2011. március 25., péntek

A vállalkozói siker 10 tényezője

Rossz, aki rosszra gondol :-)

No nem én találtam ki ezt a címet, és nem is hazai forrásból származnak az alábbi gondolatok. A CBS interaktív üzleti hálózatán, a BNET egyik blogján olvastam Naveen Jain, az Intelius vezérigazgatójának cikkét, mely a fenti címre hallgatott. Rögtön megfordult a fejemben, hogy vajon ami a felsorolásban van, igaz-e nálunk is, vagy inkább USA specifikus.

Jain szerint széles körben elterjedt mítosz csupán, hogy a vállalkozói siker csak az innovatív, áttörést jelentő ötleteknek köszönhető. Sokkal inkább a jól végzett munka, a végrehajtás kiválósága áll többnyire a háttérben.

A sikeres vállalkozók általában szenvedélyesek, ébren töltött idejük nagy részét az ügyüknek szentelik, és lelkesedésük másokra is átragad. Figyelmük fókuszát akkor is az általuk feltételezett lehetőségre összpontosítják, amikor mások nem látnak fantáziát a dologban. Keményen dolgoznak, és azzal foglalkoznak, amire ráhatásuk van, nem pazarolják idejüket és figyelmüket olyan tényezőkre, amit nem tudnak kontrollálni. A szerencse azok mellé áll, akik tesznek is érte. Élvezik a célhoz vezető utat, és nem csak a siker gyümölcseire áhítoznak. Bíznak ösztöneikben, mivel annyi változó van az életben, hogy nem fér mind rá egy Excel táblára. Kitartásuk egyértelmű, de rugalmasságot is képesek tanúsítani – tanulnak és adaptálódnak, ha új információk kerülnek a birtokukba. Mivel egyedül nem lehet az üzletben nagy dolgokat elérni, építenek a csapatukra. A saját erősségeiket jól kiegészítő kollégákkal veszik körbe magukat. Mivel manapság szinte minden másolható, a siker nem az új ötletben, hanem a hibátlan megvalósításban gyökerezik. Bele kell vágni, csinálni kell, nem szabad leragadni a tervezgetésnél. A hosszútávon fenntartható siker lehetetlen őszinteség és becsületesség nélkül. Legutolsóként említi, hogy ne felejtsünk visszaadni, mind azoknak, akik segítettek bennünket, mind pedig a társadalomnak.

Cikkét azzal zárja, hogy természetesen személyfüggő, hogy ki mit ért sikeren, de ő maga abban hisz, hogy nem a bankszámla egyenlege a fő mérőszám. Sokkal inkább azoknak az embereknek a száma, akikre tevékenységünk pozitív hatást gyakorol.

Próbáltam átgondolni, hogy a környezetemben működő vállalkozók, akiket közelről ismerek, mennyire vannak fedésben a fenti leírással. Direkt nem kívánok itt foglalkozni a rendszerváltás utáni évek vadkapitalizmusának „vállalkozóival”. Talán lassan kikopnak. Lassan. Szóval visszatérve a felvetésre, az első 8 tényező gyakorlatilag mindegyikre jellemző, akik fenntarthatóan sikeresek. Szenvedélyesek, sokat dolgoznak, nem lehet őket eltéríteni, pozitívan gondolkodnak, szeretik a munkájukat, ha panaszkodnak is, és csapatukkal együtt azon vannak, hogy minőségi terméket vagy szolgáltatást adjanak ki a kezükből. Egyre nagyobb igényük van arra, hogy kifehérítsék tevékenységüket, elegük van a sumákolásból, de sajnos még mindig számos olyan iparág van, ahol napi realitás a korrupció. Az ilyen szektorokban tevékenykedők többsége ebbe beletörődik, ami nagyon elszomorító. Igyekeznek személyesen kimaradni belőle, intézze más, inkább a homokba dugják a fejüket. Az utolsó tényező is meg-megjelenik: igény némi társadalmi felelősségvállalásra. Azért ebben is van még hova fejlődni.

1 megjegyzés:

  1. Évekkel ezelőtt a cégünktől(reklámügynökség)által, felkérést kaptam, hogy egy(napjainkban is sikeresen működő) fehérnemű cégtől próbáljak meg "kicsikarni" egy megbízási szerződét. Előre bocsájtották a kollégák, hogy nem lesz könnyű dolgom, mert az Ügyvezető Igazgató Hölgynek nagyon magasak az elvárásai. Már az első körben is kiderült számomra, hogy valóban..
    Kritérium volt, hogy a cégünk képviselőivel személyesen szeretne elbeszélgetni, egyenként.
    Én is ott lehettem a felmérésen, de nem szólhattam semmit, ez is hozzátartozott a feltételek részéhez.
    Előzetes tréninget tartottam a képviselőknek az összes fehérnemű cég történetéről, úgy gondoltam ha naprakészek vagyunk minden erre vonatkozó információval kapcsolatban, sok meglepetés nem érhet bennünket.
    Tévedtem..
    Az első körben leakadt a projekt, mivel semmiféle aktuális szakmai kérdés nem hangzott el, így a képviselők sorban szemrehányóan néztek rám, hogy mi akar ez lenni.:/ Én nem éreztem bűntudatot mégsem, arra gondoltam, hogyha nem felelünk meg az elején az elvárásoknak, akkor jobb is talán, ha ez már rögtön az elején tisztázódik, és jó tanulópénz lesz "nekünk".
    Mivel előterjesztettem a korábbi referenciáinkat az Ügyvezető Hölgynek, így élt a lehetősséggel, és feltette azt a meredek kérdést, hogy "ki dohányzik a csapatban?" Senki nem dohányzott..a következő kérdés az volt ebből kifolyólag, hogy akkor hogyan képviselték a BAT(British American Tobacco ) céget? Derekasan bevallom, én is gondolkodtam egy darabig a kérdésen..Majd jött egyszer csak az "Isteni szikra" egyik képviselő fejében, és kivágta magát(nem hiába volt az a sok tréning ezek szerint),: "hogy sokszor nem is a terméket kell eladni, hanem magunkat."
    A légy zümmögését is lehetett volna hallani akkor a teremben, annyira megfagyott a levegő egy pár percig. Ameddig élek nem felejtem el azt a pillanatot, ugyanis ezt követően megköszönte a hölgy a közreműködésünket, és közölte velem, hogy értesíteni fog mindenről még aznap este. Álmomban sem gondoltam, hogy akkor este már a szerződés részleteivel kezdi a
    beszélgetést. A későbbiekben kiderült, hogy végre elhangzott az az 1 bizonyos mondat, amit évek óta nem hallott senkitől. Az idős hölgy engem személy szerint megtanított arra, hogy a legfontosabb, hogy a hirtelen helyzetekben azonnal kell tudni cselekedni. Persze.. ehhez vagy rutin vagy ösztönösség szükségeltetik.
    (Anita)

    VálaszTörlés