimális mennyiségű fekvőtámasz, a következő lépés meghatározása egy ijesztően nagy projektnél, stb.)

Nincs ingyenebéd, az élet kihozza a számlát

Liz Fosslien rajzai kiválóan ragadják meg a lényeget. Nagyszerű példái annak, hogy miként lehet egyszerűen megmutatni valamit úgy, hogy mégse leegyszerűsítésről beszéljünk. Talán ez a legnehezebb, lepárolni egy fajsúlyos üzenetet egy ábrára vagy néhány szóra. Magam is megéltem ennek kihívását, amikor 17 szótagban próbáltam fontos, vezetéssel kapcsolatos gondolatokat megfogalmazni néhány évvel ezelőtt. A mellékelt ábra jól kifejezi, miért kell rendszeresen időt fordítani a rekreációra, a töltekezésre, szellemileg, lelkileg és fizikailag egyaránt. Valahogy mégis igen kevesen teszik ezt tudatosan, a többségnek muszáj orral felszántani a murvát, hogy felfogják, és ami még lényegesebb, változtassanak.

A kollab-oké a jövő, nem egymás torkának átharapásáé

Ha a gyereket kérdeznéd, tipikus boomer vagyok, persze kicsit sántít a kategorizálás, mivel nem a “baby boomer” generációhoz tartozom, hanem az X-hez, annak is a fiatalabb harmadához, de hát egy tinédzsernek kábé egykutya. Elég annyi bizonyíték, hogy Facebook felhasználó vagyok, ami kifejezetten old school, egyenesen “mamás”, hiszen az ő nagymamája is azt nyomkodja. Az instától pedig távol tartom magam, mint ördög a tömjénfüsttől. Szóval ez lehet az oka annak, hogy tavaly hallottam először a “kollab” kifejezést, amikor az egyik ügyfelem, a Mobilfox kreatív vezetőjével dolgoztam. Amellett, hogy saját maga is tervez lélegzetelállítóan vagány tokokat, grafikus művészekkel kollaborál, hogy még színesebb legyen a termékportfolió, valamint olyan nagypályásokkal, mint például a Disney. Vagy épp az autista művészek által készített kollekció az Autistic Art-tal közösen.

Hullámvasút kimaxolva: 2022

A 30 éves érettségi találkozónkon szokás szerint mindenki beszámolt arról, hogy mi minden történt vele az elmúlt öt évben. Én a magam részéről arról tudtam számot adni, hogy egy kib...ott hullámvasúton ültem, rengeteg elképesztően pozitív élménnyel és olyan eredményekkel, amelyekről korábban álmodni sem mertem volna, a másik oldalról pedig olyan mélypontokkal, arcul csapásokkal és kihívásokkal, amiket végképp nem láttam jönni. Ezekre most nem térnék ki, hiszen a cikk 2022-ről szól.

A siker nyerő hármasához még egy kritikus hozzávaló

Ugyebár nagyon nem mindegy, mennyire hiteles forrásokból merít az ember, midőn gondolkodását formálja és cselekedeteit kiválasztja. Mi a Menedzsmentornál igyekszünk építeni a tudományra, annak minden hibájával és korlátaival együtt, hiszen még mindig azt találjuk a legértelmesebb kiindulópontnak, összehasonlítva a tudatlan magabiztossággal vagy a hasra ütés jellegű spekulálgatással. A mi szakmánkat tekintve leginkább a pszichológia, a vezetés-, a viselkedés- és az idegtudomány az, ami elég hasznos, ha ott áll a háttérben a munkáink során, némi JPE-vel, azaz Józan Paraszti Ésszel fűszerezve. Az a vád még sose ért bennünket, hogy ne lennénk elég parasztok, tehát ez jól megy nekünk… És hogy beszűkültté se váljunk, a gondolkodásunkat olyan nagyformátumú véleményvezérek is alakítják, mint az általam rendszeresen emlegetett Besenyő Pista bácsi, vagy épp az ebben a cikkben idézésre kerülő művészek, jelesül az Animal Cannibals és Zach Galifianakis. Ha esetleg nem mond így semmit az utóbbi színész-humorista neve, azonnal be fog ugrani a Másnaposok című trilógiából: ő volt az ifjú ara fél-retardált, pufók, szakállas öcsikéje, a balul elsült legénybúcsú balul elsülésének egyik epicentruma.