Ablak és tükör

Érdekes kettősséget figyeltem meg az utóbbi évek során. Egyrészt saját tapasztalataim visszaigazolták, hogy érdemes konkrét célokat megfogalmazni, ráadásul olyanokat is, amelyek elérhetőségét az adott pillanatban kérdésesnek látjuk, mert előbb-utóbb el fogjuk őket érni. Legfeljebb kicsit később, vagy csak 90%-ban. Az eredmény akkor is meggyőző, és sokkal több, mint amit a célkitűzés pillanatában reálisnak ítéltünk volna.

Másrészt minden év Szilveszterén megállapítom, hogy csupa olyan jelentős, az életvitelt alapvetően befolyásoló esemény történt velem az adott évben, amiről előző december 31-én még fogalmam se volt. Ez a megállapítás némileg ellentmond annak, hogy érdemes lenne tervezni, ha még a következő egy év markáns történéseit sem vagyunk képesek előre látni. Mégis azt gondolom, hogy a tervezés és célkitűzés szépen megfér azzal a metaforával, amivel Laura Whitworth Co-Active Coaching (2007) c. könyvében él: "dance in the moment", azaz táncolj a pillanatban. Ez lenne az első csomag a batyuban, amit a jövő évre pakolok össze az Olvasónak. Van még kettő.

2 in 1 - Követendő géniusz és elrettentő példa

Mindeddig megálltam, hogy beálljak a sorba és Steve Jobsról írjak halála után. Most, hogy elolvastam élettörténetét Walter Isaacson tolmácsolásában, meggondoltam magam. Hátha más is kedvet kap a könyvhöz és ezt kéri Karácsonyra. Az első meglepetés akkor ért, amikor kihozták az interneten rendelt könyvet. Csak a borítóját láttam, azt nem, hogy 600 oldal. Nem szoktam biográfiákat olvasni, különösen nem öt centinél vastagabb kivitelben. Bár a múltkor a fizikus Richard Feynman életén kifejezetten jól szórakoztam. Sok pozitív dolgot hallottam Jobsról, de azt is, hogy nem aratott osztatlan sikert ténykedése, különösen nem, mint emberek vezetője. De arra, amit a tényleg kiegyensúlyozott életrajz tartalmazott, nem számítottam.

Jobs élete igazi hullámvasút volt, egyszer fenn, egyszer lenn. Egy régebbi bejegyzésben röviden írtam hányattatásairól a Stanford Egyetemen, 2005-ben tartott diplomaosztó beszéde alapján: örökbefogadott gyermek volt, kimaradt az egyetemről, kirúgták a saját cégéből. Az általa vezetett cégek olyan világsikereket értek el, mint az iPod, iPad és iPhone, vagy a Pixarnál a Toy Story, az Egy bogár élete, a Szörny Rt., a Némó nyomában és a Verdák. Mellette számos korábbi Apple termék kifejezett kudarc volt, és az Apple-től történt kiebrudalása után alapított informatikai cége, a NeXT sem tekinthető sikertörténetnek. Hacsak az nem, hogy később megvette vele együtt az Apple. A Pixart pedig a Disney vásárolta fel, úgy, hogy Jobs lett a Disney legnagyobb részvénycsomaggal bíró tulajdonosa.

Hogyan legyünk produktívak jövőre?

Itt az év vége, kezdhetünk gondolkodni rajta, hogy mit tervezünk megfogadni újévkor. Ilya Pozin az inc.com-on számolt be Tony Wong-gal folytatott beszélgetéséről, aki a projektmenedzsment egyik nagy spílere. Wong olyan ügyfelekkel büszkélkedhet mint a Toyota, a Honda és a Disney. Hatékonysági tippjei többnyire már másoktól idézve előkerültek a Tudatos Vezetés blogon, de olyan jó kis hetes listát állított össze, hogy kénytelen vagyok közreadni.

1. Dolgozz visszafelé a céloktól a mérföldköveken át a feladatokig. Bontsd le a komplex munkákat legfeljebb néhány óra alatt elvégezhető darabokra.

2. Hagyd abba a multi-taskingot, azaz egyszerre egy dologgal foglalkozz.

3. Kőkeményen lépj fel a figyelemelterelő tényezőkkel szemben. Zárd be az ajtód, kapcsold ki a telefont, ne nézegesd az e-mailed. Vonulj el egy csendes helyre és összpontosíts az adott feladatra.

4. Dedikálj külön időszakokat (2-3 alkalom) a napon belül, amikor az e-mail-ekkel foglalkozol. A folyamatos nézegetés állandó "zajkeltő tényező" és megöli a produktivitást.

Erények és erősségek

Végére jutottam Seligman Autentikus életöröm c. könyvének, ami a pozitív pszichológia egyik alapműve. Seligman beszámol a Pennsylvaniai Egyetemen Katherine Dahlsgard vezetésével végzett munkáról, melynek keretében kultúrákon átívelő, általánosan elfogadott erényeket próbáltak azonosítani. Tanulmányoztak Platónt, Arisztotelészt, Aquinoi Szent Tamást, Szent Ágostont, az Ótestamentumot, a Talmudot, Buddhát, Lao Cét, a Bushidót, a Koránt, Benjamin Franklint, az Upanisádokat, és még sok mindent, összességében kb. 200 erénylistát. Őket is meglepte, hogy van hat olyan erény, ami szinte mindenütt jelen van, bár nyílván a részletek eltérnek. A könyv sorra veszi a jellem ezen összetevőit, illetve kifejti, hogy milyen erősségeinken keresztül tudnak megnyilvánulni. Úgy gondoltam, érdemes egy kivonatot készíteni az alábbiakban, különösen, hogy egy jó vezető is demonstrál számos erősséget a felsoroltak közül:

A kritika dicsérete

Mindenféle dolgozói elégedettségi felmérésből, 360 fokos visszajelzésből kitűnik, hogy spórolunk a pozitív visszajelzésekkel, dicsérő szavakkal, annak ellenére, hogy az emberek nagyobb részénél jelentős motivációs erejük van, és nem is kerülnek semmibe. Természetesnek vesszük, ha a kolléga jól elvégzi feladatát. A mai bejegyzés azonban a kritikai visszajelzésekről fog szólni.

A napokban tartottam felső vezetők számára képzést, ahol az egyik résztvevő beszámolt tapasztalatairól, miszerint az utóbbi időben azt a terjedő tendenciát is megfigyelte, hogy a vezetők a kritikai visszajelzés kellemetlen feladatát sem vállalják fel. A probléma akkor csúcsosodik ki, amikor a nem megfelelő teljesítmény vagy hozzáállás miatt felmondásra kerül sor. A munkatárs nem is feltétlenül az indokokat vitatja, hanem azt nehezményezi, hogy eddig miért nem tájékoztatták mindezekről. Természetesen nem csak ebben az éles helyzetben jelent gondot a vezető elkerülő viselkedése: a fejlődésnek is gátja, ha nincs megfelelő, kiegyensúlyozott és reális visszajelzés.

A "képes vagyok" vírus terjesztése

Régóta ismert, hogy az emberek saját képességeikbe vetett hite jelentősen javítja teljesítményüket. Az ezt erősítő vezetői viselkedést jól példázza a Pygmalion effektus. Ha vezetőként bízunk a másik képességeiben, az illető is jellemzően jobban kezd hinni magában és többnyire megszolgálja a bizalmat. Mégsem így szocializálódtunk, a szerencsés kivételeket leszámítva. Ha valaki dolgozott már amerikai kollégákkal, megfigyelhette, hogy akár jelentősen szűkebb tapasztalat mellett is feltűnően magabiztosabban kezdenek egy-egy feladathoz, mint honfitársaink.

A TED-en láttam egy videót, melyben Kiran Bir Sethi egy indiai iskolában indított kezdeményezésről számolt be. A gyerekeket tudatosan erősítik abban, hogy képesek megoldani a problémákat és hatni a környezetükre. Ez rettentő fontos, hiszen ha az ember folyamatosan azt tapasztalja, hogy bármit is tesz, nincs hatása, akkor elmegy a kedve és a tanult tehetetlenség állapotába süllyed. 

Kellemes, jó vagy értelmes az életed? Vagy egyik se?

Végre hozzájutottam a pozitív pszichológia egyik alapművének számító, Martin Seligman Autentikus életöröm c. könyvéhez. Még csak az elején tartok, de már elindított néhány gondolatot bennem. A pozitív pszichológia a lélektan egyik relatíve friss (mondjuk 20 éves) irányzata, ami nem a betegség, a szenvedés leírásával és gyógyításával foglalkozik, hanem azzal, hogy miképpen élhetnénk boldogabb, teljesebb életet. Tehát nem azt vizsgálja, miképp tud a pince mélyén beásott krumpli kikecmeregni a homokból, leporolni kerekded testét és felfelé kapaszkodni a penészes lépcsőfokokon, hanem azzal, hogy az otthonos lakásunkból akár fel is mehetnénk az emeleti teraszra, ahonnan lenyűgöző panoráma tárulhatna elénk.

Zéró e-mail szabály

Tegnapi hír az ABC News-tól: a 42 országban jelenlévő, 8.6 milliárd euró árbevételű francia informatikai cég, az Atos bejelentette, hogy leszoktatja alkalmazottait a vállalaton belüli e-mail küldésről. Thierry Breton vezérigazgató, aki egyébként az elmúlt három évben egyetlen darab e-mailt sem küldött, beszámolt róla, hogy az átlagosan napi 200 elektronikus levélből, amit egy munkatárs kap, mindössze 10% hasznos. További 18% kifejezetten spam. Ezért bízik benne, hogy másfél év alatt nullára redukálhatják a belső e-mail-eket, átterelve a cég 74.000 alkalmazottját a chat eszközükre, a facebook-szerű oldalukra, valamint az Atos Wikire, más szóval a vállalaton belüli kollaboratív és közösségi média eszközökre. Már az első hónap alatt sikerült a belső e-mail forgalmat 20%-kal csökkenteni.

Tényleg komisz dolog ez az e-mail. Több hamis illúziót is kelthet. Például azt, hogy ha valakinek leírtunk valamit, akkor az üzenet valóban el is jut a fejébe. Vagy azt, hogy az üzenetküldéssel el is intéztük az ügyet. Abban is hiszünk, hogy úgy fogja érteni az olvasó, ahogy mi gondoljuk. Pedig írásban ezt jóval nehezebb elérni, mint amikor a fogadó fél számára segítséget nyújt a testbeszéd és a visszakérdezés lehetősége. Ahogy néhány bejegyzéssel ezelőtt kifejtettem, az érzékenyebb ügyekben kifejezetten rontjuk az esélyeinket, ha nem a szóbeli megbeszélést választjuk.