Te mikor vagy elemedben?

Milyen érdekes, hogy magyarul is ugyanazt az "elemében van" kifejezést használjuk arra a tevékenységre, amelyben egyszerre érezzük jól magunkat és vagyunk benne kompetensek, mint amit Sir Ken Robinson a 2010-ben megjelent Alkotó elem című könyvében. Az is izgi, hogy Gárdonyi Géza Magyarul így! (1938) címre hallgató, és a nyelvújítókat bíráló munkájában már ekézte ezt a “csinált” kifejezést: mennyivel szebb ugyanerre magyarul az, hogy “vízében van a hal”, vagy hogy “szárnyaira kapott”. Persze nagyjából erről beszél Marcus Buckingham és csapata az erősségfilozófia képviseletében, amikor erősségként azokat a konkrét tevékenységeket nevezik meg, amiben egyszerre vagy jó és tölt fel energiával a végzése. Ha leszív, akkor nem igazi erősséged, bármilyen jól is csinálod. És természetesen a Csíkszentmihályi által flow élményként leírt tapasztalat is ilyenkor élhető át: röpülnek az órák, és lefáradás helyett felspannol az adott feladat, munka vagy egyéb időtöltés.

Vegyünk-e fel minden nap ugyanolyan ruhát?

Lehet arról olvasni, hogy egyes ismert és sikeres vezetők, Jobstól Zuckerbergig minden nap ugyanazt az egyfajta farmert és pólót/garbót veszik/vették fel, ezzel is csökkentve a napi döntéshozatali kényszer mennyiségét. Bár biztos sokan megmosolyogják az ilyesmit, bizony van ebben valami. Azt már valószínűleg észrevetted eddig is, hogy a fizikai állóképességednek van egy napi korlátja, de így van ez például az akaraterővel és a szellemi kapacitással is. A döntés, azaz a mérlegelés és a jó választás bizony a tudatos gondolkodásunkat veszi igénybe, nem az autopilot üzemelteti, mint a reggeli fogmosást, vagy akár a munkahelyünkre kocsikázás jelentős százalékát. Ha például szokásokat alakítunk ki, azok lényegesen kevésbé használják a gondolkodást és az akaratot, helyt adva másnak, például az összpontosításnak. Többek között ezért végzik ugyanazt a rituálét a versenyeken az élsportolók, utána lehet például olvasni, hogy Phelps vagy Hosszú Katinka milyen menetrend szerint építi fel a napokat és a futamot megelőző időszakot. Nem véletlenül beszél Tony Schwartz időmenedzsment helyett energiamenedzsmentről. Minél kevesebb olyan dologgal égetjük az energiánkat, ami nem igazán fontos, annál több marad a korlátozott mennyiségből a lényeges dolgokra.