A szakkönyvolvasás nem sokat ér

Valószínűleg a címben szereplő kijelentés elég furcsán hangzik valakitől, aki több száz szakkönyvet olvasott el, továbbadható tudományának jelentős részét nekik köszönheti, nem beszélve az elmúlt évtizedben elfogyasztott galuskák megzsírozásáról, a különféle közlekedési eszközökön megtett kilométerek szponzorálásáról, vagy a szükséges mennyiségű D-vitamin tóparti begyűjtésének lehetőségéről. Pláne olyantól nem tűnik hitelesnek, aki maga is rendszeresen szakkönyvekkel traktálja ismert és ismeretlen ismerőseit.

A fejünkben se mindegy, miből főzünk

Azt hiszem, nem sokan vitatkoznának azon, hogy egy jó bográcsgulyásnál egyáltalán nem mindegy, milyen alapanyagokból főzöd. Lehetsz akármilyen gumiabroncs-csillagos séf, vagy tiszteletet parancsoló kiterjedésű, és az üstök világában emberöltőnyi tapasztalatot felhalmozó szakács néni, avas szalonnából, egy hete az ábécé hűtőpultjában szomorúan árválkodó mócsingos gulyáshúsból, vagy a tárolás során megfagyott krumpliból nem fogsz tudni értékelhető ebédet varázsolni.

Vezetői tudatosság, érzelmi intelligencia, neuroscience, satöbbi

Magam is tapasztalom, mint sokan mások, akik jelentős energiát invesztálnak a tanulásba, hogy minél többet olvasok és tájékozódok, annál tisztábban látom, hogy lószart se tudok. Annyi a fény az alagút végén, hogy a különféle irányokból leszűrt okosságok azért szerencsére konvergálnak, egymást megerősítik, összekötik a szálakat. A viszonylag újabb keletű tudományok, mint például az idegtudomány (neuroscience), a pozitív pszichológia és a viselkedéstudomány (behavioral science) megállapításai, akár kutatási/kísérleti bizonyítékok alapján, akár a technológia által segítve (pl.: fMRI) kerülnek napvilágra, rendre megerősítik a korábban már valaki által leírt gondolatokat az emberi működésről vagy a vezetésről.

Egy kiváló videó a szervezetek fejlődési szintjeiről

Szeretnék a figyelmetekbe ajánlani egy szuper, 9 perces, magyar nyelvű videót, ami közérthetően összefoglalja a szervezeti fejlettség lépcsőfokait, Frederic Laloux: Reinventing Organizations című könyve alapján. A kisfilm Emich Szabolcs kolléga valamint a ReinvOrgMap és a Circle43 csoport munkája. Tavaly magam is írtam erről a témáról, némileg eltérő megközelítéssel a Vezetői séta a sztratoszférában című e-könyvemben, de egy tíz percnél rövidebb ismertetés igazán kihagyhatatlan választás.

Miért néznéd meg? Azért, mert segít beazonosítani, hogy az általad vezetett szervezet, vagy az a munkahely, ahol éppen dolgozol, melyik szinten tanyázik, és elgondolkodhatsz rajta, hogy ez neked így oké avagy sem. Ha van ráhatásod, akkor kijelöli a fejlődés irányát, ha nincs, akkor a karriered következő kívánatos lépését határozza meg.

Amennyiben szakmabeli vagy, tehát vezetőket és szervezeteket támogatsz, akkor téged abban segítenek a videóban kifejtett gondolatok, hogy az adott szervezeti paradigma szintjén milyen beavatkozási formáknak van inkább értelme, és melyek nem időszerűek még. Sokszor pont azért nem tudnak eredményesek lenni a fejlesztési szakemberek által vezetett programok, mert akármilyen jók is azok, a szervezet még nincs készen a befogadásukra. Kettőt-hármat ugyanis nem tudnak ugrani a lépcsőn egyszerre.

Fogyasszátok egészséggel!

Idei ingyenes e-könyvemet szélesebb közönségnek főztem

Eredetileg eszem ágában sem volt szélesebb közönséget megcélozni. Jól elvoltam azzal, hogy a Tudatos Vezetés blogon és az első három e-könyvemben is a hazai vezetőkhöz igyekeztem szólni, összhangban a mindennapi munkámmal. Aztán idén is eljött a pillanat, amikor a hóhért akasztották, és a képzésrésztvevőim engem coacholtak egy aktuális problémámmal kapcsolatban. Felvetettem azon a szép tavaszi napon, hogy szívesen írnék megint kicsit bővebb terjedelemben, de nincs olyan téma, ami feltüzelne vagy feltétlenül kikívánkozna. Magam is meglepődtem a beszélgetés eredményén, de a következő hétvégén már a fejezetötleteket gyűjtögettem az új irományhoz.

Egy csipet tudatosság, jelentős hatékonyságnövekedés

Vegyünk egy tipikus munkanapot! Bemész az irodába, megnyitod a leveleidet, van egy nagy rakás. Elkezded feldolgozni, aztán csipog a naptárad, hogy mindjárt kezdődik egy megbeszélésed, amit valaki más szervezett. Gyorsan elkapsz egy kávét, végigülöd a megbeszélést, kimész a mellékhelyiségbe, aztán korgó gyomrod jelt ad az ebédidő eljöveteléről. Étkezés után, kajakómában, próbálod befejezni az üzenetek átnézését, melyek száma közben több lett, mint amennyiről reggel indultál. Még egy megbeszélés következik, amiről újabb feladatokkal távozol, aztán 4-kor nekiállsz valaminek a listádról, hogy mégis haladj egy kicsit az egyik fontos munkáddal a sok közül. Persze túl sok energiád már nem maradt, tehát azt választod, amelyikhez a legtöbb kedved van. Ismét eredményes munkanapot tudhatsz a hátad mögött…

Mi értelme van a tudatosságnak a vezetésben?

Azért elég gáz, hogy 5 év és 500 bejegyzés után kezdek el ezen elmélkedni, nem? Jobb később, mint soha. Hát nem elég, ha nyomatjuk, ahogy alapból jön? Nem jó, ha magunkat adjuk, őszintén, zsigerből?

A választ jobb helyen se keresgélhettem volna, mint a Józsi bácsi gondolatai a világról nevezetű blogon. Nézzük, mit jelent Józsi bácsi számára a tudatosság:

Két inspiráló nyári történet

A következő két kis történet mindennapi emberekről és céljaikról szól, nem hősökről vagy világbajnokokról. Talán ezért is szolgálhat inspirációként bárkinek, így a nyár közepén. Az egyik munka jellegű, a másik magánélethez kapcsolódik.

Az első sztori főhősét az egyszerűség és a nehezebb beazonosíthatóság kedvéért nevezzük el egyszerűen Bélának. 2009. január másodikán keresett meg azzal, hogy segítségre van szüksége. Sikeres informatikai garázscég tulajdonosa, a kb. 20-25 fős szervezetet egyedül irányítja. Emberei fiatalok, tehetségesek, de híján vannak a megfelelő rutinnak. Minden ügyfélprojektben személyesen is részt vesz. Egészen operatív teendőket is ellát, mint például egy nullás igazolás beszerzése. Egyszerre száz dologgal foglalkozik, így sok mindenre csak felületesen jut ideje, gyakran ő a szűk keresztmetszet, rá kell várni.