A közösségi média algoritmusok kinyírják a blogolást?

Sose gondoltam, hogy egyszer azon fogok töprengeni, érdemes-e folytatni a blogolást, pláne nem a Tudatos Vezetés blog közelgő tizedik születésnapja előtt pár hónappal. A Google mellett főleg a Facebook, de kisebb mértékben a LinkedIn is hosszú éveken át nagy segítségemre volt a forgalomterelésben, hálás köszönet érte. Szimbiózisban éltek a tartalomkészítők és az ingyenes közösségi média szolgáltatók, hiszen attól érdekes egy hírfolyam, hogy vannak benne értékes tartalmak. Persze a családi fényképek, az ételfotók, a macskák és a poénok adják a nagy közös tartalomgyártás gerincét, de színesítették a fogyasztói élményt a linkek formájában megosztott cikkek és videók is. Lehetett gyűjtögetni a követőket, és egyre több emberhez eljuttatni az üzeneteinket. Aki pedig üzleti célból feltétlenül nagyobb elérést akart produkálni, azoknak ott volt a hirdetés lehetősége, egyébként korrektnek tűnő árakon.

Hogyan legyünk önfelszabadító partizánok?

A mai blogbejegyzés címében szereplő jelzős szerkezetet a nagyszerű Lóci játszik nevű zenekartól kölcsönöztem, méghozzá azért, mert felettébb találónak tartottam a taglalni kívánt témával kapcsolatban. Nem mintha az e címet viselő dalnak bármi köze lenne hozzá, hiszen a szerző leginkább politikai indíttatású szakítós számként aposztrofálja, amit akkor írt, amikor Koszovó levált Szerbiáról, és pont úgy járt el vele az aktuális kedvese is…

Tamás vagyok, digitalkoholista

“Most múlik pontosan. Engedem, hadd menjen. Szaladjon kifelé belőlem.”*

Igen, be kellett vallanom magamnak, hogy rajta vagyok a szeren. A kamingautolás azt szolgálja, hogy könnyebb legyen lejönni róla, és talán másokat is ráébreszt az őszinte szembenézés szükségességére. Évek óta lényegesen többet lógtam az online világban, mint amennyinek értelme van és amennyi örömet okoz. Nincs mit szépíteni, ez már függőség.

Sikeres vállalati válaszok az "összekapcsolt kor" kihívásaira

Az elmúlt néhány év technológiai konvergenciája markáns változásokat hozott az emberek kommunikációs és médiafogyasztási szokásaiban. Tévén internetezünk, számítógépen telefonálunk, mobilon tévézünk. Négy-öt év alatt milliárdos nagyságrendre emelkedett a közösségi média használóinak száma a világban. Tapasztalataim szerint sok vállalati vezető még mindig a homokba dugja a fejét, akár elvi aggályai, akár az ismeretlentől való félelme miatt.

Az IBM 2012-ben 64 ország 1700 vezérigazgatójával készített felmérést arról, hogy az "összekapcsolt kor" kihívásaira miként reagálnak a sikeresen adaptálódó vállalatok. Három fő irány rajzolódott ki az eredményes stratégiákat vizsgálva:

1. A munkatársak felhatalmazása a vállalati értékek keretei közt

• vezetői fókusz az etikán, az értékeken, a küldetésen és az értelmes célokon
• nyitottabb és együttműködő vállalati kultúra kialakítása
• a munkatársak biztatása a kapcsolatépítésre és az egymástól való tanulásra

2. Az ügyfelek, mint egyének megszólítása, igényeik pontosabb megértése, majd gyorsabb reagálás a kapott információk alapján.

3. Ahelyett, hogy mindenkire versenytársként tekintenének, partnerkapcsolatokon keresztük erősítik az innovációt.

Számomra nagyon szimpatikusak ezek a megállapítások, és szinkronban vannak az előző, menedzsmentforradalomról szóló bejegyzésem tartalmával. Örvendetes, hogy itt is a nyitott/transzparens (és végre nem a manipulatív/titkolózó), az együttműködő/egymástól tanuló (és végre nem a versengő/individualista) megközelítés bizonyul sikeresnek a 21. század elején.

Élet a digitális ló két oldalán – a tiltástól a közösségi üzletig

Forrás: The Equinest

A People Management magazin tette közzé a Clearswift cég felmérésének eredményeit, melyből többek között megtudhatjuk, hogy míg 2010-ben a (gondolom angol) vállalatok 9%-a tiltotta munkaidőben a közösségi oldalak használatát, 2011-re ez az arány több mint megduplázódott. A vállalatok kétharmada kontrollálja a munkahelyi internetezést, 58% pedig egyes közösségi honlapok látogatását nem engedélyezi.

Eltérően látják a kérdést a vezetők és a munkatársak. A vezetők közel fele állítja, hogy bátorítja vagy engedi a közösségi média használatot, míg a beosztottaknak csak a negyede érzékeli ezt. Persze egyre több embernek van saját eszköze (okostelefon, táblagép). Ezek ellen a vezetők 60%-a nem lép fel állítása szerint, a munkatársaknak pedig mindössze 40%-a ért ezzel egyet.

Mindezek ellenére a cégek 54%-a gondolja azt, hogy az együttműködést segítő webes kollaborációs eszközök fontosak az üzleti siker szempontjából, és negyedük többet tervez ebbe invesztálni az idén, mint tavaly. A legjelentősebb aggályok egyébként az adatbiztonság területén merülnek fel. Igaz, hogy a felmérést egy adatbiztonsággal foglalkozó cég végezte J.

Míg a ló egyik oldalán a tiltás aránya növekszik, a másikon már túl is léptek a közösségi médián és közösségi bizniszről beszélnek. A Fast Company blogján interjút készítettek a témában mindig is élenjáró IBM egyik vezetőjével, Ethan McCarty-val, aki a következő titulussal bír: Manager of Digital and Social Strategy. Van pár érdekes gondolata:

Tiltsuk vagy használjuk?

Még mindig számos vállalatnál hallom, hogy az új médiával kapcsolatos stratégiájuk abban merül ki, hogy megtiltják a legnépszerűbb közösségi oldalak használatát a céges számítógépekről. Feltételezem, hogy azért, nehogy a drága munkaidőt facebookozással töltsék a kollégák. Gondolom, elkerüli a figyelmüket, hogy például saját okostelefonról, iPhone-ról vagy iPadről az emberek egész álló nap a letiltott oldalakat böngészhetik, de ha nincs ilyen készülékük, akkor is van néhány trillió weboldal, amivel agyonüthetik a munkaidőt. Internet nélkül is kedvükre játszhatnak tetrist vagy passziánszt, vagy akár nyitott szemmel a képernyőre meredve alhatnak.

A munkaidő munkával töltését alternatív megoldásként úgy is elérhetjük, ha annyi feladatot adunk, ami kitölti a munkaidőt, majd számon is kérjük azok elvégzését.

Persze olyan szervezetek is vannak bőven, akik ahelyett, hogy széllel szemben végeznék kisdolgukat, megpróbálják hasznukra fordítani az új média nyújtotta lehetőségeket. A napokban olvastam a Burson-Marsteller Global Social Media Check-up 2011 című felmérését a globális Fortune 100 vállalat közösségi média használatának gyakorlatáról, valamint annak változásairól az előző évhez viszonyítva (köszönöm Pécsi Ferenc médiabloggernek, hogy felhívta rá a figyelmemet). Nézzük az eredményeket: