Tiltsuk vagy használjuk?

Még mindig számos vállalatnál hallom, hogy az új médiával kapcsolatos stratégiájuk abban merül ki, hogy megtiltják a legnépszerűbb közösségi oldalak használatát a céges számítógépekről. Feltételezem, hogy azért, nehogy a drága munkaidőt facebookozással töltsék a kollégák. Gondolom, elkerüli a figyelmüket, hogy például saját okostelefonról, iPhone-ról vagy iPadről az emberek egész álló nap a letiltott oldalakat böngészhetik, de ha nincs ilyen készülékük, akkor is van néhány trillió weboldal, amivel agyonüthetik a munkaidőt. Internet nélkül is kedvükre játszhatnak tetrist vagy passziánszt, vagy akár nyitott szemmel a képernyőre meredve alhatnak.

A munkaidő munkával töltését alternatív megoldásként úgy is elérhetjük, ha annyi feladatot adunk, ami kitölti a munkaidőt, majd számon is kérjük azok elvégzését.

Persze olyan szervezetek is vannak bőven, akik ahelyett, hogy széllel szemben végeznék kisdolgukat, megpróbálják hasznukra fordítani az új média nyújtotta lehetőségeket. A napokban olvastam a Burson-Marsteller Global Social Media Check-up 2011 című felmérését a globális Fortune 100 vállalat közösségi média használatának gyakorlatáról, valamint annak változásairól az előző évhez viszonyítva (köszönöm Pécsi Ferenc médiabloggernek, hogy felhívta rá a figyelmemet). Nézzük az eredményeket:

A Fortune 100 cég 84%-a, ezen belül a minta felét kiadó európai vállalatok 89%-a használja legalább az egyik közösségi média platformot a vizsgáltak közül (Facebook – 61%, Twitter – 77%, YouTube – 57%, vállalati blog – 36%). Természetesen az első használati mód, ami adja magát, a marketing, de számos egyéb alkalmazásra van precedens: a BNP Paribas a Facebook-on toborzó játékot ajánl egyetemi hallgatóknak, a Honda oldalán pedig a márka rajongói osztják meg a többiekkel, amit épp akarnak. A Twitteren híreket sugároz a többség, de vannak, akik ügyfélszolgálatra, az érintettek által megfogalmazott megjegyzésekre adott válaszok publikálására, vagy akár állások meghirdetésére használják (GE, Samsung, Boing, LG). Az IBM-nek 21 csatornája van a YouTube-on, a GE-nek 12, a Fordnak 10. Az átlagos video-nézés száma a felmérés résztvevői között csatornánként 680.000. A Toyota például oktatóvideókat, demonstrációkat, műszaki leírásokat tesz közzé ilyen módon.

Komolyan is veszik, hogy élőek legyenek az oldalak: a cégek 84%-a legalább hetente tesz közzé új tartalmakat. Mi több, a cégek 74%-a engedi, hogy bárki írhasson az üzenőfalukra. Ez aztán a kontroll elengedése! (Ami természetesen a legnagyobb nehézséget jelenti a vállalatoknak, ha bele akarnak kóstolni a közösségi média világába, akár vállalaton kívül, akár belül.)

Az érdeklődés és a növekedés exponenciális. A vállalatok Facebook oldalának átlagos „like” száma tavaly óta megduplázódott (88.000), ugyanez a Twitter követők esetében 2.4-szeresére nőtt hasonló időszak alatt (5.000).

A vállalati blogok nem annyira elterjedtek, mint az előzők, de a Fortune 100-asok több mint harmada alkalmazza az eszközt. Átlagosan 7 blog van vállalatonként globálisan, az USÁ-ban 14. A statisztikákat felfelé húzza, hogy pl. az IBM-nél 86-ot, a HP-nél 83-at regisztráltak. A China Mobile úgy vélekedik, hogy a vállalat véleményvezérségét és kutatás-fejlesztési erősségét jól meg tudja mutatni a kollégák blogolása.

A szerzők megjegyzik azonban, hogy a vállalatok jelentős része még mindig inkább csak "műsort sugároz" az új csatornákon, ahelyett, hogy odafigyelne arra, amit hozzá beszélnek.

És ezek mind csak a vállalaton kívüli közösségi médiahasználat adatai. Ahogy korábbi cikkemben írtam, az úttörő cégek kezdik felismerni, micsoda lehetőség van a tűzfalon belüli alkalmazásra, tudásmegosztási, tanulási, belső kommunikációs és közösségépítési célzattal (az említett cikk utáni hozzászólásokban megfontolandó ellenvetések és az azokra adott lehetséges válaszok is olvashatók).