Úgy látom, hogy a célkitűzést, nem beszélve a jövőképalkotásról, nem sokan veszik komolyan. Pedig elég sokféle magyarázat létezik, arra, hogy miért működik.
Már-már városi legendának tűnik nekem a sztori (mivel minden "hogyan legyünk sikeresek" könyv ezzel kezdődik), hogy 1953-ban a Yale Egyetem vizsgált friss diplomásainak csak 3%-a rendelkezett konkrét célokkal. Húsz év múlva ismét felvették a kapcsolatot az egykori diákokkal, és azt találták, hogy az a 3%, akinek konkrét céljai voltak, nagyobb nettó jövedelemmel rendelkezett, mint a maradék 97% együttvéve. Úgy döntöttem, hogy elhiszem.
A vezetés elméletével és gyakorlatával foglalkozó kutatók szerint legalább két okból érdemes célokat kitűzni. Egyrészt a célkitűzés ténye jelentősen valószínűbbé teszi a dolgok megvalósulását. Másrészt több megfigyelés és kísérlet is bizonyította, hogy magasabb teljesítményt érnek el azokon a területeken, ahol/amikor célokat tűznek ki, mint ahol/amikor erre nem szánnak energiát.
A pszichológusok azt mondják, hogy a retikuláris rendszerünk (reticular activating system) miatt van értelme célokat kitűzni. A tudatállapotunkat befolyásolja a retikuláris rendszer szűrője: egyes szenzoros üzeneteknek lehetővé teszik, hogy az agykéregbe jussanak és így tudatosuljanak, másoknak nem. Ő felelős azért, hogyha zöld Trabantot vagy piros Ferrarit veszünk, akkor másnaptól úgy tűnik, hogy mindenki ilyennel jár. Célkitűzéssel összefüggésben pedig a RAS segít nekünk, hogy a célok szempontjából releváns ingereket egyáltalán észrevegyük. Szóval nem szerencsénk volt, hogy olvastunk, hallottunk valamit, hanem beengedte a RAS a tudatunkba, mert szükségünk volt rá.
Mások azt állítják, hogy a célkitűzéssel bevonzzuk magunknak a szükséges támogatást. Nagyon leegyszerűsítve azzal érvelnek, hogy minden energia, ezáltal a gondolataink képesek befolyásolni akár a tárgyi környezetet is. A magyarázathoz a kvantumfizika elméletét használják fel (Bohr és Heisenberg). Bár én valaha még felvételiztem is fizikából, ilyen magasságokba nem jutottam. Megkérdeztem viszont édesanyámat, aki nyugalmazott kémia és fizikatanár, és szerinte logikusnak tűnik az ő érvelésük is.
Ha már ilyen személyes síkra tereltem a szót, én magam 2-3 éve veszem komolyan a jövőképalkotást, az éves célkitűzést és a szerepeimhez kapcsolódó rövidebb távú célok megfogalmazását. Magam is meglepődtem, mennyire bejöttek az éves célok 2008-ban és 2009-ben. Nagyon kíváncsi vagyok erre az évre, mert itt már egész ambíciózus voltam...
Már-már városi legendának tűnik nekem a sztori (mivel minden "hogyan legyünk sikeresek" könyv ezzel kezdődik), hogy 1953-ban a Yale Egyetem vizsgált friss diplomásainak csak 3%-a rendelkezett konkrét célokkal. Húsz év múlva ismét felvették a kapcsolatot az egykori diákokkal, és azt találták, hogy az a 3%, akinek konkrét céljai voltak, nagyobb nettó jövedelemmel rendelkezett, mint a maradék 97% együttvéve. Úgy döntöttem, hogy elhiszem.
A vezetés elméletével és gyakorlatával foglalkozó kutatók szerint legalább két okból érdemes célokat kitűzni. Egyrészt a célkitűzés ténye jelentősen valószínűbbé teszi a dolgok megvalósulását. Másrészt több megfigyelés és kísérlet is bizonyította, hogy magasabb teljesítményt érnek el azokon a területeken, ahol/amikor célokat tűznek ki, mint ahol/amikor erre nem szánnak energiát.
A pszichológusok azt mondják, hogy a retikuláris rendszerünk (reticular activating system) miatt van értelme célokat kitűzni. A tudatállapotunkat befolyásolja a retikuláris rendszer szűrője: egyes szenzoros üzeneteknek lehetővé teszik, hogy az agykéregbe jussanak és így tudatosuljanak, másoknak nem. Ő felelős azért, hogyha zöld Trabantot vagy piros Ferrarit veszünk, akkor másnaptól úgy tűnik, hogy mindenki ilyennel jár. Célkitűzéssel összefüggésben pedig a RAS segít nekünk, hogy a célok szempontjából releváns ingereket egyáltalán észrevegyük. Szóval nem szerencsénk volt, hogy olvastunk, hallottunk valamit, hanem beengedte a RAS a tudatunkba, mert szükségünk volt rá.
Mások azt állítják, hogy a célkitűzéssel bevonzzuk magunknak a szükséges támogatást. Nagyon leegyszerűsítve azzal érvelnek, hogy minden energia, ezáltal a gondolataink képesek befolyásolni akár a tárgyi környezetet is. A magyarázathoz a kvantumfizika elméletét használják fel (Bohr és Heisenberg). Bár én valaha még felvételiztem is fizikából, ilyen magasságokba nem jutottam. Megkérdeztem viszont édesanyámat, aki nyugalmazott kémia és fizikatanár, és szerinte logikusnak tűnik az ő érvelésük is.
Ha már ilyen személyes síkra tereltem a szót, én magam 2-3 éve veszem komolyan a jövőképalkotást, az éves célkitűzést és a szerepeimhez kapcsolódó rövidebb távú célok megfogalmazását. Magam is meglepődtem, mennyire bejöttek az éves célok 2008-ban és 2009-ben. Nagyon kíváncsi vagyok erre az évre, mert itt már egész ambíciózus voltam...
Egy idézet jutott erről eszembe, amit meg is találtam:
VálaszTörlés"Céltalan hajósnak nem kedvez a szél." (Montaigne)
Akinek nincs célja, az nem is tud eljutni oda, ezért kell célokat kitűzni, ami persze reális is, hiszen, ha nem az, akkor elérhetetlen és kudarcot szül. Ha pedig teljesíthető, a siker növeli az önbizalmat.