A szakkönyvolvasás nem sokat ér

Valószínűleg a címben szereplő kijelentés elég furcsán hangzik valakitől, aki több száz szakkönyvet olvasott el, továbbadható tudományának jelentős részét nekik köszönheti, nem beszélve az elmúlt évtizedben elfogyasztott galuskák megzsírozásáról, a különféle közlekedési eszközökön megtett kilométerek szponzorálásáról, vagy a szükséges mennyiségű D-vitamin tóparti begyűjtésének lehetőségéről. Pláne olyantól nem tűnik hitelesnek, aki maga is rendszeresen szakkönyvekkel traktálja ismert és ismeretlen ismerőseit.

Ismeretterjesztő könyvajánló az idei merítésemből

2009-től 2015-ig mértéket nem ismerve toltam befelé a vezetési, üzleti és pszichológiai szakkönyveket, amelyekből nagyon sokat tanultam, megalapozták a termékfejlesztési tevékenységeimet, de bevallom, meg is csömörlöttem tőlük a végére. Aztán jött pár év, amikor vagy 80%-ban csak szépirodalmat olvastam. A könyvválasztásban nagy segítségemre volt egyrészt régi iskolatársam, e-könyveim lektora, Kamrás Orsi, aki klasszikusokat ajánlott. Másrészt Kovács Ildi barátunk és iskolai szülőtársunk, az Olvassatok Mindennap blog szerzője, valamint a szekszárdi borok fáradhatatlan propagálója, aki a hazai és külföldi kortárs írók munkáival kezdett megismertetni. (Én az a csávó voltam, aki szinte egyetlen kötelező irodalmat sem volt hajlandó elolvasni általános- és középiskolában, aztán viszont főiskolán én voltam talán az egyetlen, aki minden kötelező olvasmányt abszolvált angol és amerikai irodalom tantárgyakból. Na jó, a Beowulf kivételével, illetve Shakespeare-t is inkább magyarul.)

Olvasással brutálisan kiemelkedhetsz a mezőnyből

Arra gondoltam, hogy utánanézek egy kicsit a magyar könyvolvasási szokásoknak, annak örömére, hogy az elmúlt hét évben megjelent négy ingyenes e-könyvem mások és önmagunk tudatos vezetéséről elérte a 150.000 letöltést. Bár ez a szám elég lelkesítő egy ilyen niche szakmai témában, mint amivel foglalkozom, és vissza is igazolja, hogy volt értelme venni a fáradságot, izgalmasnak találtam megvizsgálni, hogy egyáltalán mekkora hányadát van esélyünk könyvekkel megcélozni a hazai népességnek. Hát bizony egy nagyon szűk szegmensről beszélünk, akik drasztikusan másként működnek ebben a tekintetben, mint a túlnyomó többség.

Két dolog, ami meghatározza, hol fogsz tartani 5 év múlva

Izgalmas kérdés, hogy miként befolyásolja a távolabbi jövőnket mindaz, amit ma teszünk vagy nem teszünk. Elég szembetűnő lesz például a különbség aközött, aki végül munka mellett bevállalta a főiskolát, és aki nem. De az is látszani fog, hogy ki ült minden este a kocsmában és ki időzött inkább a konditeremben. Olvastam Charles Jones-tól egy kapcsolódó idézetet, ami így szól: “You are the same today that you are going to be five years from now except for two things: the people with whom you associate and the books you read.” Azaz két dolog fogja meghatározni, hogy hova jutsz és miben különbözöl majd öt év múlva jelenlegi önmagadtól: az emberek, akikkel kapcsolatba kerülsz, és a könyvek, amiket elolvasol.

Miért és mit olvassunk mindennap?

Én is azok közé tartozom, akiknek az iskolában sikeresen elvették a kedvét a szépirodalom fogyasztásától. Számomra három kategóriába estek a kötelező olvasmányok, legalábbis abban az életkorban, amikor szellemi táplálékunk vályújába elénk öntötték azokat: (1) dög unalmas, (2) érthetetlen, (3) dög unalmas és érthetetlen. Így aztán messziről kerültem az irodalmi alkotásokat, bár kamaszként szerettem olvasni könnyedebb cuccokat, például Rejtő Jenőt. Aztán fiatal felnőttként belebotlottam két íróba, akiktől minden fellelhetőt behabzsoltam, leginkább a nyári szabadságok alatt. Kurt Vonnegutról és Bohumil Hrabalról van szó. Az utóbbi iránti tiszteletünk gyanánt 2003-ban végigmentünk a libeňi Nagy Szlalomon, pont ahogy Túlságosan zajos magány című könyvében megírta, azaz a Prága Libeň városrészéből lefelé vezető kacskaringós út minden kocsmájában ittunk egy sört… De napi szinten nem vettem magamhoz irodalmat továbbra sem.

Miért segíti a vezetői fejlődést az irodalom?

Néhány éve megkértem kiváló lektoromat, Kamrás Orsit, hogy mondja már el nekem, mi a különbség a szépirodalom és a szórakoztató irodalom között, méghozzá úgy, hogy én is megértsem, mint csökkent értelmű medvebocs. Aszondta, hogy a szépirodalmi művek után jellemzően elgondolkodsz, és akár napokig-hetekig kattog a fejedben, míg a lektűröket végigolvasod, megvan a gyilkos, megérkezik a herceg fehér lovon, aztán elégedetten felkelsz a plédről, betömsz egy lángost, rágurítasz egy borsodi hínárost és már el is felejtetted az egészet. Mondjuk nem pont így mondta, de nekem ez maradt meg, mint lényeg. Utána el is olvastam az általa javasolt tíz regényt a magyar és a nemzetközi irodalomból, és megállapítottam, hogy tényleg igaza volt. Sőt, egyes példányok kifejezetten megterhelőek is voltak érzelmileg. Korábban, Hrabalt és Vonnegutot leszámítva nem nagyon fogyasztottam szépirodalmat, tőlük viszont mindent beporszívóztam. Az iskolában sikeresen elvették az irodalomtól a kedvemet. Ott az volt a stratégiám, hogy ami “kötelező”, azt elvből nem olvastam el, miután néhányba belefogtam és abban az életkorban iszonyú vontatottnak, unalmasnak és érthetetlennek találtam. Ez a hozzáállás nyílván nem tett a magyartanárok kedvencévé…

Az ultra-sikeres emberek közös szokása

Az Observer egy áprilisi cikkében ír az ultra-sikeres emberek közös szokásáról, mégpedig arról, hogy sokat olvasnak. Először leírja néhány ismert személy olvasási szokásait (Warren Buffett, Mark Cuban, Elon Musk, Mark Zuckerberg, Bill Gates, Oprah Winfrey), aztán hivatkozik egy 1200 jómódú ember részvételével készített felmérésre, melyből kiderült, hogy többségüknek az olvasás a kedvenc időtöltései közé tartozik. Azt is megállapították egyébként, hogy az átlaghoz képest lényegesen kevesebb időt töltenek a tévé előtt.

Az Amazon alapítója három könyvet elolvastat a menedzsment tagokkal

Szeptember végén, az új Kindle táblagépek megjelenése kapcsán a CNBC interjút készített Jeff Bezos Amazon vezérigazgatóval. Jól megy a cégnek egyébként, ebben az évben 22%-ot (!) emelkedett a részvények értéke, ami szerény 5 milliárd dollárral növelte az alapító tulajdonrészének értékét. A riporter egyik kedvenc részlete a beszélgetésből az volt, amikor Bezos megosztotta vele, hogy a Szilícium-völgyi kutatóközpontjukban járt a nyáron, és háromnapos könyvklubokat tartott a felső vezetőknek. Három könyv szolgáltatta a tartalmi keretet a vállalat jövőjével kapcsolatos workshopnak.