2011. február 9., szerda

A felsővezetői nyitottság hatása a szervezetre

Az utóbbi 15 évben vagy 100-150 vállalat tevékenységére adódott kisebb-nagyobb rálátásom. Volt, ahol csak egy-egy rövid együttműködésről volt szó, de bizonyos ügyfelekkel akár egy évtizedig is kapcsolatban lehettem. Bár sosem elemeztem a kérdést, magam is megfigyeltem, hogy a nyitott első számú vezetők cégei általában fenntarthatóan jól mennek, eredményesek, és az emberek szeretnek a szervezetnél dolgozni, plusz az átlaghoz képest lényegesen kevesebbet panaszkodnak.

A február 8-án megtartott Magyar Coach Konferencián Cséffalvay Gábor (Flow Csoport) arról beszélt előadásában, hogy miként hat a felsővezető nyitottsága a szervezetre. A nyitottságból következik a tanulás, a tanulásból a fejlődés. A lényeg a többszöröződés: ha a felsővezető nyitott, akkor ez továbbgyűrűzik a szervezetben. Kultúrát teremt azzal, ha egy tanulási szituációban mer gyengének mutatkozni, példát mutat a bátorságból és kitartásból, valamint hajlandó szembenézni önmagával, beleértve a gyengeségeit is.

Az előadásban 10-10 olyan vezetői hatást fogalmazott meg, ami az egyén és a szervezet irányában tapasztalható. Igyekeztem jegyzetelni, lehet, hogy nem pontosan idézek, de azt hiszem a lényeget sikerült megragadni.

A nyitott vezető általában hiteles, mintát ad az embereknek. Motivációban nem a „push”, hanem a „pull” megközelítést alkalmazza, tehát magával húzza az embereket. Az erősségekre és a lehetőségekre fókuszál, mobilizálni képes, megfelelő erőnléttel bír. Nagy hangsúlyt fektet partneri kapcsolatok kialakítására, a szervezeten belül és kívül egyaránt. Személyként élik meg az emberek, nem a pozícióját érzékelik.

Nyitottsága a szervezet változóképességére, a vállalaton belül megnyilvánuló kreativitásra és innovációra is pozitív hatással van. A tanulás kultúráját valósítja meg, lehet kérni és szokás adni. Ő maga is képes támogatást adni és elfogadni. Sokat és sokakat kérdez. Az együttműködés így erősödik, és az elkötelezettség nő. A teljesítmény mindenkinek fontos, nem a magyarázkodás kerül előtérbe („blame culture” helyett teljesítmény-kultúra).

A szervezet tehát így teljesítőképesebb, az emberek úgy élik meg, hogy „képesek”, és amit előállítanak, minőségként érzékelik.

Magamtól tehát ezt a gondolatmenetet nem futtattam végig, de a személyes tapasztalataim igazolják. Mint ahogy ezt Jim Collins kutatásai is bizonyították, a fenntarthatóan sikeres, kiváló vállalatok élén nyitott, szakmailag és a fejlődés iránt elkötelezett, de egyúttal szerény vezetők állnak.

5 megjegyzés:

  1. Jó volt hallgatni.

    Nekem meghívta a "játszma" témát, mely számomra a másik oldalt jelenti. Sajnos volt "szerencsém" már olyan szervezetben dolgozni, ahol a felső vezető életeleme volt a játszmázás.
    Idővel mindenki megtanult ellene védekezni. Az egyetlen megoldás a őszintétlenség volt.
    Sokáig bírta így a szervezet, majd egyik hétről a másikra atomjaira robbant.
    Mit gondoltok? Láttatok már hasonlót?

    Zoli

    VálaszTörlés
  2. Az en sztorim pont az antitezise annak, amit az eloadasban hallottal es ami szemely szerint nekem intuitivan vonzo.

    Nekem sikerult mar 15 evet eltoltenem egy olyan helyen, ahol a vezetes stilusa lenyegeben valtozatlanul mindvegig az volt, hogy a nagyfonok vezetesi eszkoztara a poziciojabol eredo "push" megoldasokra korlatozodot (pl. formalis ellenorzes). Egy fel eve uj nagyfonok van, de az uj vezeto is az elozovel azonos ligaban jatszik nagyjabol minden tekintetben (meg egyetemrol ismerik egymast, azota is bratyiztak).
    Vezetokent nem realizalja a jelentoseget a tobbek kozott Senge altal is nagyon propagalt 'tanulo szervezetnek', ahol nyitott legkor uralkodik. Ha visszanezem az elmult idoszak kor-emailjeit, amiket kikuldott, mindegyik egyiranyu kommunikacio volt: kozolt, illetve utasitott. Nem hogy nem facilitalja a szervezeten beluli dialogust, hanem meg tompitolag is hat ra. En ugy gondolom, hogy a munkamhoz hozzatartozik a folyamatos 'inquiry', ennek megfeleloen nyitott szemmel jarok a szakmai vilagomban es az erdekessegeket meg is osztom masokkal. Ennek megfeleloen nem tudom nem megallni, hogy a kollegaimat is potencialisan erinto/erdeklo dolgokat ne dobjam be a szervezeten beluli (amugy nem letezo) diskurzusba...pont azert, hogy az allo vizet felzavarjam. Nem azert mert naivan azt gondolom, hogy valami azonnali hatast gyakorol, hanem azert mert en belulrol szukseget erzem ennek, kapcsolodni akarok. A legkezenfekvobb modja ennek, hogy koremail-ben hivom fel a kollegak figyelmet problemakra (ezekre a legritkabban reagal barki is), vagy osztok meg tartalmakat (pl. cikkeket). A legutobb peldaul a The Economist/ban megjelent irast, ami azt taglalta, hogy mit er egy PhD az oktatasban es a maganszektorban. Ez a nagyfonoknel kiverte a biztositekot. Bar szemelyesen sosem jelezte ezt felem, de a tudomasomra hozta a tenyt, egy kollegam tajekoztatott arrol, hogy rossz neven vette ( "miert kuldozget mindenfele cikkeket ez korbe???"), kb. mintha valami Blikk cikkrol lett volna szo.

    En ebbol azt szurtem le, hogy ez a vezeto zsigereiben tiltakozik minden olyan dolog ellen, ami a status quo-t veszelyezteti a gondolkodasban, ha kritikusan ertekeljuk az adottnak velt ertekeket, hiedelmeket. A kollegaim tobbsege szerintem nyitott lenne a nyitott parbeszedre (sic), de a tipping point-hoz (attoreshez) szukseg van legalabb az elejen markans facilitalasra. Jelen pillanatban a tobbiek indifferensek, "elbiciklizgetnek" ok csendben evekig. Nekem viszont frusztralo hianyt jelent.

    A legaggasztobb az egeszben, hogy ez a szervezet egy felsooktatasi intezmeny (egy konkret szervezeti egysege), ami szereti magara ugy hivatkozni mint "tudaskozpont".

    VálaszTörlés
  3. Csaba, ezt a kommentet is körbeküldhetnéd "all staff", biztos sikert aratna az említett felsővezetőnél :-)

    VálaszTörlés
  4. Az egyetemekre a legjellemzőbb, állásbörzén volt alkalmam tapasztalni, hogy némely oktató milyen stílusban jön oda egy munkáltatói standhoz. Remélem csak egy elrettentő példa. Ezek az intézmények maguk a megtestesült hierarchiák. Pl. mert a diák-tanár viszony sosem ösztönző őket a megfelelő szintű kommunikációra. (Hogy tudományossal legyünk Berne tranzakcióanalízisének ékes példái. :-) )

    VálaszTörlés
  5. Ironed!

    Amit írsz nagyon igaz és egyben szomorú. Pedig ha belegondolok életem tanáraira, az igazán jók egyetlen titka az volt, hogy a FELNŐTTt ÉN-jüket használták a SZÜLŐI helyett :-)

    VálaszTörlés