Ablak és tükör

Érdekes kettősséget figyeltem meg az utóbbi évek során. Egyrészt saját tapasztalataim visszaigazolták, hogy érdemes konkrét célokat megfogalmazni, ráadásul olyanokat is, amelyek elérhetőségét az adott pillanatban kérdésesnek látjuk, mert előbb-utóbb el fogjuk őket érni. Legfeljebb kicsit később, vagy csak 90%-ban. Az eredmény akkor is meggyőző, és sokkal több, mint amit a célkitűzés pillanatában reálisnak ítéltünk volna.

Másrészt minden év Szilveszterén megállapítom, hogy csupa olyan jelentős, az életvitelt alapvetően befolyásoló esemény történt velem az adott évben, amiről előző december 31-én még fogalmam se volt. Ez a megállapítás némileg ellentmond annak, hogy érdemes lenne tervezni, ha még a következő egy év markáns történéseit sem vagyunk képesek előre látni. Mégis azt gondolom, hogy a tervezés és célkitűzés szépen megfér azzal a metaforával, amivel Laura Whitworth Co-Active Coaching (2007) c. könyvében él: "dance in the moment", azaz táncolj a pillanatban. Ez lenne az első csomag a batyuban, amit a jövő évre pakolok össze az Olvasónak. Van még kettő.

Jim Collins szerint amikor jól mennek a dolgaink, nézzünk ki az ablakon és találjuk meg azokat, akik segítettek az eredmények elérésében. Dicséretet, elismerést és köszönetet érdemelnek. Amikor nem mennek jól a dolgok, vegyük elő a tükröt és nézzünk bele, ahelyett, hogy az ablakon kitekintve keresnénk valakit, akit okolhatunk, hibáztathatunk vagy vádolhatunk. Próbáljuk ki ezt a megközelítést jövőre!

És végül egy Ralph Valdo Emerson idézet: "Bízzunk az emberekben, s igazak lesznek hozzánk, kezeljük őket nemesként és nemesnek fognak mutatkozni." Ha így cselekszünk, ki fogunk lógni a sorból egy olyan időszakban, világban és országban, ahol a bizalom és a hitelesség sajnos egyre ritkább látogató.

Boldogságot, egészséget és örömteli értékteremtést kívánok 2012-re minden Kedves Olvasónak!