Eredetileg eszem ágában sem volt szélesebb közönséget megcélozni. Jól elvoltam azzal, hogy a Tudatos Vezetés blogon és az első három e-könyvemben is a hazai vezetőkhöz igyekeztem szólni, összhangban a mindennapi munkámmal. Aztán idén is eljött a pillanat, amikor a hóhért akasztották, és a képzésrésztvevőim engem coacholtak egy aktuális problémámmal kapcsolatban. Felvetettem azon a szép tavaszi napon, hogy szívesen írnék megint kicsit bővebb terjedelemben, de nincs olyan téma, ami feltüzelne vagy feltétlenül kikívánkozna. Magam is meglepődtem a beszélgetés eredményén, de a következő hétvégén már a fejezetötleteket gyűjtögettem az új irományhoz.
Az elmúlt két évtizedben fokozatosan sikerült kívül-belül egyre önazonosabbá válnom. Nagyjából tíz éve megszabadultam az öltönytől, aztán szép lassan a “business casual” viselettől is. Manapság a kora nyári időszakban probléma nélkül húzok magamra rövidnadrágot és pólót, amikor az ügyfeleimhez megyek. Legújabb e-könyvemet már mondhatni klottgatyában követtem el, bármiféle álarc, jelmez vagy öncenzúra nélkül. De ami darabosabb és rücskösebb, az valószínűleg megosztóbbnak is bizonyul majd.
Most is ott lesz a szakirodalom és (jelentős részben) a tudományos megalapozottság a közérthetően tálalt gondolatok hátterében, azzal együtt, hogy a megfogalmazás tekintetében leráztam a maradék láncokat is. Természetesen átitatja a könyvet a két szokásos gumicsontom: a tudatosság és a személyes felelősségvállalás. Ami eddig nem volt jellemző az e-könyveimre, de most belekerül a főzetbe, az a saját történetek megosztása, részben a fent leírt nekivetkőzés szellemében. Korábban azt gondoltam, hogy ki a fenét érdekelnének ezek, és bár ma se feltételezem az ellenkezőjét, főleg illusztrációként használtam a személyes szálat.
Felmerült, hogy szükségem van-e arra, hogy az emberek vezetésével kapcsolatos publikációk után általánosabb életvezetési okosságokat is beleküldjek az éterbe. Pláne sarkosabban fogalmazni, határozott véleményt formálni, a tipikus viselkedési trendek, meggyőződések és megszokások orkánjával szembepisálni. Valószínűleg szakmai és branding/üzleti szempontból inkább kontraindikált a dolog. Ezzel együtt mégiscsak utat engedtem neki, mert számos alkalommal tapasztaltam már, hogy amitől óva intettek vagy ami illogikusnak tűnt, az jó döntésnek bizonyult később, amivel kapcsolatban pedig nagy volt a bólogatás és az egyetértés, gyakran eredményezett bánatot vagy kudarcélményt számomra. Tehát ha nem kéne, akkor kéne.
Hogy pontosabban miről fog szólni, egyelőre maradjon meglepetés! Legyen elég most annyi, hogy aki hajlandó feltápászkodni a komfortos karosszékéből és belecsapni önnön lecsójába, annak segíteni fog az életét irányba állítani.
Ja, és ki ne felejtsem a mű páratlan különlegességét: az egyik első olyan ismeretterjesztő könyv lesz, amelyben az “emailt” “ímélnek” írják, szinkronban az új helyesírási szabályzattal (A magyar helyesírás szabályai, 12. kiadás), köszönhetően nagyszerű szerkesztő-lektorom, Kamrás Orsi éles szemének, naprakész szakmai tájékozottságának, valamint magyaros írásmód párti mivoltának. :-)
Már az utolsó simításokat végezzük rajta, rövidesen letölthető lesz. Ha követed a blogomat és/vagy haszonnal forgattad a korábbi e-könyveim valamelyikét, megtisztelnél, ha majd a megjelenés után segítenél a terjesztésben egy megosztással a közösségi médiában! Előre is köszi!
Várjuk
VálaszTörlés