Múlt heti írásom, amit a saját gitáros “pályafutásom” és egy Geoff Colvin könyv ihletett, elég sok ismerősömet késztette hozzászólásra a fészbukkon. Ebből is látszik, milyen erőteljes meggyőződésekkel rendelkeznek az emberek abban a tekintetben, hogy a kiemelkedő teljesítmény mennyire köszönhető a tehetségnek, a befektetett óráknak, vagy éppen a kegyetlen ismétlésszámú szisztematikus, tervezett gyakorlásnak. Csak úgy, mint rengeteg egyéb, emberekkel kapcsolatos feladványnak, ennek sincs egyszerű, bináris, általános érvényű válasza. Ha tényleg meg szeretnénk érteni a kérdést, kénytelenek leszünk elfogadni, hogy az igazság sok elemből tevődik össze, és a különféle adatgyűjtések, kutatások akár ellentmondónak tűnő megállapításokat is eredményezhetnek. Ezek azonban nem feltétlenül ütik ki egymást, inkább ugyanannak a képnek a részletei, más-más nézőpontból. Attól, hogy felülnézetből a templomnak csak a tetői érzékelhetők, még nem következik, hogy oldalról se látható a tornya. Ebben a bejegyzésben nem kívánok átfogó, mindenre kitérő képet festeni a témáról, nem is lennék rá képes. Inkább arra gondoltam, hogy megosztom, hol tartok most a gondolkodásban az utóbbi években begyűjtött számos input alapján, és miként férnek meg egymás mellett, legalábbis a saját fejemben, a többféle perspektívából levont konklúziók.
