Mi teszi a munkát szórakozássá?

Tom Sawyer rafinált kis csóka volt, amikor a számára munkaként előírt kerítésfestéssel kapcsolatban meggyőzte a barátait, micsoda nagyszerű kiváltságról van szó, majd pedig a cimborák úgy belelkesedtek, hogy még fizetni is hajlandók voltak a festés lehetőségéért. Mi több, még élvezték is a dolgot. Mark Twain így folytatja: “Ha Tom bölcselkedő kedély lett volna – mint például ennek a könyvnek az írója – hamarosan megérti a munka és a szórakozás közti különbséget. Minden munka, amit meg kell tenni, és minden szórakozás, amit önként vállal az ember.”

A halak és a munkahelyi morál összefüggései

Kinek lenne kedve egy halpiacon dolgozni? Nekem nem nagyon. Még a korai kelésen túltenném magam valahogy, de hogy egész nap egy hideg, nedves és büdös helyen töltsem az időmet, az már meglehetősen riasztóan hangzik. A cipekedéshez se lenne sok kedvem, és maga a munka sem tűnik túl izgalmasnak: feltölteni a pultokat, lemérni az árut, elvenni az árát. Azt hiszem, számolnám a másodperceket. Legalábbis nagyjából ilyen tapasztalataim voltak, amikor gyerekkoromban különféle kerti és pincemunkákra voltam felkérve, ha nem is gyakran. Még mielőtt elindultunk volna, én már azt vártam, hogy mikor érünk vissza.

Nem mindenki így áll ám hozzá a mások által kellemetlennek és rutinszerűnek tartott munkához. Ahogy a Fish! A Remarkable Way to Boost Morale and Improve Results (Lundin, Paul & Christensen, 2000) című, valós alapötletből kiinduló tanmeséből megismerhetjük, nem mindenki szenvedi és panaszkodja végig munkanapját az ilyen munkahelyeken.