Miért érhetné meg neked is a decemberi évértékelés-évtervezés?

Az idei lesz a hetedik alkalom, amikor a YearCompass használatával értékelem az évet, és tervezem meg a következőt. Az első alkalommal 150 ezer társam volt ebben, tavaly pedig már 1.2 millió. Azt hiszem, nincs jobb visszaigazolása annak, hogy van értelme, minthogy az ember éveken át kitart mellette, és veszi rá a fáradságot. Személyes tapasztalatom, hogy sokat segít a fókusztartásban, valamint ha havi rendszerességgel ránézünk a tervekre, pontosan látjuk, hol tartunk ehhez képest az adott pillanatban. Az évek alatt azt állapíthatom meg, hogy a kitűzött célok legalább 80 százalékban teljesülnek így, de persze adódnak az év során spontán kialakuló történések is, jók és rosszak egyaránt, amiket nem terveztünk.

A kiemelkedő csapatok titka a Google adatturkászai szerint

A Google példát mutat abban, hogy a munkatársakkal és a vezetéssel kapcsolatos döntéseiket és rendszereiket hiedelmek és feltételezések helyett adatelemzésre építve hozzák meg illetve építik fel. Project Aristotele nevű, a közelmúltban befejezett, kétéves átfogó kutatásuk 180 csapatukat vette górcső alá, és igyekezett megfejteni, hogy vajon mitől emelkedik ki markánsan egy-egy csapat a többi közül. Eleinte leginkább arra találtak igazolást, hogy mi minden nem számít, de végül csak sikerült öt tényezőt azonosítaniuk.

Hogyan találhatunk értelmet a mindennapi mókuskerékben?

Nem kell hozzá nagy tudomány, hogy belássuk: az emberek szívesen ügyködnek olyan dolgokon, aminek értelmét látják, míg az általuk eszement baromságnak tartott, vagy egyszerűen csak unalmas/lényegtelen tevékenységektől a falnak mennek. “Értelem” alatt valami többre gondolnak, mint az, hogy megkapják érte a havi fizetést. Felettébb izgalmas továbbá, hogy bármiféle javadalmazás nélkül is szívvel-lélekkel dolgoznak az emberek, ha megérinti őket az adott cél. A földlakók többsége biztosan nagyobb lelkesedéssel épít iskolát vagy templomot, mint cipel cementes zsákokat.

Trükkös dolog ám ez a célkitűzősdi

Az emberek jelentős része nem nagyon tűz ki célokat, aztán csodálkozik, hogy nem halad semerre. Amikor ebben a témában kutattunk vezetők körében, kiderült, hogy a válaszadóknak legfeljebb a fele tűz ki konkrét célokat a beosztottainak, vagy közösen velük. Nem véletlenül propagálom én sem különböző rendszerességgel a célkitűzés fontosságát, hívom fel a figyelmet a visszatekintésre és a következő év megtervezésére. A tudatos életvezetés lényeges eleme, hogy ne csak éljünk bele a vakvilágba, hanem tanuljunk a tapasztalatokból, majd pedig értékeink és elképzeléseink szerint alakítsuk a jövőt. Már amennyire ez rajtunk tud múlni. Akár abban hiszünk, hogy segítsünk magunkon, akkor Isten is megsegít, akár a kvantumfizikában és a vonzás törvényében, a tapasztalatok arra engednek következtetni, hogy az kap hátszelet (vagy épp szembeszelet), aki elindul valamerre. 

Idén is rendezz év!*

A kakas éve lesz 2017, akármit is jelentsen ez

Nem először hívom fel a Tudatos Vezetés blog olvasóinak figyelmét december magasságában az Évrendező munkafüzet kitöltésére, azaz idei évük értékelésére és a következő esztendő megtervezésére. Jómagam 2013/2014 óta használom ezt a cuccot, és sok fontos eredményt értem el azóta a segítségével. Néhányról be is számoltam korábbi blogbejegyzésekben. 

Értékeld 2015-öt és tervezd meg 2016-ot!

Nem először reklámozom a YearCompass Évrendező munkafüzetetét, tavaly is írtam róla egy bejegyzést, két személyes sztorival. Az idei évemet is ezzel terveztem, és most is bevált. Az élet több területén tűztem ki célokat és határoztam meg prioritásokat. Azokon a területeken, ahol otthonosabban mozgok, a kitűzött célok teljes mértékben megvalósultak, az ismeretlenebb tengereken pedig határozottan és egyértelműen sikerült a célok irányába elmozdulni, még ha nem is teljesült minden a 12 hónap alatt. Tehát ismét igazolta az élet, hogy volt értelme rászánni egy-két órát a dologra.

Fogalmazások, melyek megváltoztathatják az életed

Jordan Peterson, a Torontói Egyetem pszichológia professzora szerint az írás sokkal nagyobb hatású tevékenység, mint amilyennek az emberek gondolják. Peterson az alapképzésben résztvevő egyetemi hallgatók számára fejlesztett egy Maps of Meaning című kurzust, ahol a kifejező írást és a célkitűzést kombinálják. A hallgatóknak fogalmazásokat kell készíteniük a múltjuk fontosabb eseményeiről, a legfontosabb motivátoraikról, valamint jövőbeli terveikről, beleértve konkrét céljaikat és a várhatóan felmerülő problémák megoldásával kapcsolatos stratégiáikat. A kurzus résztvevői körében a felmérések alacsonyabb bukási arányokat és jobb tanulmányi eredményeket találtak, az egyébként jellemző etnikai eltérések pedig nagyjából kiegyenlítődtek. Többen egyenesen arról számoltak be, hogy megváltozott az életük a fogalmazási feladatoknak köszönhetően. A holland Rotterdam School of Management 2011 óta minden elsősnek kötelezővé tette a kurzus rövidített változatát, és két középiskolában is elkezdtek vele kísérletezni, folyamatosan nyomon követve a diákok pszichológiai jóllétét, hiányzási adatait és a feladatok halogatására való hajlamát.

Használd az évrendező munkafüzetet, mert megéri!

Van egy csapat fiatal, Láthatatlan Egyetemnek hívják magukat, és életvezetési ismereteket adnak át kortársaiknak, ingyenesen. Ha még nem találkoztál velük, ne lepődj meg, hiszen láthatatlanok. Bár nem én vagyok a célcsoportjuk, tavaly ilyenkor kezembe akadt a 2014-es Évrendező munkafüzetük, amiről már akkor megállapítottam, hogy tök profi. Olyannyira, hogy magam is ezt használtam 2013-as évem értékelésére és az idei év megtervezésére.

Annak érdekében, hogy tényleg kemény próbatételnek tegyem ki az anyagot, csakúgy, mint az ikeás fotelt, amibe egy hidraulikus műfenék egymilliószor ül bele az áruházi vitrinben, két olyan célomat tettem 2014-ben a középpontba, amivel korábban végképp nem boldogultam. Most leírom, hogy miként alakult ezek tekintetében az év, de azt szeretném leszögezni, hogy nem önfényezési célból. Nagyon jól tudom, miben vagyok fényes, és miben ülök sötét homályban, szóval nincs szükségem enmagam ilyetén módon történő polírozására. Abban viszont hiszek, hogy két valós történettel másnak is kedvet tudok csinálni az évrendezéshez.

Két inspiráló nyári történet

A következő két kis történet mindennapi emberekről és céljaikról szól, nem hősökről vagy világbajnokokról. Talán ezért is szolgálhat inspirációként bárkinek, így a nyár közepén. Az egyik munka jellegű, a másik magánélethez kapcsolódik.

Az első sztori főhősét az egyszerűség és a nehezebb beazonosíthatóság kedvéért nevezzük el egyszerűen Bélának. 2009. január másodikán keresett meg azzal, hogy segítségre van szüksége. Sikeres informatikai garázscég tulajdonosa, a kb. 20-25 fős szervezetet egyedül irányítja. Emberei fiatalok, tehetségesek, de híján vannak a megfelelő rutinnak. Minden ügyfélprojektben személyesen is részt vesz. Egészen operatív teendőket is ellát, mint például egy nullás igazolás beszerzése. Egyszerre száz dologgal foglalkozik, így sok mindenre csak felületesen jut ideje, gyakran ő a szűk keresztmetszet, rá kell várni.

Dr. Víziló menedzsment tanácsai: Jövőkép és célok

Bár a Tudatos Vezetés blog új szerzője, Dr. Víziló megítélése elég vegyes volt, ismét betüremkedett két cikk közé, hogy kifejtse álláspontját, amíg Cservenyák kolléga visszafoglalja Konstantinápolyt.

Miért működik a coaching?

A Nemzetközi Coach Szövetség (ICF) 2008-ban megbízta a PriceWaterhouseCoopers-t és az Association Resource Center-t, hogy 64 országot átfogó kutatást végezzen a coachingot igénybevevők körében.

A felmérés sok minden más mellett azt találta, hogy az ügyfelek 96%-a megismételné a coaching folyamatot, ha ugyanazok a körülmények lennének, mint amikor igénybe vette. 83% nagyon elégedett volt coaching tapasztalatával. Feltételezem, hogy az ilyen kiemelkedően magas elégedettség két forrásból táplálkozik: a folyamatot eredményesnek tartják és/vagy jól érzik magukat közben. Miért működik tehát ez a módszer, amit mindenki másképpen definiál, nem beszélve arról, hogy minden coach saját képzettségének, tapasztalatának és hitvallásának megfelelően különbözőképpen gyakorol?

• A kiindulópontja általában alapos, többoldalú és részletes információgyűjtés (pl. 360 fokos értékelés), ami első lépésként segíti az ügyfelet a valós helyzetértékelésben


• A folyamat elején és során konkrét és mérhető célkitűzések történnek, mely önmagában jelentősen valószínűbbé teszi az eredmények elérését


• A résztvevő maga tűzi ki a célokat és határidőket, saját maga dolgozza ki a cselevési opciókat és dönt a megvalósításról, így az elkötelezettség, a „buy-in” adott


• Ha konkrét célokra fókuszálunk, a retikuláris rendszer (reticular activating system) bekapcsol bennünk, és kiszűrjük magunknak a környezetből azokat az információkat, amik a céljaink elérését segítik (lásd korábbi bejegyzésemet a célkitűzésről)


• A célok teljesülésével kapcsolatos kutatások alapján azokat legnagyobb valószínűséggel akkor érjük el, ha konkrét személlyel megbeszélt találkozóra vállalunk valamit (Wiseman, 2004 – Institute of Applied Emotional Intelligence)


• A coach olyan, mint egy élő lelkiismeret, aki folyamatosan rajta tartja az ügyfél figyelmét a célokon


• A coach kérdéseivel kimozdítja az ügyfelet a komfortzónájából, ami bármilyen fejlődés, előrelépés feltétele


• Elakadások esetén a coach segíthet új perspektívából látni a problémát, ami megkönnyíti a továbblépést


• Az embereknek már az is sokszor segít, ha gondjaikat kibeszélhetik, vagy ha dilemmáikat valakivel megoszthatják. Míg az előbbi esetben a gőzt tudják kiengedni, a második esetben a gondolataikat strukturálják
• A coaching folyamat „mellékhatásaként” általában az ügyfél magabiztossága és önbecsülése növekszik, valamint az sem ritka, hogy az élete különböző területeinek egyensúlya javul.

Érthető tehát, hogy nagy tempóban bővül a coaching szolgáltatások piaca a világban. Pedig nem olcsó mulatság, hiszen a jó coach ideje drága. Nem csoda, hogy a multinacionális cégek elgondolkodnak rajta, hogy külső coach-okat vegyenek-e igénybe, vagy belsőket vegyenek fel, esetleg képezzenek. Nagy vita van egyébként a szakmán belül arról, hogy mennyire jó ötlet belsősökkel coach-oltatni. Másik megközelítés, hogy coaching folyamatok helyett a coaching-szemléletű vezetést igyekeznek elterjeszteni a szervezetben, úgy, hogy a vezetők ilyen irányú képzést kapnak. Mindenesetre a belsős megoldásokkal sokkal több emberhez és alacsonyabb hierarchiai szintekre juthat el a módszer áldásos hatása. Az elmúlt egy hétben két ilyen példával is találkoztam. Egy kereskedelmi bank fiókvezetőit képzi teljesítmény-coachingra, egy ipari termelővállalat pedig minden szintű vezetőjét coaching szemléletű vezetésre oktatja.

Ha valakinek van még egyéb ötlete, hogy miért működik a coaching, vagy vitába szállna a fentiekkel, írjon megjegyzést!

Ja, ja, persze, majd tűzök ki célokat

Úgy látom, hogy a célkitűzést, nem beszélve a jövőképalkotásról, nem sokan veszik komolyan. Pedig elég sokféle magyarázat létezik, arra, hogy miért működik.

Már-már városi legendának tűnik nekem a sztori (mivel minden "hogyan legyünk sikeresek" könyv ezzel kezdődik), hogy 1953-ban a Yale Egyetem vizsgált friss diplomásainak csak 3%-a rendelkezett konkrét célokkal. Húsz év múlva ismét felvették a kapcsolatot az egykori diákokkal, és azt találták, hogy az a 3%, akinek konkrét céljai voltak, nagyobb nettó jövedelemmel rendelkezett, mint a maradék 97% együttvéve. Úgy döntöttem, hogy elhiszem.

A vezetés elméletével és gyakorlatával foglalkozó kutatók szerint legalább két okból érdemes célokat kitűzni. Egyrészt a célkitűzés ténye jelentősen valószínűbbé teszi a dolgok megvalósulását. Másrészt több megfigyelés és kísérlet is bizonyította, hogy magasabb teljesítményt érnek el azokon a területeken, ahol/amikor célokat tűznek ki, mint ahol/amikor erre nem szánnak energiát.

A pszichológusok azt mondják, hogy a retikuláris rendszerünk (reticular activating system) miatt van értelme célokat kitűzni. A tudatállapotunkat befolyásolja a retikuláris rendszer szűrője: egyes szenzoros üzeneteknek lehetővé teszik, hogy az agykéregbe jussanak és így tudatosuljanak, másoknak nem. Ő felelős azért, hogyha zöld Trabantot vagy piros Ferrarit veszünk, akkor másnaptól úgy tűnik, hogy mindenki ilyennel jár. Célkitűzéssel összefüggésben pedig a RAS segít nekünk, hogy a célok szempontjából releváns ingereket egyáltalán észrevegyük. Szóval nem szerencsénk volt, hogy olvastunk, hallottunk valamit, hanem beengedte a RAS a tudatunkba, mert szükségünk volt rá.

Mások azt állítják, hogy a célkitűzéssel bevonzzuk magunknak a szükséges támogatást. Nagyon leegyszerűsítve azzal érvelnek, hogy minden energia, ezáltal a gondolataink képesek befolyásolni akár a tárgyi környezetet is. A magyarázathoz a kvantumfizika elméletét használják fel (Bohr és Heisenberg). Bár én valaha még felvételiztem is fizikából, ilyen magasságokba nem jutottam. Megkérdeztem viszont édesanyámat, aki nyugalmazott kémia és fizikatanár, és szerinte logikusnak tűnik az ő érvelésük is.

Ha már ilyen személyes síkra tereltem a szót, én magam 2-3 éve veszem komolyan a jövőképalkotást, az éves célkitűzést és a szerepeimhez kapcsolódó rövidebb távú célok megfogalmazását. Magam is meglepődtem, mennyire bejöttek az éves célok 2008-ban és 2009-ben. Nagyon kíváncsi vagyok erre az évre, mert itt már egész ambíciózus voltam...