 |
| Közben Vince fiam is 1éves lett (Lilla meg 3)! |
Hát ez is eljött. Először az jut eszembe, hogy a blog messze felülmúlta előzetes várakozásaimat, több tekintetben is. Egy év alatt 5200 érdeklődő 8800 alkalommal látogatott a blogra és 16600 oldalt tekintett meg (2010. decemberében a születésnapi célkitűzésem 5000 látogatás és 10000 oldalmegtekintés volt, amit több mint 60%-kal sikerült túlszárnyalni). Az idei első hónapokban a havi látogatásszám már 1500-2000 között alakul.
118 cikk készült, amihez 219 hozzászólás született. Mindenféle erőfeszítésem ellenére intenzív diskurzus nem alakult ki a blogon, bár örömömre szolgál, hogy az utóbbi hónapokban már akár 5-7 hozzászólás is van egyes bejegyzéseknél. Közben igyekeztem utánanézni, hogy máshol mi a helyzet. Röviden: a hasonló látogatottságú szakmai blogoknál ugyanez, a lényegesen nagyobb forgalmú szakmai blogok esetében is legfeljebb néhány tíz megjegyzés található. Van rá elméletem, hogy mi magyarok miért nem kommentelünk, de szívesen várom a hozzászólásokat J.
A következő gondolatom a köszönet. Honfi Gábornak a kezdeti, Pusztai Csabának a folyamatos inspirációért. Németh Gergelynek, Bognár Nándornak, dr. Bőgel Györgynek és Deák Zsoltnak a vendég-bloggerkedésért. Köszönöm a legaktívabb hozzászólóknak, hogy vették a fáradságot, névsorban: Apáti Béla, Bulejsza Erika, Ironed, Guri, Györgyi Gábor, Krizsán Anita, Molnár Zita, dr. Németh Zoltán, Pécsi Ferenc, valamint mindenki másnak, aki írt megjegyzést a cikkekhez.
Mire jó ez az egész blogolás?
Elsődleges haszna számomra, hogy a magamnak kitűzött heti két bejegyzés céljának „kényszere” folyamatos gondolkodásra, keresésre és olvasásra késztet. A saját tanulásomat nagy mértékben elősegítette, hogy az elolvasott ismereteket át kellett gondolni, a lényeget ki kellett emelni, és újra kellett fogalmazni. 100+ cikk megírása arra is sok gyakorlási lehetőséget adott, hogy ismeretlen témáról hogyan kell anyagot gyűjteni, majd rövid idő alatt összefoglalót készíteni belőle. Természetesen saját vezetőképző praxisom, a Tudatos Vezetés márkanevének ismertebbé tételében is segített a blog. Inkább a meglevő ismerőseimmel való kapcsolattartást segíti (már akit érdekelnek ilyen írások), bár néhány igen értékes új kolléga megismerését is köszönhetem a blogolásnak. Végül azt is megjegyzem, hogy az írás számomra flow élményt idéz elő.
És hát a legfontosabb: bízom benne, hogy az Olvasók számára is hasznos tanulási, ismeretszerzési lehetőség.
Az előző két évhez viszonyítva 2011-re sokkal több vezetőfejlesztési (tréning, coaching) munkát, valamint egyéb feladatokat is vállaltam, de igyekszem a heti két bejegyzést így is tartani. Februárban elindult másik Web 2.0 kezdeményezésünk, az ICF Coach Klub, melynek blogját a tagok írják, én csak szerkesztőként és alkalmi szerzőként működök közre. És rövidesen indul a közösségi média vállalaton belüli alkalmazásával foglalkozó blogunk Pusztai Csabával a New Media World honlapján.
Mindenesetre köszönöm a megtisztelő figyelmet!
Cservenyák Tamás
Jó állatorvosi ló lennél Dan Pink számára:-)
VálaszTörlésÖnállóság
Szakmai kiválóság
Céltudatosság
A három alaptényező a DRIVE kialakulásához.
Zoli
Háá, nekem ugyhangzik, mintha búcsúznál...bahhh....
VálaszTörléshol lesz az én flow-om?
Nem búcsúzok, ilyen könnyen nem szabadultok tőlem :-)
VálaszTörlésZoli, köszönöm, nyihaha.
Ok. :-)
VálaszTörlésés mi az elmélet a kommentelésről?
bár én nemzeti specialitást nem éreznék vagy van kimutatás nációk szerint is erről?
Kimutatást még nem láttam, inkább csak azt látom, hogy mintha az angol/amerikai vonalon több lenne a hozzászólás. Persze lehet, hogy csak sokkal több az olvasó, és arányaiban ott se jobb a helyzet.
VálaszTörlésAz elméletem pedig az, hogy az iskolában többnyire úgy szocializálódtunk, hogy nem nagyon voltak kíváncsiak a véleményünkre. Ha mégis kifejtettük, és az nem bólogatás volt, akkor renitensnek tartottak bennünket. Kifizetődőbb volt hallgatni. Persze biztos voltak ettől eltérően működő intézmények is, de szerintem a többség így működött, és talán még ma is hasonló a helyzet.
Az elmélet igaz, de inkább egy vállalati-isoklai közegben. Sok munkahelyen működhet ez a háttérben.
VálaszTörlésItt a neten csodálkoznék. Igazából nehéz vitatkozni vagy szakmaibb gondolatokat hozzátenni a cikkekhez -annyira jók :-)
Bár én tudok lenni troll, majd provokálok vmi böszmeséggel. :->
jut eszembe: örülök, hogy összejött egy májusi "HR klubos" előadás, ahogy látom a meghívót, Szfvár....
VálaszTörléslegalább marketingbe besegítek, a könyvért cserébe...;-)
Igen!Köszönöm! :-)
VálaszTörlésLegalább akkor személyesen is sikerül találkozni!
Gratulálok! Szerintem hiánypótló blog és jó látni, hogy van rá érdeklődés. ;) További sok sikert és kitartást kívánok hozzá!
VálaszTörlésA kommenteléssel kapcsolatban meg az az érdekes, hogy alapvetően igazad van, valóban úgy szocializálódunk, hogy senki sem kíváncsi a véleményünkre, mégis sok emberből ez pont azt váltja ki, hogy mindenről megvan a véleménye, ha ért hozzá, ha nem és mindenképp elmondja ha kérdezik ha nem. ;)) Itt szerintem két kulcsszó van. Az első az, hogy "szakmai", a második pedig, hogy "internet".
A szakmaiság azért lehet érdekes, mert egy hozzáértő szakmai közösség előtti véleménynyilvánításhoz általában több önbizalom szükséges, mint egy átlagos vezetőnek van. ;) Az internet pedig azért, mert nekem az a tapasztalatom, hogy a vezetők egy része fél az internettől. :) Az internet nehezen kontrollálható, és ha az ember vezetőként dolgozik, hamar megtanulja (jó esetben), hogy annak, amit mond, pláne amit leír komoly súlya van. Ha így gondolja végig az ember, akkor interneten véleményt nyilvánítani olyan mint a világ legnagyobb tömege előtt beszélni. ;) Nem tudod kik vannak a tömegben és nem tudod mikor üt vissza rád a véleményed. Innentől kezdve már nem csak arról van szó, hogy az ember elmondja valamiről a véleményét, hanem arról is amit a véleményével esetlegesen kivált (akár az embereiből, akár a jelenlegi vagy leendő munkaadójából).
Kérd meg esetleg az olvasóidat, hogy még ha nem is írnak kommenteket legalább egyszer annyit írjanak meg, hogy miért nem. :) Nekem már-már nevetségesen egyszerű indokom van, mi szerint általában olyan helyzetekben olvasok blogokat, amik bár arra alkalmasak, hogy elolvassam az új bejegyzéseket, de arra nem, hogy választ is írjak (pl villamoson utazva, vagy épp egy-egy unalmas megbeszélésen ;)) Bevallom férfiasan, hogy a szakmai értő közönség is hatással van rám, de leginkább csak úgy, hogy az átlagosnál egyel többször olvasom át, amit írtam mielőtt leütöm a "Megjegyzés küldése" gombot. ;)
Kedves Guri!:)
VálaszTörlésNem értem az aggályokat, hiszen névtelenül is lehet kommentelni a legtöbb blogon. Való igaz, hogy vannak olyan kényes területek, amelyeket kevesen kívánnak felfedni ill. publikálni, viszont nem szükséges megnevezni konkrétumokat sem.
Hogyha, valaki esetleg ettől függetlenül is magára ismerne a történetben, akkor az önmagáért beszél.. véleményem szerint.
Lehetségesnek tartom, hogy pár ember részéről a "hallgatás bölcs dolog" .. de abban is biztos vagyok, hogyha mindenki hallgatna, akkor nem sok mindent érnénk el az életben.
Én azért szeretem a blogos eszmecseréket, mert tanulhatok belőlük;) Nekem sincs annyi időm, hogy megkérdezzem a többséget személyesen, különböző nézőpontokról. Sajnálatos eset az is, hogy nincs alkalom a kölcsönös tapasztalatcserére az "unalmas tárgyalásokon", ahol mindenki arra vár, hogy az "ezerszer lerágott csontot" fejezzék már be, minél hamarabb..
Pontosan ezen kellene változtatni szerintem, hogyha kudarcok árán is, de haladjunk valamerre.
Paradox módon, nem lehet kiváló szakember az, aki kiválónak tartja magát. Írtam egy megjegyzést mostanában ezen a blogon, egy sikertörténetről, ami nem attól volt sikeres számomra, hogy nagy nehezen megkötöttünk egy jelentős bevételi forrást, hanem.. mert megtanultam, hogy nem lesz elegendő a tudásunk a továbblépéshez.
A piacvezető cég tudása, fényévnyi távolságra volt a mi tudásunktól a kezdetekben, és szerencsénknek tekinthettük, hogy alkalmunk nyílt ennek ellenére is, új perspektívákat felfedezni általuk.
Így hasonló kaliberű cégekkel szemben is, nagyfokú előnnyel indulhattunk a továbbiakban.
Kihasználva ezt a remek alkalmat, én is szeretném megköszönni a lehetőséget, a blogban közreműködő személyeknek, hogy hasznos aspektusokra deríthetek fényt.
Üdvözlettel:
Anita
Boldog "Születésnapot!" Miért is nem kommentelnek/kommentelünk? Szerintem a passzivitás sajnos nagyon bennünk van. Az írás, a vélemény nyilvánítás pedig valamiféle aktivitást követel. Az on-line világtól függetlenül: annak idején két félévet is Németországban tanulhattam, de pár hetet eltöltöttem egy ausztriai gimnáziumban is: és ott is azt láttam, hogy lehet, hogy sokkal szabálykövetőbbek mint mi, ugyanakkor sokkal aktívabbak is. (ráadásul egyenragú(bb) partnereknek is tekintették egymást pl. az egyetemi oktatók, hallgatók)
VálaszTörlésKár ha így van, mert a lehetőséget nagy része az interakciókban van. Nem bírom ki: Te hány helyen kommentelsz? :-)
üdv.: GZ
Köszönöm, Zoltán!
VálaszTörlésHát én is itt szocializálódtam :-) Korrekt a kérdés!!
Tehát kevés helyen, keveset. Dr. Pezi (dr. Németh Zoli) blogján néha, Karácsony Zolién (jobbállás). Illetve az ICF Coack Klub blogján. Plusz a Facebookon rendszeresen kommentelek a megosztásokhoz, ha olyat látok.
Helyette viszont 2 blogra, illetve rövidesen 3-ra gyártok tartalmat :-)
Üdv
Tamás