2020. február 17., hétfő

Miféle visszajelzésnek lenne értelme a vezetők számára?

Ezt a fogós kérdést tettük fel magunknak néhány évvel ezelőtt. Könnyű lenne rávágni, hogy bármilyen visszajelzés hasznos. Ez azonban sajnos nem igaz. Nem csak adatra van ugyanis szükségünk, hanem releváns és jó minőségű adatra. Amikor az Act2Manage applikáció első verzióját megmutattuk néhány HR igazgatónak és vállalati L&D szakembernek még 2015-ben, gyakorlatilag azonnal felmerült bennük az igény arra, hogy egy vezetőfejlesztő applikáció ne csak az on-the-job ismertszerzésben, a meglévő tudás felidézésében, valamint a tanultak gyakorlatba ültetésében nyújtson hathatós segítséget, hanem a vezetők tényleges viselkedésével kapcsolatban is lehessen vele gyűjteni visszajelzéseket. Ezt azonban egyáltalán nem találtuk egyszerű kihívásnak. Először is, olyan visszajelző rendszernek van csak haszna, aminek értelme is van, azaz jó minőségű adatot produkál. Másrészt anonim, és megfelel a GDPR előírásainak. Harmadrészt képes azoknak a visszajelzését is kezelni, akik nem felhasználói a vezetőfejlesztő applikációnak. Negyedrészt könnyen kezelhető és értelmezhető, továbbá időkímélő és felhasználóbarát.

Nem kevés töprengés, valamint statisztikai és kérdőív-szerkesztési kutakodás után arra jutottunk, hogy akkor lesz értelmes a visszajelzés a vezetők számára, ha:

  • az emberek vezetése tekintetében releváns viselkedéseket vizsgál (mennyire csinál a delikvens olyan dolgokat, amelyek tényleg fontosak) 
  • azokat kérdezi meg, akik a mindennapokban, saját szemükkel rálátnak a vezető viselkedésére (tehát nem a feletteseiket, hanem a beosztottaikat kell megkérdezni)
  • arra kérdez rá, amit a válaszadó valóban meg tud ítélni a saját tapasztalatából és nézőpontjából, nem csupán a véleményéről érdeklődik
  • a válaszok nem minősítések/osztályzatok, mivel a kapcsolódó kutatások alapján jellemzően sokkal kisebb a korreláció a különböző értékelők ugyanarra az emberre vonatkozó osztályzatai között, mint az egyes értékelők különböző emberekről adott osztályzatai között (tehát többet mondanak az osztályzatok az értékelőről mint az értékeltről)

Az Act2Manage applikáció vadonatúj, a napokban élesített vezetői értékelés funkciójának állításaihoz a 2012-ben a KPMG Akadémiával együttműködésben végzett, majd 2017-ben a Menedzsmentor csapatával megismételt, Henry Mintzberg modelljére épült kutatásunk állítássora adta az kiindulópontot, de azt a fent felsorolt szempontok alapján számottevően módosítottuk. Egy éven keresztül dolgoztunk azon, hogy kialakítsuk a visszajelző funkció működési logikáját, és véglegesítsük azt a 14 állítást, amivel kapcsolatban a felhasználó először önértékelést végez, majd pedig beosztottait felkéri ugyanezen dimenziók mentén a visszajelzés-adásra. A riport az aggregált válaszokat mutatja meg számára, ami összehasonlítható az önértékelésével, később pedig a korábbi beosztotti visszajelzésekkel is. Az egyes területeken a vezető javaslatokat kap arra, hogy az app segítségével miképpen tud fejlődni az adott témában. Igény szerint, de minimum három hónap múlva, a felmérés megismételhető, hogy a viselkedésváltozás visszamérhető legyen.

Az első perctől az vezérelt bennünket az Act2Manage app fejlesztése során, hogy miképp tudunk értéket adni a felhasználóinknak. Ilyen érték például, hogy a mindennapi életben felmerülő, konkrét dilemmák megoldásához nyújt segítséget, vállalástételre buzdítással növel a gyakorlatba ültetés valószínűségét, utánkövetéssel és udvarias bökdöséssel támogatja a viselkedésváltozás meggyökereztetését, egyszerű és rövid mikrotanulási tartalmaival elősegíti az időhatékonyságot, könnyen emészthető és humoros stílusa pedig a tanulást teszi élvezhetőbbé. Az értelmes, alaposan átgondolt visszajelzés-kérési funkció egy következő lépést jelent az értékteremtésben. Látja belőle a vezető, hogy mennyire nézik ugyanazt a mozit a beosztottaival, és az idő előrehaladtával azt is meg tudja állapítani, hogy a viselkedésének módosítása mennyire érzékelhető a csapattagjai számára, esetleg hol van még szükség további finomhangolásra.

A riporthoz természetesen, az adatvédelmi előírásoknak megfelelően, csak magának a felhasználónak van hozzáférése, így kizárólag az ő saját fejlődéséhez biztosít muníciót. A HR számára azonban hasznos, összesített információkkal szolgálhatunk, ha megvizsgáljuk, hogy vannak-e olyan vezetői viselkedések, ahol kiemelkedően sok vezető kap a vállalatuknál magas értékelést, vagy akadnak-e olyan területek, amelyekben a vezetőik jelentős hányada a beosztotti visszajelzések alapján egyáltalán nem jeleskedik.


Az Act2Manage applikációt kis-, közép- és nagyvállalati ügyfelek számára fejlesztettük. Ha érdekel részletesebben, miként támogatja a vezetők fejlődését ez a mobiltanulási eszköz, akár önmagában, akár erőteljes hatást gyakorló blended learning programok részeként, vedd fel velünk a kapcsolatot!

2020. február 11., kedd

A féligazságok bizony veszélyesek

Az élet rövid: vedd meg azt a cipőt, edd meg azt a süteményt, fizesd be az utazást – olvasom a fészbukkon. Tényleg, milyen jól hangzik! Kapja be a prefrontális kéreg! Egyetértek, lájkolom, megosztom a képet piros tűsarkúról vagy a tengerparti naplementéről, tizenkét Celsius fokon felszolgált, rezeda és macskagyökér illatjegyekkel büszkélkedő fehérborral. Van benne igazság? Persze, hogy van, valamennyi. Nem érdemes úgy élni, hogy csak kuporgatunk, mindig valami későbbi időpontra tesszük, amikor majd jó lesz nekünk, esetleg nyugdíjas éveinkre, amikor már lehet, hogy nem is lesz az utazáshoz egészségünk vagy kedvünk.


2020. február 3., hétfő

Ha hiszed, ha nem, negyven felett érdemes vállalkozást alapítani

A közhiedelem szerint a húszas éveit taposó startupper lehet igazán sikeres, főleg a technológiai szektorban, ott vannak a példák rá Zuckerbergtől Muskon át Jobsig. Aki nem szállt fel annak idején erre a hajóra, az kimaradt, lemaradt, temethető. Az adatok azonban mást mutatnak.

Nem kisebb pályások, mint az MIT kutatói Pierre Azoulay vezetésével mozdultak rá a témára, segítségül hívva az USÁ-ban elérhető nagy adattároló rendszereket (statisztikai hivatal, adóhivatal), és az 1970-es évektől 2.5 millió vállalkozóra vonatkozó adatokat elemeztek. A leggyorsabban növekvő új vállalkozások felső 0.1%-ában az alapító átlagéletkora az alapításkor 45 év volt. A top 1%-ban 43.7 év, a top 5%-ban pedig 42.1 év. Oké, de mi van a high-tech szektorban? Ott az átlagos alapítási életkor 43 év, de még a kockázati tőkével támogatott szilikon-völgyi cégek esetében is 42 év.


2020. január 28., kedd

Mikor ne tarts workshop-ot?

Ismét a Derrick és Harry blog egyik térdcsapkodósan vicces írása szolgált inspirációként számomra, melyben a szerző a szarul levezetett workshop-ok minden apró hozzávalóját és konyhatechnikai eljárását számba veszi, előre megfontolt szándékkal, különös kegyetlenséggel. Ahogy autókáztam reggel a munkába, azon morfondíroztam, hogy a hozzá nem értés és a tapasztalathiány mellett leginkább attól kapnak gellert az efféle összejövetelek, hogy olyasmire próbálják használni őket, amire nem valók.

A teljes csapat bevonásával tartott workshop nem fogja orvosolni az alábbiakat (a teljesség igénye nélkül):

2020. január 20., hétfő

A tudás jó árfolyamon váltható készpénzre

Pár éve átszoktam a telefonon keresztüli zenehallgatásra az autóban, ami azt a luxust biztosítja, hogy szinte bármilyen előadó vagy zeneszám azonnal elérhető. A minap beugrott egyik réges-régi kedvenc együttesem, a Foreigner, úgyhogy rá is böktem azonnal. Mintha valami időgépbe szálltam volna, nyomban visszarepültem 1993-ba, ahogy este hét körül az egri Főposta előtti buszmegállóban várom a tizenkettest, fülembe üvöltetve a Walkman segítségével a lengyelpiacon újított Foreigner kazettát, mert persze ilyesmit nem lehetett kapni a hazai boltokban, legalábbis Egerben biztos nem. Így ütöttem el az időt, midőn a hűvös őszi estéken baktattam hazafelé, első éves, angolszakos főiskolásként, gyerekekhez házhoz menő magánóráim után. Nagyon királynak éreztem, hogy egy-egy óra alatt annyi pénz ütötte a markomat, mint amennyit egy egész nap alatt kerestem előző nyáron, amikor szakács barátom kisegítő konyhai kisegítőnek hívott be a pizzériába, mert mindenki más kiesett épp az adott napon. Nem beszélve arról, hogy a Walkman-ből olyan minőségben szólt a zene, ami kvantumugrásnak számított a hordozható magnetofonhoz képest.


2020. január 16., csütörtök

Miért bűvölnek el a számok?

Azon törtem a fejem, hogy ugyan miről kellene írni a 800. blogbejegyzésemet. Mi van akkor, ha épp a nyolcszázadik? Miért fontosak nekem ezek a számok? Mi jelentősége van annak, hogy rövidesen 10 éves lesz a Tudatos Vezetés blog, és kit érdekel, hogy hány emberhez sikerül eljutni az e-könyveknek, vagy épp hány vezetővel van alkalmam személyesen foglalkozni egyik vagy másik évben?


2020. január 13., hétfő

Van-e értelme beszólni?

Nem kocsmai, nem diszkós és nem is közlekedési kontextusban szeretném vizsgálni a kérdést, de talán ez nem túl meglepő. Nagyjából két hónapja kísérletezek egy új tartalomformátummal, az egybekezdéses szösszenetekkel a LinkedIn-en, válaszul arra, hogy a blogbejegyzések terjesztését nagyon megnehezítették a közösségi média algoritmusok változásai. Nagyon jól működnek ezek a rövid kis írások, többszörös eléréseket produkálnak a megosztott cikkekhez képest: a legjobban eltaláltak több ezer vagy akár több tízezer potenciális olvasóhoz is eljutnak. Van azonban ára is a dolognak: az egyik, hogy a terjedelmi korlátok miatt nem lehet olyan kiegyensúlyozottan körbejárni egy kérdést, mint a blogpostokban, ezáltal karcos tutimegmondás-jellegűre tudnak sikerülni, a másik, hogy a szélesebb elérés miatt olyan típusú, számomra kevesebb értéket képviselő hozzászólások is megjelennek, amilyenektől nem nagyon kellett tartani az egy-egy témát mélyebben körüljáró cikkeknél.


2020. január 7., kedd

A szakkönyvolvasás nem sokat ér

Valószínűleg a címben szereplő kijelentés elég furcsán hangzik valakitől, aki több száz szakkönyvet olvasott el, továbbadható tudományának jelentős részét nekik köszönheti, nem beszélve az elmúlt évtizedben elfogyasztott galuskák megzsírozásáról, a különféle közlekedési eszközökön megtett kilométerek szponzorálásáról, vagy a szükséges mennyiségű D-vitamin tóparti begyűjtésének lehetőségéről. Pláne olyantól nem tűnik hitelesnek, aki maga is rendszeresen szakkönyvekkel traktálja ismert és ismeretlen ismerőseit.


2020. január 2., csütörtök

Itt az ideje, hogy kiganézd az inboxod!

Öt évvel ezelőtt még pont olyan emberke voltam, mint amilyen jó eséllyel te magad is vagy: legalább öt-hatezer levéllel a beérkezett üzenetek mappában. Több tucat, vagy akár száz is belőlük olvasatlanként megjelölve, mert azokkal még kell kezdeni valamit. Dobay kollégától tanultam el a zero inbox koncepciót, amikor 2014/2015 telén írtuk az Act2Manage applikáció mikrotanulási tartalmait, és azóta is rendületlen híve vagyok a dolognak. Bár konkrétan nullára ritkán szokott lemenni az üzenetek száma, az ünnepek alatt az egyik napon megdicsért az Outlook, hogy most már hátradőlhetek, nem maradt egy levél sem a mappában. Erről jutott eszembe, hogy talán mást is érdekelhet, miként lehet az ilyet elérni. Nem bonyolult a feladat, két szakaszból tevődik össze. Az első egy izzasztó, vég nélkülinek tűnő, de mégis véges projekt, a második pedig onnantól a sírig tartó szokásfenntartás.


2019. december 23., hétfő

Miért érhetné meg neked is a decemberi évértékelés-évtervezés?

Az idei lesz a hetedik alkalom, amikor a YearCompass használatával értékelem az évet, és tervezem meg a következőt. Az első alkalommal 150 ezer társam volt ebben, tavaly pedig már 1.2 millió. Azt hiszem, nincs jobb visszaigazolása annak, hogy van értelme, minthogy az ember éveken át kitart mellette, és veszi rá a fáradságot. Személyes tapasztalatom, hogy sokat segít a fókusztartásban, valamint ha havi rendszerességgel ránézünk a tervekre, pontosan látjuk, hol tartunk ehhez képest az adott pillanatban. Az évek alatt azt állapíthatom meg, hogy a kitűzött célok legalább 80 százalékban teljesülnek így, de persze adódnak az év során spontán kialakuló történések is, jók és rosszak egyaránt, amiket nem terveztünk.