Van-e siker verseny nélkül?

Piacgazdaságban élünk, versengenek egymással a túró rudik, a biztosítások, a tévéműsorok, a bevásárlóközpontok és az operációs rendszerek. Hogy a jóindulatú prosztata-megnagyobbodás elleni tablettákról vagy a 43 százalékkal hidratáltabb bőrt eredményező arckrémekről már ne is beszéljünk. Versenyeznek szavazatunkért a pártok, adónk egy százalékáért az egyházak, jóindulatunkért a non-profit kezdeményezések. Aki nyer, sikeres, aki a győztes csapatot irányítja, az az igazi fővezér. A cégek küzdenek a piaci részesedésért, a ranglista minél előkelőbb helyéért, valamint a versenytársak lenyomásáért. Mindnyájan lelkesedünk sportolóink eredményeiért, akik másokat megelőzve felállhatnak a dobogóra. Abból lesz a hős, aki nem tud veszíteni.

Beszélhetünk-e eredményről, sikerről anélkül, hogy valaki másnál jobbak lennénk, hasonló témában mozgó kollégáinkat megelőznénk? Mi van azokkal, akiket nem érdekel a verseny? Akik egyszerűen csak jók akarnak lenni. Vagy nagyon profik. Vagy egészen kiválóak. Minden nap egyre jobbak.

Azt hiszem, a művészetben sok példát találhatunk erre. Egy hegedűművész vagy egy festő általában nem attól érzi magát sikeresnek vagy elismertnek, hogy legyőzte valamely kortársát virtuozitásban vagy értékesítési volumenben/egységárban. De vannak olyan vállalkozások is, akik nem a piaci részesedésre, hanem egy speciális területre fókuszálnak, mint például az akusztikus bútorokra és kép hangsugárzókra szakosodott Bizsók Hangsugárzó Manufaktúra. Vagy az újszentiváni Pataki Mátyás, aki különleges csempéket készít és exportál, ahelyett, hogy az OBI-val konkurálna. A Marmorstein Pékség se a hypermarketek felfújt zsömléit kívánja lenyomni, de szerintem a szomszéd sarki vegyesbolt választékával se sokat törődik. Nem csak manufaktúráknál, hanem nagyvállalatoknál is van rá példa, hogy az úgynevezett "kék óceán" stratégiát választják, azaz olyan piacokat kreálnak, ahol egyelőre nincs versenytárs, és ott a saját fejük után mehetnek.

Speciel engem se nagyon érdekel, hogy jobb tréninget tartok-e mint más kolléga, vagy hogy színvonalasabb e-könyvet vagy blogbejegyzést írok, esetleg magasabb letöltésszámot érek el, mint bárki, aki hasonlóban utazik. Az persze foglalkoztat, hogy jól sikerült-e egy írás, hasznára van-e az olvasónak, és sok emberhez eljut-e. Pláne fontos, hogy az általam tartott képzésekkel vagy coaching ülésekkel elégedettek legyenek a résztvevők és a megrendelők. Leginkább pedig az, hogy van-e eredménye. De nulla mértékben izgat, hogy a versenytársakhoz képest mennyire.

Szeretném, ha minél többen észrevennék, hogy nem csak másokhoz viszonyítva lehet valaki eredményes, ügyes, sikeres vagy tehetséges. Ha képes olyat létrehozni, ami embertársainak örömet okoz vagy hasznára válik, értéket teremt a versenykörnyezettől függetlenül. És sokkal többen vannak körülöttünk ilyenek, mint ahányan elsők tudnak lenni a kompetitív öldöklésben.