1 éves a Tudatos Vezetés blog – eredmények, tapasztalatok

Közben Vince fiam is 1éves lett  (Lilla meg 3)!

Hát ez is eljött. Először az jut eszembe, hogy a blog messze felülmúlta előzetes várakozásaimat, több tekintetben is. Egy év alatt 5200 érdeklődő 8800 alkalommal látogatott a blogra és 16600 oldalt tekintett meg (2010. decemberében a születésnapi célkitűzésem 5000 látogatás és 10000 oldalmegtekintés volt, amit több mint 60%-kal sikerült túlszárnyalni). Az idei első hónapokban a havi látogatásszám már 1500-2000 között alakul.

118 cikk készült, amihez 219 hozzászólás született. Mindenféle erőfeszítésem ellenére intenzív diskurzus nem alakult ki a blogon, bár örömömre szolgál, hogy az utóbbi hónapokban már akár 5-7 hozzászólás is van egyes bejegyzéseknél. Közben igyekeztem utánanézni, hogy máshol mi a helyzet. Röviden: a hasonló látogatottságú szakmai blogoknál ugyanez, a lényegesen nagyobb forgalmú szakmai blogok esetében is legfeljebb néhány tíz megjegyzés található. Van rá elméletem, hogy mi magyarok miért nem kommentelünk, de szívesen várom a hozzászólásokat J.

A következő gondolatom a köszönet. Honfi Gábornak a kezdeti, Pusztai Csabának a folyamatos inspirációért. Németh Gergelynek, Bognár Nándornak, dr. Bőgel Györgynek és Deák Zsoltnak a vendég-bloggerkedésért. Köszönöm a legaktívabb hozzászólóknak, hogy vették a fáradságot, névsorban: Apáti Béla, Bulejsza Erika, Ironed, Guri, Györgyi Gábor, Krizsán Anita, Molnár Zita, dr. Németh Zoltán, Pécsi Ferenc, valamint mindenki másnak, aki írt megjegyzést a cikkekhez.

Mire jó ez az egész blogolás?

Tiltsuk vagy használjuk?

Még mindig számos vállalatnál hallom, hogy az új médiával kapcsolatos stratégiájuk abban merül ki, hogy megtiltják a legnépszerűbb közösségi oldalak használatát a céges számítógépekről. Feltételezem, hogy azért, nehogy a drága munkaidőt facebookozással töltsék a kollégák. Gondolom, elkerüli a figyelmüket, hogy például saját okostelefonról, iPhone-ról vagy iPadről az emberek egész álló nap a letiltott oldalakat böngészhetik, de ha nincs ilyen készülékük, akkor is van néhány trillió weboldal, amivel agyonüthetik a munkaidőt. Internet nélkül is kedvükre játszhatnak tetrist vagy passziánszt, vagy akár nyitott szemmel a képernyőre meredve alhatnak.

A munkaidő munkával töltését alternatív megoldásként úgy is elérhetjük, ha annyi feladatot adunk, ami kitölti a munkaidőt, majd számon is kérjük azok elvégzését.

Persze olyan szervezetek is vannak bőven, akik ahelyett, hogy széllel szemben végeznék kisdolgukat, megpróbálják hasznukra fordítani az új média nyújtotta lehetőségeket. A napokban olvastam a Burson-Marsteller Global Social Media Check-up 2011 című felmérését a globális Fortune 100 vállalat közösségi média használatának gyakorlatáról, valamint annak változásairól az előző évhez viszonyítva (köszönöm Pécsi Ferenc médiabloggernek, hogy felhívta rá a figyelmemet). Nézzük az eredményeket:

A vállalkozói siker 10 tényezője

Rossz, aki rosszra gondol :-)

No nem én találtam ki ezt a címet, és nem is hazai forrásból származnak az alábbi gondolatok. A CBS interaktív üzleti hálózatán, a BNET egyik blogján olvastam Naveen Jain, az Intelius vezérigazgatójának cikkét, mely a fenti címre hallgatott. Rögtön megfordult a fejemben, hogy vajon ami a felsorolásban van, igaz-e nálunk is, vagy inkább USA specifikus.

Jain szerint széles körben elterjedt mítosz csupán, hogy a vállalkozói siker csak az innovatív, áttörést jelentő ötleteknek köszönhető. Sokkal inkább a jól végzett munka, a végrehajtás kiválósága áll többnyire a háttérben.

Közösségi média a vállalati tanulásban

Az ember társas lény – ez nem újdonság. Az internet korában, és különösen az utóbbi évek közösségi médiás világában mind időben, mind földrajzilag megnövekedett az a tér, amiben társas bír lenni. Csak egy hazai adat: a Facebook lakossági penetrációja több mint 28%. Az internethasználók körében nyilván még magasabb. Hát biztosan a gyerekek ezzel szórakoznak. A tény ezzel szemben a következő: a felhasználók 50%-a 25 évnél idősebb, tehát aktív dolgozó korú (forrás: Social Times). A DEVISE Hungary tavalyi döntéshozói felmérése azt találta, hogy a vezetők 52%-a tudatosan nem használja a közösségi honlapokat, viszont 48% igen, akár többet is párhuzamosan. Ahogy a téma két szakértője, Bingham és Conner fogalmaz: „A közösségi média megérkezett, függetlenül attól, hogy részt veszel-e benne. Az emberek társas lények, és az új technológiák segítségével kapcsolatokat fognak teremteni. Két választásod van: az útjukba állsz, vagy felszállsz a fedélzetre.”

Mára már talán minden vállalat belátta, hogy valamiféle honlapra (web 1.0) szükség van. Az utóbbi pár évben egyre több cég érezte úgy, hogy marketingtevékenységében szerepet kellene, hogy kapjon a web 2.0, az internetes média azon területe, ahol a felhasználók interaktív módon közreműködnek a tartalmak előállításában. A vállalatok egy része ebben előrébb jár, a többsége egyelőre inkább csak nem akar kimaradni. Két dolog feltétlenül motiválja őket: egyrészt tömegek vannak jelen a befogadó oldalon, másrészt a hagyományos marketingtevékenységekhez viszonyítva ez szinte ingyen van.

A mi érdeklődésünket Pusztai Csaba kollégámmal viszont nem a marketing-felhasználás keltette fel, hanem egy újabb alkalmazási lehetőség: miképpen használják az úttörő szervezetek a közösségi média eszközeit a vállalaton belül: a tanulás, a kommunikáció, a közösségépítés és a innováció területén. 2011. április 13-án nyílt tréninget tartunk ebben a témában a KPMG-BME Akadémián.

Esemény-ajánló: Ösztönösség és tudatosság a felső vezetésben

Eltérő nézőpontokból feszegeti az izgalmas kérdést a két vendégelőadó 2011. április 6-án a KPMG-BME Akadémia szakmai reggelijén.

Dr. Margitay Tihamér, a Budapesi Műszaki Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára tart rövid gondolatébresztő előadást Az intuícióval kapcsolatos tévhitek címmel.

Erre reflektál gyakorlati vállalati változás- és válságmenedzsment tapasztalatai alapján az „intuitív menedzsment auditot” rendszeresen alkalmazó Polányi Sándor, aki az utóbbi két évtizedben több vállalat első számú vezetői pozícióját is betöltötte (pl.: Vivendi, Invitel, Herendi Porcelánmanufaktúra, valamint legutóbb az Orbitel, a Magyar Telekom bulgáriai leányvállalata).

A reggeli alkalmával kerül bemutatásra a KPMG-BME Akadémia új, négynapos felső vezetői képzési programja, mely igazán különleges helyszínével biztosít intenzív tanulási lehetőséget és emlékezetes, valódi elmélyülést a vállalatvezetők rohanó mindennapjainak tartalmas megszakításaként.

Hogy milyen aktuális témákat tartalmaz a képzés, kik lesznek az oktatók, és mi a nem mindennapi képzési helyszín, kiderül április 6-án.

A részvétel ingyenes, de előzetes regisztráció szükséges ezen a linken.

A szomszéd zöldebb kertje – vállalati vezetőből szabadúszó tanácsadó

Kép: Joy Smith, Tapestry Weaver

Már az 1990-es években azt jósolta Charles Handy, hogy egyre kevesebb ember fog dolgozni nagyvállalatoknál, és rövidebb lesz az egy-egy munkáltatónál eltöltött átlagos idő. Mára látjuk, hogy ez a trend valóban bekövetkezett. Gyakrabban cserélnek munkahelyet az emberek, sőt, akár egy-két alkalommal karriert is váltanak pályafutásuk során. Emellett mind kevesebben dolgoznak határozatlan idejű munkaszerződéses főállású munkaviszonyban. Amikor Handy Az elefánt és a bolha című könyvét írta 2001-ben, már kisebbségben voltak az Egyesült Királyságban az ily módon foglalkoztatottak. Ezek a tendenciák hazánkban is megfigyelhetők.

A történet másik szála, hogy számos vállalati felsővezető érzi úgy, hogy már nem akarja egész életét és vérét adni a vállalatért, hanem inkább több szabadságot és egyensúlyt igényelnének életük fontosabb területei között. Rettentő vonzó, friss zöld kertnek tűnik a szomszéd tanácsadóé. Aki napközben is ráér mászkálni a városban, egy-egy munkanapjáért nagy összegeket számláz, többet van a családdal, nincs kitéve (rendszeresen cserélődő) főnökei szeszélyeinek, és szabadságnapjainak száma sincs korlátozva.

A halak és a munkahelyi morál összefüggései

Kinek lenne kedve egy halpiacon dolgozni? Nekem nem nagyon. Még a korai kelésen túltenném magam valahogy, de hogy egész nap egy hideg, nedves és büdös helyen töltsem az időmet, az már meglehetősen riasztóan hangzik. A cipekedéshez se lenne sok kedvem, és maga a munka sem tűnik túl izgalmasnak: feltölteni a pultokat, lemérni az árut, elvenni az árát. Azt hiszem, számolnám a másodperceket. Legalábbis nagyjából ilyen tapasztalataim voltak, amikor gyerekkoromban különféle kerti és pincemunkákra voltam felkérve, ha nem is gyakran. Még mielőtt elindultunk volna, én már azt vártam, hogy mikor érünk vissza.

Nem mindenki így áll ám hozzá a mások által kellemetlennek és rutinszerűnek tartott munkához. Ahogy a Fish! A Remarkable Way to Boost Morale and Improve Results (Lundin, Paul & Christensen, 2000) című, valós alapötletből kiinduló tanmeséből megismerhetjük, nem mindenki szenvedi és panaszkodja végig munkanapját az ilyen munkahelyeken.

Sőt, sokan egyfelé se tudnak figyelni

Kép: http://inkjot.wordpress.com/ 

Ha 100 embert megkérdeznénk arról, hogy miként értékelné saját odafigyelési vagy hallgatási képességét, gyanítom, hogy mind a száz meglehetősen pozitív minősítést adna magának. Feltételezem, hogy abból indulnának ki, hogy van két darab fülük, ami önmagában garanciája a magas színvonalnak.

A figyelemnek, vagy az annak tűnő tevékenységeknek viszont (legalább) öt szintje van. Az első szinten vitathatatlanul egy légtérben tartózkodunk a beszélővel, de alig várjuk, hogy befejezze, de legalábbis levegőt vegyen, hogy elérkezzen a mi időnk, és mondhassunk valamit, ami a szívünket nyomja. Példa erre, amikor partnerünk ecseteli munkahelyi problémáit, mire válaszul megkérdezzük tőle, hogy jól sikerült-e az ebédre felszolgált szalontüdő maceszgombóccal. Tehát egyszerűen ignoráljuk a beszélőt.