2011. december 8., csütörtök

A "képes vagyok" vírus terjesztése

Régóta ismert, hogy az emberek saját képességeikbe vetett hite jelentősen javítja teljesítményüket. Az ezt erősítő vezetői viselkedést jól példázza a Pygmalion effektus. Ha vezetőként bízunk a másik képességeiben, az illető is jellemzően jobban kezd hinni magában és többnyire megszolgálja a bizalmat. Mégsem így szocializálódtunk, a szerencsés kivételeket leszámítva. Ha valaki dolgozott már amerikai kollégákkal, megfigyelhette, hogy akár jelentősen szűkebb tapasztalat mellett is feltűnően magabiztosabban kezdenek egy-egy feladathoz, mint honfitársaink.

A TED-en láttam egy videót, melyben Kiran Bir Sethi egy indiai iskolában indított kezdeményezésről számolt be. A gyerekeket tudatosan erősítik abban, hogy képesek megoldani a problémákat és hatni a környezetükre. Ez rettentő fontos, hiszen ha az ember folyamatosan azt tapasztalja, hogy bármit is tesz, nincs hatása, akkor elmegy a kedve és a tanult tehetetlenség állapotába süllyed. 


Először az iskola 200 gyermekével kezdtek dolgozni ebben a szellemben. Egy napon például 8 órán keresztül füstölőket szereltek össze, megtapasztalták, mit is jelent a valóságban a gyerekmunka, majd kimentek a városba és hitelesen tudtak agitálni a gyerekek dolgoztatása ellen. Saját tapasztalatot tudtak arról is szerezni, hogy miként tudják a felnőttek gondolkodását megváltoztatni. Elkezdték terjeszteni az "I can" vírust.

Felvették a kapcsolatot  a gyerekek a helyi önkormányzattal és rendőrséggel, ahol elérték, hogy kéthavonta egy napra lezárják a város egy részét a gyerekeknek, és mindenféle szórakoztató programokat szerveznek. Itt már 30.000 fiatal került megfertőzésre a városban a gondolat segítségével. De itt sem álltak meg. Százezer gyereket szólítottak meg sikerrel India-szerte, hogy válasszanak ki egy ötletet, ami zavarja őket, adjanak rá választ, valósítsák meg, majd számoljanak be róla. A rengeteg gyerek-kezdeményezés között mindenféle volt, a kátyúk betömésétől az analfabéta szülők írás- és olvasástanításáig, az újrahasznosítható műanyag zacskók begyűjtésétől a festményaukcióig, melynek bevételét hallókészülékek vásárlására fordították.

Ezek a gyerekek úgy fognak hozzáállni a világhoz, hogy kompetensebbnek és kevésbé kiszolgáltatottnak érzik magukat. Megtanulnak felelősséget vállalni azokért az ügyekért, amelyeket fontosnak tartanak. Az előadó mellékesen arról is beszámolt, hogy az iskola diákjai tanulmányi teszteredményeik tekintetében is az elsők között vannak.

2 megjegyzés:

  1. Tamás, ez a kép borzasztó szerintem, vagy lehet, hogy csak nem csípem a szárnyas malackákat... A bejegyzés viszont nagyon tetszik, főként, hogy általánosan van a témának jelentősége az emberi kapcsolatainkban, és a saját családjában, barátai/kollégái között bárki elkezdheti a vírusterjesztést. Köszi! :)

    VálaszTörlés