Kellemes, jó vagy értelmes az életed? Vagy egyik se?

Végre hozzájutottam a pozitív pszichológia egyik alapművének számító, Martin Seligman Autentikus életöröm c. könyvéhez. Még csak az elején tartok, de már elindított néhány gondolatot bennem. A pozitív pszichológia a lélektan egyik relatíve friss (mondjuk 20 éves) irányzata, ami nem a betegség, a szenvedés leírásával és gyógyításával foglalkozik, hanem azzal, hogy miképpen élhetnénk boldogabb, teljesebb életet. Tehát nem azt vizsgálja, miképp tud a pince mélyén beásott krumpli kikecmeregni a homokból, leporolni kerekded testét és felfelé kapaszkodni a penészes lépcsőfokokon, hanem azzal, hogy az otthonos lakásunkból akár fel is mehetnénk az emeleti teraszra, ahonnan lenyűgöző panoráma tárulhatna elénk.

A könyv nevezéktana három különböző szintet fogalmaz meg az élettel kapcsolatban. "A kellemes élet az, amely sikeresen fel van töltve a múlt, a jelen és a jövő pozitív érzelmeivel." Néhány példa ezekre: elégedettség, derű, büszkeség, optimizmus, remény, bizalom, hit, testi élmények, kényelem, vidámság, stb. 

"A jó élet: jellemző erősségeid kibontakoztatásával elegendő kiteljesedés megteremtése mindennapi életed fő területein." Kiteljesedés alatt azokat a dolgokat érti, amit szeretünk csinálni. A következő szintről így ír Seligman: "Az értelmes élet: jellemző erősségeid és erényeid valami náladnál nagyobb dolog szolgálatába állítása."

Jöhet a szokásos kérdés: hogy állunk mindezekkel? Mennyire kelt pozitív érzelmeket bennünk, ha visszagondolunk elmúlt évünkre, éveinkre? Milyen érzésekkel jellemeznénk a jelen pillanatát, e cikk olvasása (és írása) közben? A következő nappal, héttel, évekkel kapcsolatos várakozásaink mennyire vannak tele reménnyel és bizakodással?

És a még kellemetlenebb kérdések: Úgy telnek-e mindennapjaid, hogy az erősségeidet tudod kibontakoztatni mindennapi munkádban és/vagy szabadidődben? Szolgál-e életed bármi mást, mint a lakhatás, a betevő falat, esetleg különféle javak és élménylehetőségek előteremtését magad és családtagjaid számára?

Úgy tűnik, saját boldogságunk megteremtése érdekében, azaz puszta önérdekből is érdemes valamit vagy valakiket szolgálni!