A vezetői félmunka ma már nem elég

Évtizedeken keresztül egészen jól el lehetett muzsikálni azzal, hogyha egy vezető csak a teljesítményelvárásokra összpontosított, sőt, tipikusan annak csak egy-egy épp aktuális részhalmazára optimalizált, és az emberek vezetésével kapcsolatos teendőit nagy ívben leszarta. Sok oka volt annak, hogy ezt simán megtehette. A teljesség igénye nélkül: (1) a nemzetközi cégek piaci részesedést akartak építeni vagy venni, és ennek vállalták a költségét, (2) a nulláról eleve nagy ütemben lehetett növekedni egy fogyasztásra kiéhezett környezetben, (3) jelentős volt a bérkülönbség a fejlett nyugati országokhoz viszonyítva, ami eleve vastagabb profittartalmat eredményezett, (4) számos külföldi befektető igencsak felülről tekintett a leányvállalatokban dolgozókra, így nem is várta el az emberi oldallal foglalkozást, (4) a szabályozói környezet lehetővé tett olyan elképesztő tartalékokat, mint amit mondjuk egy több száz százalékos THM eredményez egy hitelterméken, (5) a jól fizető cégekbe nem volt könnyű bekerülni, (6) volt számottevő munkanélküliség, így a pótlás kisebb gondot okozott, ha valakinek nem tetszett a rendszer és távozott, és (7) az emberek is hajlamosabbak voltak elviselni a sok hülyeséget a vezető(k) részéről, ha alapvetően nem rossz cégnél dolgoztak. Nyílván még sok hasonló körülményt fel lehetne sorolni, ami egyáltalán nem kényszerítette arra a vezetők túlnyomó többségét, hogy people management kérdésekre bármiféle időt szánjon, vagy e téren különösebb erőfeszítést tegyen. Voltak kivételek is szerencsére, nem vitás.

Tamás vagyok, digitalkoholista

“Most múlik pontosan. Engedem, hadd menjen. Szaladjon kifelé belőlem.”*

Igen, be kellett vallanom magamnak, hogy rajta vagyok a szeren. A kamingautolás azt szolgálja, hogy könnyebb legyen lejönni róla, és talán másokat is ráébreszt az őszinte szembenézés szükségességére. Évek óta lényegesen többet lógtam az online világban, mint amennyinek értelme van és amennyi örömet okoz. Nincs mit szépíteni, ez már függőség.

Két lépés a holtpontra jutott nézeteltérések kibillentéséhez, ha fontos neked a másik

Gyakran lehet látni, hogy két, egymást egyébként fontosnak tartó ember belemerevedik néhány olyan kérdésbe, ahol a dolgokat eltérően látják, és egyik sem szeretne az álláspontjából engedni. A büszkeségnek és a fafejűségnek (amely tulajdonságok egyéb esetekben lehetnek hasznosak) ez bizony egy felettébb káros megnyilvánulása. Az esetek jellemzője, hogy a résztvevők számos tulajdonság tekintetében kedvelik a másikat, de az ellentétek egyre mérgezik a kapcsolatot. Lehet itt szó családról, de rokoni vagy munkatársi kapcsolatokról is.

Sütési veszteség a szervezeti változások során

A szervezetek nem nagyon ússzák meg manapság, hogy rendre hozzáigazítsák magukat a környezeti változásokhoz, adott esetben elébe menjenek a várható piaci helyzetnek, vagy akár maguk legyenek kiindulópontjai egy-egy új kezdeményezésnek. Közhely, hogy csak a változás állandó. Nem lehetünk azonban folyamatos változásban, mert abba minden érintett beleőrülne. Sokkal inkább arra van szükség, hogy rendszeresen újratervezzünk, gyorsan átrendezzük a sorokat, majd az új működésmódot mielőbb stabilizáljuk. Napi szinten találkozom efféle szituációkkal, melyek markáns változtatásokat tesznek szükségessé:

Itt az ideje, hogy újragondold a karriered? - 10 kérdés segít a döntésben

Herminia Ibarra, az Insead professzora egy 10 kérdésből álló mini tesztet tett közzé a minap a Harvard Business Review weboldalán. A felvezetésben kifejti, hogy a kutatások szerint az ember életében váltakoznak a stabil és az átmeneti periódusok. Sokaknak a karrierjük közepén (mid-life crisis) jön el a leginkább turbulens időszak. Az alábbi állítások segítenek neked is mérlegelni, hogy eljött-e az útkeresés, a kísérletezés ideje, vagy inkább a jelenlegi karrieredet érdemes továbbépíteni:

Fejtetőre lehet, sőt kell állítani a világot

Az utóbbi időben számos olyan kreatív kezdeményezéssel találkoztam, ami totálisan szembemegy a megszokott működésmódokkal, sőt akár a szabályozási keretekkel. A történelem nyílván tele volt ilyenekkel, de az internet és a különféle mobilos applikációk zsebbe kerülése különösen felgyorsította és elszaporította az efféle kezdeményezéseket. Tizenöt éve jutott eszébe a Zappos alapítóinak, hogy online is lehetne cipőkkel kereskedni. Micsoda baromságnak tűnik, hiszen próbálás nélkül hogy lehet cipőt venni? Hát úgy, hogy egyszerű a cserélés. A vásárlók többsége így aztán visszatérő ügyfél. Tíz évvel később az Amazon megvette a céget 1.2 md dollárért, szóval mégse volt akkora marhaság.