Két lépés a holtpontra jutott nézeteltérések kibillentéséhez, ha fontos neked a másik

Gyakran lehet látni, hogy két, egymást egyébként fontosnak tartó ember belemerevedik néhány olyan kérdésbe, ahol a dolgokat eltérően látják, és egyik sem szeretne az álláspontjából engedni. A büszkeségnek és a fafejűségnek (amely tulajdonságok egyéb esetekben lehetnek hasznosak) ez bizony egy felettébb káros megnyilvánulása. Az esetek jellemzője, hogy a résztvevők számos tulajdonság tekintetében kedvelik a másikat, de az ellentétek egyre mérgezik a kapcsolatot. Lehet itt szó családról, de rokoni vagy munkatársi kapcsolatokról is.

Az első kérdés, ami bennem felmerül, hogy szeretné-e az ember az adott kapcsolatot rendezni, vagy inkább a távolodás a célja. Ha dolgozni akar rajta, akkor a jövőben másképp kell megközelítenie a problémát, mint ahogy eddig járt el. Nyílván már százszor kifejtették a véleményüket, álláspontjukat, sőt, akár az igényeiket is megfogalmazták a partnerük felé. Ez láthatóan nem vezetett eredményre. Mi lehet az új stratégia?

Ha tényleg fontos a másik ember, és a szituáció nincs még menthetetlenül elmérgesedve, akkor érdemes megpróbálkozni egy eltérő módszerrel, melynek mottója: ha változást akarsz látni a világban, magaddal kezd!

Első lépésként hallgasd meg, hogy a másik fél mit szeretne, mire lenne igénye, mit gondol, hogy másképp kellene csinálnod! Mit hagyj abba? Mit kezdj el, amit eddig nem tettél? Fontos, hogy ezt a beszélgetést csak az információgyűjtésre és a pontos megértésre használd, ne egy újabb vita terepe legyen!

A második lépés az, hogy válassz ki egy-két pontot a felsorolásból, vegyél erőt magadon, és saját hatáskörben kezdd el úgy csinálni, ahogy a másik azt szeretné. Folytasd ezt a gyakorlatot hetekig, akár hónapokig.

Ha van értelme és esélye a kapcsolat jó irányba fordításának, a másik fél valószínűleg előbb-utóbb elkezdi respektálni azokat az igényeket is, amelyeket korábban közöltél vele. Amennyiben sikerül pozitív spirálba kerülni, szélesítheted azoknak a témáknak a körét, ahol igyekszel jobban megfelelni a partnered igényeinek. Ha viszont nulla elmozdulás látszik a másik részéről hónapok alatt, akkor érdemes elgondolkodni, hogy van-e sansz a kapcsolat rendbe hozására.

Amit nem árt tudni, hogy az emberek alapvető temperamentuma nem nagyon változik, jellemző személyiségdiszpozícióink elég stabilak. Hacsak nem történik velünk valami nagy trauma, puszta belátásból nem fogunk kibújni a bőrünkből. Nem alakulunk át trehányból rendszeretővé vagy befelé fordulóból a társaság állandó középpontjává. Azt tehát hiába várjuk, hogy a másik személyisége megváltozzon. Reálisabb cél lehet, hogy jobban megismerjük önmagunkat és a másik embert, és kölcsönösen, nagyobb mértékben tartjuk tiszteletben egymás szükségleteit, igényeit. Ehhez kell megtenni az első lépést, hátha sikerrel járunk.