Vezetés célkitűzések mentén

Lassan 50 éve, hogy Peter Drucker bedobta a köztudatba Management By Objectives (MBO) nevezetű vezetési megközelítését The Practice of Management (1954) c. könyvében. Az utóbbi cikkekben kicsit eltávolodtam a mindennapi vezetési kérdésektől, most ezzel a klasszikus témát ismertető bejegyzéssel szeretnék visszatérni a gyakorlati menedzsment tárgyköréhez.

A MBO szisztematikus megközelítése lehetővé teszi, hogy a vezetők az elérhető célokra fókuszáljanak, és lehető legtöbbet hozzák ki a rendelkezésre álló erőforrásokból. Első lépésként meghatározásra kerülnek a szervezeti, és ezen belül az adott részterületre vonatkozó célok. Ezután a munkatárs bevonásával egyénre szabott célokat tűznek ki. Az előrehaladást a megbeszélt elvek alapján folyamatosan nyomon követik és mérik, így a munkatárs rendszeres visszajelzést kap tevékenységéről. A folyamat utolsó lépéseiként a teljesítményt formálisan is értékelik és a célokat elérők jutalomban részesülnek.

Nem tudunk kétfelé figyelni egyszerre. A nők se.

Rögtön előrebocsátom, hogy horgolás közben lehet pletykálni, és focimeccs nézés közben is lehet az asztalra felrakott lábbal fazékból kanalazni a paprikás csirkét nokedlival. Két, valós odafigyelést igénylő tevékenységet viszont egyszerre csak nagyon gyenge színvonalon vagyunk képesek végezni.

Drága édesanyámmal többször vitatkoztunk már ezen a kérdésen, legutóbb múlt hétvégén. Amikor beszélek hozzá valamiről, nem túlzottan motiváló, ha közben odaszól az unokáknak, vagy részt vesz egy másik beszélgetésben. De a leginkább bosszantónak az találom, amikor azt állítja, hogy ő, mint nő, tud egyszerre kétfelé figyelni. És mindezt olvasta is több helyen. Pedig nem tud. Persze vissza tudja ismételni az utolsó elhangzott mondatot, de többször is kísérleteztem vele, hogy később nem is emlékszik rá, hogy miről beszéltünk, és magától nem kapcsolódik vissza a társalgás fonalába, amit elhagyott. (Ettől még nagyon szeretem!) Ugyanezt produkálta egy barátom is a napokban telefonon, aki beszélgetésünk közben angolul írt levelet, ezáltal úgy kommunikált, mintha egy 45-ös bakelit lemezt 33-as fordulaton játszottunk volna le.

Úgy döntöttem tehát, hogy utánajárok, készültek-e kutatások a megosztott figyelem vagy a „multitasking” tárgykörében, és vajon találtak-e különbséget a nemek között. Sokatmondó volt számomra, hogy alig lehet erről a témáról érdemleges felmérést lelni. Először a The Chronicle of Higher Education hasábjain találtam értekezést a megosztott figyelemről. Itt arról olvastam, hogy tulajdonképp nem is arról van szó, hogy egyszerre figyelünk több dologra, hanem arról, hogy gyorsan váltogatjuk figyelmünk fókuszát.

Egyedüllét is kell a jó kapcsolatokhoz és a kreativitáshoz

„Mi akadályozza kreativitásunkat, lelki békénket, sőt örömünket kapcsolatainkban? Meglepő az elidegenedés korában, hogy a válasz: az egyedüllét hiánya. Az értelmes egyedül töltött idő, ahogy kiderült, erőteljes igény és szükséges gyógyír a mai „gyorstüzelésű” világban.” – írja Ester Buchholz a Psychology Today 1998. januári számában. „...mobiltelefonok, személyhívók és mindenféle adatátviteli berendezések tartanak bennünket állandó kapcsolatban” – folytatja. És 1998 óta lettek nekünk közösségi oldalaink, melyeket a nap 24 órájában nézegethetünk, valamint okostelefonunk, amivel az erdő közepén is elolvashatjuk, amit megosztottak velünk ismerőseink a Facebook-on. Sőt, a metrón sincs már nyugtunk akár 38 méterrel a föld alatt. Szerencse, hogy a borospincékben legalább nincs térerő. Bár amint kilépünk az pinceajtón egy nyári este, hamarabb megcsap a nem fogadott hívások özöne, mint a meleg levegő. Aztán persze az is fejbe vág, garantálom, a tárgykörben tapasztalt, egri származású „szakértőként”.

Semmiség mesterfokra jutni – csak 10 ezer óra gyakorlás kell hozzá

Manapság majdnem mindenki szeretne sikeres, gazdag vagy ismert lenni, legjobb, ha mindhárom egyszerre. Abba viszont már kevesebben gondolnak bele, hogy milyen erőfeszítések szükségesek valamely terület mesterévé válni.

Malcolm Gladwell Outliers: The Story of Success (2008, magyarul is megjelent, Kivételesek címmel) c. könyvében azt állítja, hogy a kiemelkedő siker bármilyen területen leginkább a rengeteg gyakorlásnak köszönhető, és legalább 10.000 óra szükséges hozzá. Számos ismert és elismert ember példáját hozza fel Bill Gates-től a Beatles tagjain keresztül a fizikus Oppenheimerig. Persze azt sem tagadja, hogy egyéb faktorok is szerepet játszhatnak: az örökletes tulajdonságok, a család, a barátok és a szerencse. Önmagukban viszont ez utóbbiak nem elégségesek.

Az Apa és a Géniusz

Kedves Olvasók! Nagy örömömre szolgált, hogy dr. Bőgel György, a CEU Business School menedzsment professzora (Director, Executive Education Programs) elfogadta felkérésemet, hogy vendégbloggerként írjon egy bejegyzést a Tudatos Vezetés blogra. Fogadják szeretettel!

"Pár évvel ezelőtt, egy előadás után meghívást kaptam egy hazai vállalkozástól egy kis szakmai beszélgetésre. A megadott cím egy nagy irodaházé volt, ahol egy emeletet béreltek.

Érdekes világba csöppentem. A tulajdonos az ötvenes évei vége felé járhatott: ősz haj, élénk tekintet az aranykeretes szemüveg mögött, nagyon barátságos modor, a stílusában volt valami gyöngéd határozottság. Körülvezetett a munkaszobákban, bemutatott néhány embernek – csupa fiatal, néhányan még le se diplomáztak, fiúk, lányok vegyesen, számítógép előtt. Farmer, trikó, bögrék, kiflicsücskök, kólásüvegek. Lehettek vagy harmincan, így együtt leginkább egy felsős egyetemi csoporthoz hasonlítottak.

Egy túrót tévhit: kreativitásfejlesztés saját bőrömön tapasztalva

Az elmúlt hónapokban három cikk is született a Tudatos Vezetés blogon az agyféltekék témájában. Az egyik szerint a jobb agyféltekéseké a jövő, a másik szerint mítosz, hogy az emberek vagy jobb, vagy bal agyféltekések lennének, a harmadik szerint nem is kettő, hanem négyféle gondolkodási preferenciánk lehet, attól függően, hogy melyik negyedünk a leginkább domináns. Terence Hines idegkutató egyenesen azt állítja, hogy az egyik félteke erősítése nem eredményez kreativitás-fejlesztést.

Ilyen káosszal a fejemben indultam el a négynapos jobb agyféltekés rajztanfolyamra, hogy saját élményre tegyek szert a témában. Jó kis heterogén, 20 fős csoportba cseppentem, 15 évestől az ötvenesekig, diákoktól a kozmetikuson és a tanárokon át az üzleti életben tevékenykedő pénzügyesekig és vezetőkig. A többség, magam is beleértve, egy dologban feltétlenül osztozott: totál tehetségtelen volt a rajzolásban. Erről tanúbizonyságot tettek a tanfolyam elején készített kontroll rajzaink.

A felsővezetői nyitottság hatása a szervezetre

Az utóbbi 15 évben vagy 100-150 vállalat tevékenységére adódott kisebb-nagyobb rálátásom. Volt, ahol csak egy-egy rövid együttműködésről volt szó, de bizonyos ügyfelekkel akár egy évtizedig is kapcsolatban lehettem. Bár sosem elemeztem a kérdést, magam is megfigyeltem, hogy a nyitott első számú vezetők cégei általában fenntarthatóan jól mennek, eredményesek, és az emberek szeretnek a szervezetnél dolgozni, plusz az átlaghoz képest lényegesen kevesebbet panaszkodnak.

A február 8-án megtartott Magyar Coach Konferencián Cséffalvay Gábor (Flow Csoport) arról beszélt előadásában, hogy miként hat a felsővezető nyitottsága a szervezetre. A nyitottságból következik a tanulás, a tanulásból a fejlődés. A lényeg a többszöröződés: ha a felsővezető nyitott, akkor ez továbbgyűrűzik a szervezetben. Kultúrát teremt azzal, ha egy tanulási szituációban mer gyengének mutatkozni, példát mutat a bátorságból és kitartásból, valamint hajlandó szembenézni önmagával, beleértve a gyengeségeit is.

Elindult az ICF virtuális Coach Klubja!

Az International Coach Federation (ICF) Magyar Tagozata a Nemzetközi Coaching Hét alkalmával indította útjára virtuális coach klubját. A honlap, mely egy közösségi oldal (membership site), egy szakmai blog, valamint fórumok kombinációja, egyaránt meg kívánja szólítani a téma iránt érdeklődőket, a kezdő és a tapasztalt coach-okat.

A blogon a coaching alapismeretektől a speciális módszerekig találunk majd cikkeket, de lesznek hírek, eseményajánlók, beszámolók, könyvrecenziók és összefoglalók, továbbá nemzetközi kitekintéstre is lehetőség nyílik a szakmával kapcsolatban. Bízunk benne, hogy mind a blog, mind a szakmai fórumok jó lehetőséget adnak a tapasztalatcserére és a tudásmegosztásra. A holnap közösségi oldalára is lehet regisztrálni, majd hasonlóan a Facebook-hoz vagy az iwiw-hez, profiloldalon bemutatni szakmai hátterünket. Így a klub tagjai egymással is könnyebben kapcsolatba léphetnek, és a coaching iránt érdeklődők is megismerhetik a tagokat. A regisztrációval válunk jogosulttá a megjegyzések és a hozzászólások írására. A tagok között privát üzenetváltásra is van lehetőség.

Hiszünk abban, hogy a szakmai fejlődés egyik leghatékonyabb módja a közösségi tanulás. Nem könnyű azonban időt szakítani és egyeztetni arra, hogy egy-egy szakma képviselői gyakran találkozhassanak személyesen. Évente egy coaching konferencia van, az ICF-nél negyedévente tartunk coach klubot. A Web 2.0 viszont az utóbbi néhány évben már megadja számunkra, hogy ennél sokkal sűrűbben eszmét cserélhessünk, ráadásul mindenki abban a napszakban vehet részt a társalgásban, amikor ideje engedi. Ki nap közben, ki hajnalban, ki épp késő este.

Bízunk benne, hogy rövid idő alatt egy aktívan működő szakmai közösség jön majd létre az oldalon, függetlenül attól, hogy a regisztráltak tagjai-e az ICF-nek, akár coachok, akár egyszerűen csak kíváncsiak a kollégák írásaira, témafelvetéseire, kérdéseire és hozzászólásaira.

Aki szeret olvasni és könyvet vásárolni, annak jó hír, hogy megállapodás született a HVG Kiadóval, hogy a Nemzetközi Coaching Hét apropóján az ICF Coach Klub látogatói speciális kóddal 30% kedvezményben (+ ingyenes kiszállítás) részesülnek a gazdasági és a menedzsment könyvek kategóriájából.

Miért nem folyik munka a munkahelyen?

Jason Fried, a 37signals cég elnöke 10 éve kérdezgeti az embereket, hogy hova mennek, amikor egy munkát tényleg el akarnak végezni. Az egyik választípus szerint a szobájukba, a teraszra, a konyhába, a pincébe vagy a kávézóba. A másik jellemző opció, hogy valamilyen közlekedési eszközt említenek, míg harmadikként időpontokat jelölnek meg (kora reggel, késő este, hétvégén, stb.). Az irodát sosem említik.

Az irodában munkaidő helyett munkapillanatok vannak: feldarabolják a napot 15-20-30 perces szeletekre. Így a nap végén az az érzésünk, hogy semmit se haladtunk előre. A munka sok tekintetben hasonlít az alváshoz – mindkettő szakaszokra bontható. Át kell jutni a kezdeti szakaszokon, hogy a mélyebb szintekre eljuthassunk. Ha felébresztenek/félbeszakítanak, elölről kell kezdeni. Hogy várhatunk el érdemi munkát valakitől, akit folyamatosan megzavarnak tevékenységében?

5000 + A legfontosabb szavak vezetőknek

Tavaly december elején nyilvánossá tettem látogatottsági célkitűzésemet a blog egy éves születésnapjára. Hála az Olvasóknak, két hónappal hamarabb átléptük az 5.000 látogatást és 10.000 oldalmegtekintést. Talán ami még érdekesebb számomra, hogy január hónapra megötszöröződött a látogatottság, összehasonlítva a blog első félévének havi átlagával: csak januárban 1100+ egyedi látogató kb. 1.600-szor tekintette meg a blogot, és majd’ 3.300 oldalt töltött le.

Íme a statisztika, majd a legfontosabb szavak: