A szakkönyvolvasás nem sokat ér

Valószínűleg a címben szereplő kijelentés elég furcsán hangzik valakitől, aki több száz szakkönyvet olvasott el, továbbadható tudományának jelentős részét nekik köszönheti, nem beszélve az elmúlt évtizedben elfogyasztott galuskák megzsírozásáról, a különféle közlekedési eszközökön megtett kilométerek szponzorálásáról, vagy a szükséges mennyiségű D-vitamin tóparti begyűjtésének lehetőségéről. Pláne olyantól nem tűnik hitelesnek, aki maga is rendszeresen szakkönyvekkel traktálja ismert és ismeretlen ismerőseit.

Mégis ez a gondolat böffent fel bennem a minap, amikor befejeztem Győrffy Kinga Add elő magad című könyvének utolsó oldalait. Annak ellenére, hogy továbbra sem tervezek előadásokat tartani, két okból is nagy érdeklődéssel forgattam az anyagot: egyrészt gyakran beszélek mások előtt, még ha nem is előadás jelleggel, másrészt szóban is és írásban is sokszor mesélek történeteket, teljesen ösztönösen, bármiféle tudatosság nélkül (nesze neked, Tudatos Vezetés!). Bár így is szoktak rajta szórakozni a befogadók, olykor megnevettetni is sikerül őket, mégis biztos vagyok benne, hogy lehetne százszor jobban csinálni. Ebben meg is erősítettek az olvasottak.

A szakkönyvolvasás azonban nem sokat ér. Legalábbis önmagában, egészítem ki gyorsan a hatás- és kattintásvadász címet. Amikor a végére értem a könyvnek, megfogalmazódott bennem, hogy az ég világon semmit nem fogok belőle profitálni, ha nem szedem ki belőle azokat a részeket, amiket érdemes lenne kipróbálni és gyakorolni. És ez csak az első lépés. Fel kell idézni, össze kell gyűjteni az általam mesélt történeteket, majd pedig csiszolni rajtuk egy-egy jól illeszkedő módszerrel, amit a könyvből tanultam. Aztán a következő tréningen már így mondani el, és megfigyelni a reakciókat. Vagy úgy írni meg egy következő sztorit a blogra, hogy tudatosan használok valamilyen retorikai eszközt akár a struktúra felépítése, akár az elmesélés során.

Az az igazság, hogy tartalmat fogyasztani könnyű, és ha jó a cucc, akkor még élvezetes is. Az olvasottak alapján végzett elemzés, tervezés és gyakorlás viszont munka, ami koncentrált figyelmet és erőfeszítést kíván. Tanulást, készségfejlődést azonban csak az utóbbi eredményez, efelől nem sok kétségem van. A tartalomfogyasztás csak a tanulás illúzióját adja. Pár hónap múlva csak annyi marad majd meg belőle, hogy volt egy olvasmányos, klassz könyv az előadásokról, de hogy mi volt benne, arról fogalmam sincs. Én meg írok és beszélek kábé ugyanolyan nagyszerűen vagy pont olyan szarul, mint azelőtt.