A jövő urai: a jobb agyféltekés gondolkodók

Daniel Pink második könyve a negyedik után akadt a kezembe. Mivel a Motiváció 3.0 nagyon tetszett, érdeklődéssel csaptam bele A megújult elme (A Whole New Mind. Why Right-Brainers Will Rule the Future.) c. könyvbe.

Rögtön a bevezetés első sorai felvázolják a tézist: „Az utóbbi néhány évtized egy bizonyos gondolkodású személyiségtípusnak kedvezett: a számítógép programozóknak (…), a jogászoknak, akik bonyolult szerződéseket fogalmaznak, és a számfaló, számmágus MBA-diplomásoknak. (…) A jövő az egészen másként gondolkodóké: az alkotóké, az együtt érzőké, a sémafelismerőké és a jelentésalkotóké. Ezek az emberek alkotóművészek, feltalálók, dizájnerek, történetmesélők, gondoskodók, vigasztalók, átfogó képben gondolkodók – ők aratják majd le a legtöbb társadalmi megbecsülést és ők élvezik majd annak örömeit.”

Pink szerint manapság jutunk át a konceptuális korba, ahol a fenti típusú emberek fognak érvényesülni. A mezőgazdasági kor a földművelők társadalma volt, később az ipari korban a gyári munkások álltak a középpontban, majd pedig az információs kor a tudásmunkásokról szólt. De milyen erők tolják a modern gazdaságokat egy lépéssel tovább?

A szerző három ilyen fő tendenciát említ. Egyrészt a nyugati társadalmak bőségben élnek (a fogyasztóknak rengeteg választásuk van és nincs hiány semmiből), Ázsiába telepítenek számos munkafeladatot (először az egyszerű gyártással indítottak, de ma már a tudásmunkások állásait is veszélyezteti ez a fajta kiszervezés: szoftverfejlesztés, ügyfélszolgálat, röntgendiagnosztika, pénzügyi elemzés, jogi adatgyűjtés, stb.), valamint az automatizálás (egyre több rutinszerű feladatot végeznek gépek, számítógépek: programot írnak, diagnózist állítanak fel, standard jogi dokumentumokat konstruálnak, stb.).

Mit tegyünk ebben a helyzetben, hogy ne a lemaradók közé kerüljünk? Szükséges, de nem elégséges a bal agyféltekés, logikus, szekvenciális, részletekre és tartalomra fókuszáló bal agyféltekés gondolkodás, meg kell tanulnunk egyre inkább a jobb agyféltekére jellemző alkotó, kapcsolatteremtő, szimultán, szintetizáló és a (szöveg)környezetre összpontosító gondolkodást is.

Érdemes feltenni a kérdést magunknak, hogy munkánkat el tudják-e végezni olcsóbban az ázsiai tudásmunkások, vagy gyorsabban a számítógépek. Azt sem árt átgondolni, hogy vajon amit előállítunk, csak a funkcióra ad választ, vagy megfelel a vevők esztétikai, érzelmi és spirituális (értelmet kereső) igényeinek is.

Hat szempontot vizsgál a szerző, amikor a konceptuális korban a saját magunk vagy termékünk megkülönböztetéséhez nélkülözhetetlen képességeket bemutatja.

• Dizájn – túlhaladni a funkcionalitáson és hatni az érzékekre
• Történet – termékismertetés helyett sztorik mesélése
• Összkép – újítás és perspektivikus (big picture) megközelítés
• Empátia – túlmenni a logikán, az érzelmekig és az intuícióig
• Játékosság – humor és vidámság az üzletben és a termékekben
• Értelem – a cél maga az út, az élet értelmének megtalálása belülről indulva

Bár azt is mondhatjuk, hogy mi még Magyarországon nem tartunk ott ahol az USA vagy Nyugat-Európa, hiszen jólétünk, bőségünk elmarad tőlük, illetve a társadalom szűkebb rétegében jellemző csak. Sőt, az onnan kitelepített tudásmunkák egy részét pont ide telepítik, nem csak Ázsiába. Az automatizálás elől viszont sehol nincs menekvés, és az előző két pontban is csak idő kérdése, hogy mikor kezdenek el ránk is erőteljesen hatni, hiszen mégiscsak reményeink szerint nyugat felé konvergálunk. Pink szerint „az jár a legjobban, aki gyorsan lép”.