Miért és mit olvassunk mindennap?

Én is azok közé tartozom, akiknek az iskolában sikeresen elvették a kedvét a szépirodalom fogyasztásától. Számomra három kategóriába estek a kötelező olvasmányok, legalábbis abban az életkorban, amikor szellemi táplálékunk vályújába elénk öntötték azokat: (1) dög unalmas, (2) érthetetlen, (3) dög unalmas és érthetetlen. Így aztán messziről kerültem az irodalmi alkotásokat, bár kamaszként szerettem olvasni könnyedebb cuccokat, például Rejtő Jenőt. Aztán fiatal felnőttként belebotlottam két íróba, akiktől minden fellelhetőt behabzsoltam, leginkább a nyári szabadságok alatt. Kurt Vonnegutról és Bohumil Hrabalról van szó. Az utóbbi iránti tiszteletünk gyanánt 2003-ban végigmentünk a libeňi Nagy Szlalomon, pont ahogy Túlságosan zajos magány című könyvében megírta, azaz a Prága Libeň városrészéből lefelé vezető kacskaringós út minden kocsmájában ittunk egy sört… De napi szinten nem vettem magamhoz irodalmat továbbra sem.

Pedig számos kutatás és tapasztalat bizonyítja, hogy érdemes. Az olvasás ugyanis:

• fejleszti az empátiát, amikor különféle szereplők nézőpontjaiba nyerünk betekintést
• növeli a kreativitást, csakúgy, mint bármi más művészeti tevékenység végzése vagy befogadása
• gyakoroltatja a fókuszálást/koncentrálást ebben a figyelmünket ezer oldalról elszippantó, felületes világban
• mások történetein keresztül segít rátalálni saját, valós prioritásainkra
• tudást, ismereteket ad át
• a szereplők példájával segít bátorságot nyerni a cselekvéshez a saját életünkben
• bővíti a szókincsünket
• pozitív hatást gyakorol az íráskészségünkre
• lecsendesít a nap végén, csökkenti a stressz-szintünket
• javítja az alvásunk minőségét (szemben a lefekvés előtti képernyőzéssel, ami rontja)
• szellemileg stimulál, szemben például a tévé passzív bámulásával, így kevésbé hülyülünk el idős korunkra

Oké, olvassunk, de mit? Ez volt az én gondom is. Értékes és tartalmas regényekre vágytam, de semmi kedvet nem éreztem ahhoz, hogy megint érdektelen és számomra felfoghatatlan irodalmi műveken rágjam át magam. Az jutott eszembe, hogy kérhetnék ajánlásokat egy kellően laza, magyar szakos tanártól. Szerencsére ilyet ismertem is legkiválóbb lektorom, Kamrás Orsi személyében. Így találkoztam például, későbbi örömömre, Szabó Magda, Móricz Zsigmond, Szerb Antal, Márai Sándor, Faludy György, Émile Zola, Umberto Eco vagy Thomas Mann regényeivel.

Pár évvel később kiderült egy iskolai szülőtársunkról, Kovács Ildikóról, hogy (üzleti életben való ténykedése ellenére) eredetileg magyar szakon végzett, és szenvedélyes irodalomfogyasztó. Ő pedig kortárs szerzőkkel ismertetett meg, mint például Grecsó Krisztián, Jászberényi Sándor vagy Fredrik Backman. Szerencsénkre már nem csak privát módon lehet tőle ajánlásokat kapni, hanem Olvassatok Mindennap nevű blogján is, ahol rövid könyvismertetőket böngészhetünk.

A nap végén kapcsoljátok ki a tévét vagy a számítógépet a fenébe, olvassatok egy fél órát, vagy ameddig be nem alszotok a fáradtságtól, higgyétek el, számos előnyét fogjátok megtapasztalni ennek az új szokásnak!