Trükkös dolog ám ez a célkitűzősdi

Az emberek jelentős része nem nagyon tűz ki célokat, aztán csodálkozik, hogy nem halad semerre. Amikor ebben a témában kutattunk vezetők körében, kiderült, hogy a válaszadóknak legfeljebb a fele tűz ki konkrét célokat a beosztottainak, vagy közösen velük. Nem véletlenül propagálom én sem különböző rendszerességgel a célkitűzés fontosságát, hívom fel a figyelmet a visszatekintésre és a következő év megtervezésére. A tudatos életvezetés lényeges eleme, hogy ne csak éljünk bele a vakvilágba, hanem tanuljunk a tapasztalatokból, majd pedig értékeink és elképzeléseink szerint alakítsuk a jövőt. Már amennyire ez rajtunk tud múlni. Akár abban hiszünk, hogy segítsünk magunkon, akkor Isten is megsegít, akár a kvantumfizikában és a vonzás törvényében, a tapasztalatok arra engednek következtetni, hogy az kap hátszelet (vagy épp szembeszelet), aki elindul valamerre. 

Odáig még relatíve egyszerű, hogy konkrétan megfogalmazzuk, mit szeretnénk, teszünk mellé valami mérőszámot (ami akár az is lehet, hogy teljesült vagy se), és odabiggyesztünk egy határidőt a végére. Nem mintha ez mindenki számára egyértelmű lenne… Sokkal trükkösebb azt belőni, hogy mi számít reálisnak akár hosszú távon, akár egy évre előre tekintve.

Ha nem vágynának egyesek annyira az olimpiai aranyéremre, valószínűleg sosem lenne esélyük elérni mondjuk Dunaújvárosból. Mégis nagyon akarják, hisznek benne, és néhánynak sikerül is. Akkor mondjuk azt, hogy bármire képesek lehetünk? Én ebben nem hiszek. Bár jól hangzik, hogy kinyílt a világ, legfeljebb néhány tucat hazai startup cégből lett vagy lesz a globális piacon jelentős szereplő, popsztár meg jó eséllyel egy magyar aspiránsból sem. Milyen magasra tegyük a lécet, hogy önkorlátozás helyett merjünk álmodni is, de ne a kudarc betonfalába headbangeljünk évekig? Nem tudom, tapasztaltad-e már, én igen, hogyha egy irreális magasságba emelt célt nem érünk el, vagy az eredeti elképzeléshez képest jóval hosszabb időbe telik, akkor az bizony könnyen kedvünket szegheti.

Szokták mondani azt is, hogy vigyázz, mire vágysz, illetve mit tűzöl ki célul, mert még megkapod! Nekem többször volt már ilyen élményem. Feldobtam például egy árbevételi célt, és rövid úton kaptam hozzá olyan munkalehetőséget, amibe belefulladtam volna, és összeegyeztethetetlen volt a többi fontos magánéleti célommal. Pedig bevételi oldalról pipálhattam volna a célt. Rá kellett jönni, hogy nem akarom megfizetni az árát annak, hogy a célomat elérjem, tehát módosításra volt szükség. Két másik esetben pedig olyan szakmai lehetőségeket kaptam az élettől a kapcsolódó célkitűzések után, amelyek rengeteg munkabefektetést vontak magukkal, akár éveken át, kérdéses megtérüléssel. Az egyik bejött, a másiknál viszont szépen elégett a temérdek időráfordítás, vagy minimális értelme lett.

Nekem az segít, ha van kivel megbeszélni és validálni a célok reális voltát. A másik hasznos dolog, ha csak a rövidebb távú célokat igyekszünk pontosítani, azokat nyomon követve igazítgatni, nagyobb távlatokban pedig inkább irányokat határozunk meg, vagy egy olyan jövőképet, amivel örömmel azonosulunk, még ha kicsit homályosabbak is a kontúrjai.