Mi teszi a munkát szórakozássá?

Tom Sawyer rafinált kis csóka volt, amikor a számára munkaként előírt kerítésfestéssel kapcsolatban meggyőzte a barátait, micsoda nagyszerű kiváltságról van szó, majd pedig a cimborák úgy belelkesedtek, hogy még fizetni is hajlandók voltak a festés lehetőségéért. Mi több, még élvezték is a dolgot. Mark Twain így folytatja: “Ha Tom bölcselkedő kedély lett volna – mint például ennek a könyvnek az írója – hamarosan megérti a munka és a szórakozás közti különbséget. Minden munka, amit meg kell tenni, és minden szórakozás, amit önként vállal az ember.”

Te mikor vagy elemedben?

Milyen érdekes, hogy magyarul is ugyanazt az "elemében van" kifejezést használjuk arra a tevékenységre, amelyben egyszerre érezzük jól magunkat és vagyunk benne kompetensek, mint amit Sir Ken Robinson a 2010-ben megjelent Alkotó elem című könyvében. Az is izgi, hogy Gárdonyi Géza Magyarul így! (1938) címre hallgató, és a nyelvújítókat bíráló munkájában már ekézte ezt a “csinált” kifejezést: mennyivel szebb ugyanerre magyarul az, hogy “vízében van a hal”, vagy hogy “szárnyaira kapott”. Persze nagyjából erről beszél Marcus Buckingham és csapata az erősségfilozófia képviseletében, amikor erősségként azokat a konkrét tevékenységeket nevezik meg, amiben egyszerre vagy jó és tölt fel energiával a végzése. Ha leszív, akkor nem igazi erősséged, bármilyen jól is csinálod. És természetesen a Csíkszentmihályi által flow élményként leírt tapasztalat is ilyenkor élhető át: röpülnek az órák, és lefáradás helyett felspannol az adott feladat, munka vagy egyéb időtöltés.

Besenyő Pista bácsi és az erősségfilozófia

Tanult kollégáim a Menedzsmentornál nagy zászlóvivői az erősségfilozófiának, mely szerint leginkább azzal járunk jól, ha azoknak a területeknek a fejlesztésére fókuszálunk, amelyekben már eleve jó adottságokkal rendelkezünk. Az oktatás és a munka világa ezzel szemben többnyire azon ügyködik, hogy rámutasson az ember gyengeségeire, és azt tekintse fejlesztendő területnek. Majd pedig mindenki versenyt csodálkozik, hogy nem jut vele egyről a kettőre.

Ne a gyengeségeidet tákold, hanem az erősségeidből faragj profizmust!

Az iskola és a szülők részéről is jellemzően azok a területek kapják a legtöbb figyelmet a gyermekek eredményeiből, ahol alacsonyabb a teljesítmény, azaz nem négyes vagy ötös. A munka világában addig nem nagyon szól senki hozzád, amíg teszed a dolgod, de ha valami nem sikerül, vérnyúlként ugrik a főnök a torkodnak. Ahol van teljesítményértékelés, és foglalkoznak a fejlődésed kérdéseivel, szinonimaként használják a "gyengeséget" és a "fejlesztendő területet", ahol az utóbbi eufemisztikus módon fejezi ki, amiben a felettesed szerint bénázol. Nem meglepő tehát, hogy az emberek nagy arányban érzik úgy, mintha az iskoláik és a munkahelyeik ragacsos mocsarában gumicsizmát viselve vonszolnák magukat előre, miközben a hajcsárok rettentő módon csodálkoznak a stégről letekintve, hogy miért nem motiválhatóak gazellaként tovaszökkenni.

Milyen képességeid fejlesztésén dolgozz 2015-ben?

Közös munkáink miatt az utóbbi hónapokban fél életünket együtt töltjük Menedzsmentor-os kollégáimmal, akik talpuktól a hajszálaik tetejéig át vannak itatva az erősségfilozófiával. Szentül hiszik, hogy ha fejlődni akarsz, elsősorban az erősségeidet kell tovább csiszolgatni, nem a gyengeségeidet próbálni valamilyen csoda folytán kikupálni. Minél többet hallom ezt a megközelítést, annál jobban meg vagyok én is győződve a helyességéről. Ha meleget akarunk csinálni, akkor annak van értelme, ha jó száraz fahasábokat rakunk a meglévő parázsra, nem annak, hogy kínlódunk egy vödör nedves faszénbrikett begyújtásával, amit korábban a dohos pincénkben tároltunk, vagy ész nélkül dobáljuk a tűzre a kiürült pet palackokat.

Idei eredményeid alapján következtess valós erősségeidre!

Peter Drucker már az 1967-ben megjelent, The Effective Executive című könyvében felhívta arra a figyelmet, hogy csak az erősségeinkre építve lehetünk hatékonyak. Ez persze nem jelenti, hogy közepes, vagy akár egész elfogadható színvonalon nem végezhetünk egyes tevékenységeket pusztán erőből vagy esetleg fegyelmezettséggel és szorgalommal, de még egy kövér kutyából se nagyon produkálható kulináris élvezetekkel kecsegtető kolozsvári szalonna.

Arra a kérdésre, hogy mik is az erősségeink, könnyen rávágjuk: nagyszerű csapatjátékosok vagyunk, kiváló kommunikátorok, valamint elképesztő kreativitás birtokosai. Aha. És milyen bizonyítékaink vannak erre? Miből következtetünk ezen erősségeink meglétére? Kihez képest vagyunk ezekben jók?

Könyörgöm: segítsetek nekik rátalálni arra, amiben tehetségesek!

Talán abban nincs közöttünk vita, hogy nagyobb hatásfokkal lehet megtanítani a kismókust fára mászni, mint az elefántbébit. Azzal is jobban jár mindenki, ha nem balett-táncost próbálunk faragni abból a mackóalkatú fiatalemberből, aki viszont mindkét vállán becipel egy-egy cementes zsákot az építkezésre. Bár ezek a példák túlzásnak tűnhetnek, sajnos leginkább a véletlennek köszönhető, ha valaki a helyére kerül, és a tehetségének megfelelő pályát választ. Pedig, ha rátalálsz a neked való területre, soha többé nem lesz teher számodra a munka.

Erények és erősségek

Végére jutottam Seligman Autentikus életöröm c. könyvének, ami a pozitív pszichológia egyik alapműve. Seligman beszámol a Pennsylvaniai Egyetemen Katherine Dahlsgard vezetésével végzett munkáról, melynek keretében kultúrákon átívelő, általánosan elfogadott erényeket próbáltak azonosítani. Tanulmányoztak Platónt, Arisztotelészt, Aquinoi Szent Tamást, Szent Ágostont, az Ótestamentumot, a Talmudot, Buddhát, Lao Cét, a Bushidót, a Koránt, Benjamin Franklint, az Upanisádokat, és még sok mindent, összességében kb. 200 erénylistát. Őket is meglepte, hogy van hat olyan erény, ami szinte mindenütt jelen van, bár nyílván a részletek eltérnek. A könyv sorra veszi a jellem ezen összetevőit, illetve kifejti, hogy milyen erősségeinken keresztül tudnak megnyilvánulni. Úgy gondoltam, érdemes egy kivonatot készíteni az alábbiakban, különösen, hogy egy jó vezető is demonstrál számos erősséget a felsoroltak közül: