Bízzunk az emberekben vagy szabályozzunk le mindent?

Jó persze, egyik véglet sem életszerű, de nem mindegy, hol a hangsúly. A JetBlue nevű diszkont légitársaság az elsőre szavazott, és az értékalapú vállalati kultúra alapján működik. A cég azt tűzte zászlajára, hogy visszahozza az „emberséget” a légiközlekedési iparba. De hogy lehetséges ez egy olyan márka esetén, ahol olyan sok munkavállalóval találkozik az ügyfél, akik mind-mind megerősíthetik vagy cáfolhatják a márkanévhez kapcsolódó ígéreteket? A kihívás adott: az összes dolgozónak a vállalati értékekre kell alapozniuk cselekedeteiket. A legfontosabb érték a biztonság, ezt követi a gondoskodás, a becsületesség, a vidámság és a lelkesedés.

Hogyan dönt a vezető? Mit tudom én!

Bár magam nem vagyok egy nagy konferencia-járó, kifejezetten jól éreztem magam és sokat is tanultam a Döntéshozók Fóruma c. konferencián, amit néhány bejegyzéssel előbb ajánlottam. A nap során többek között arra kerestük a választ, hogy mi befolyásolja a vezetői döntéseket, kikre hallgatnak a vezetők, és honnan szerzik az információkat mindehhez. A diskurzus bázisát a szervezők (DEVISE Hungary, RSM DTM Hungary) által készített friss felmérés biztosította, amit kiegészített számos gyakorló vezető a saját véleményével és tapasztalatával. Mint minden „self-report” felmérésnél, itt is figyelembe kell venni, hogy a válaszadók általában – még ha névtelen is a válaszadás – hajlamosak az elvárt válaszokat adni. Természetesen ez bizonyos kérdéseknél erőteljesebb, másoknál nem, vagy csak kis mértékben jelentkezik.

Vállalati vezetők és kulcsemberek motivációja

Egy németországi felmérés során a CAPTain munkatársai tipikus együtt járásokat figyeltek meg a különböző motiváló tényezők között, melyeket különböző foglalkozási csoportokat megvizsgálva eltérő mértékben találtak hatásosnak. A statisztikák alapján négy különböző motivációs csoportot azonosítottak, melyek egyben különböző karriertípusokat is jelentenek. Ezen típusok eloszlása vállalati vezetők és kulcsemberek esetében is érdekesen alakulnak. Fogadják szeretettel a CAPTain magyarországi ügyvezetőjétől, Deák Zsolt barátomtól kapott beszámolót!

Minőségmenedzsment megközelítés: McDonald’s vs. Michelin csillag

Jó esetben a szervezetek arra törekednek, hogy tevékenységüknek minőségi „output”-ja legyen. Hogy miképpen érik azt el, jelentősen különbözik. A termelésben már elég magas szintet értek el a minőségmenedzsmentben, és a szolgáltató cégek is próbálkoznak, több-kevesebb sikerrel. Ken Robinson, Az alkotó elem (2010) című könyvében az oktatás minősége kapcsán a vendéglátásban alkalmazott két minőségbiztosítási modellt mutat be, hogy érvelését ezzel az analógiával alátámassza.

Felnégyelni! – gondolkodási preferenciáink

Ha már kétfelé hasogatjuk az agyunkat itt a blogon néhány hete, miért nem megyünk egy lépéssel tovább, és vágjuk négyfelé? Ned Herrmann legalábbis nem elégedett meg a jobb és bal agyféltekés felosztással, amikor négy gondolkodási preferenciát határozott meg agydominancia modelljében, melyek mindegyike az agy egy-egy területéhez kötődik. A négy közül több is lehet domináns, és természetesen, ha különböző mértékben is, de mindenki használja az összeset (még ha ebben egyeseknél kételkedünk is): 

Hogyan dönt a döntéshozó? – Esemény ajánló

2010 őszén került sor a fenti című kutatásra, melyet hazai és expat vezetők körében végeztek. A vezetők döntéseit jelenleg legnagyobb mértékben az általuk irányított szervezet pénzügyi helyzete határozza meg, valamint jelentősen befolyásolja a bizonytalanság, a gazdasági instabilitás, valamint a szabályozórendszer változásai. A válaszadók több mint fele szerint valós veszély, hogy a politika az üzleti életet egyre inkább áthatja, de napi döntéseiben egyelőre mindez csak 6%-ukat befolyásolja.

Bár a felmérés résztvevői alapvetően optimisták, 50%-uk elképzelhetőnek tartja a W alakú recessziót, mint lehetőséget. Így számos menedzser tart attól is, hogy a jövőben szükség lesz még létszámleépítésekre. Úgy tűnik, hogy ezek a vezetők kilógnak a sorból: míg a társadalomban általános a rivalizálás és az egyetértés hiánya, a válaszadókat markáns együttműködési hajlam jellemzi. 85%-uk demokratikus vezetőnek vallja magát, és állításuk szerint döntéseikben nagyban támaszkodnak munkatársaikra és mások véleményére. (Engem meglepett volna, ha kevesebben adnak a „társadalmi elvárásoknak megfelelő" választ az ilyen kérdésre…)

A férfiaknak annyi: a nők veszik át a vezető szerepet a mai gazdaságban

Az idén először több nő dolgozik az USÁ-ban, mint férfi, sőt a vezetők több mint 50%-a nő. Dominálják az orvosi, jogi, banki és könyvelői munkaköröket, és a 15 legnagyobb növekedéssel kecsegtető szakmából kettő kivételével az összeset. A manapság felsőfokú végzettséget szerzők között 60-40% az arány a nők javára. És a kegyelemdöfés: a fiatal nők többet keresnek, mint a fiatal férfiak. A recesszió pedig a férfiakat érintette mélyebben, mint a nőket. A 200.000 éves férfiuralom tehát a vége felé közeledik. Minderről Hanna Rosin számol be a TED-en 2010 decemberében közzétett, New Data on the Rise of Women című előadásában, melyre prezentációs blogger kollégám, dr. Németh Zoltán (Dr. Prezi) hívta fel a figyelmem.

Problémamegoldás 5db „miért” kérdéssel

Akinek volt már 3 éves gyermeke, biztosan tudja, hogy a beszédtanulás egyik leghatékonyabb kérdése a „miért?” Nem csak arra jó, hogy a gyermek megtudja valaminek az okát, mert sok esetben nem is arra kíváncsi, hanem azt szeretné, hogy beszéljünk neki a világ dolgairól: Miért van ma kedd? Miért az a neve, hogy Peti? Apa, miért van neked fejed? Miért köd?

Nem csak a tanulásra jó ez a kérdés, hanem a problémamegoldásra is. A Toyota cég az utóbbi egy-két évtizedben eléggé belejött a sorozatgyártásba. Egy bizonyos Sakichi Toyoda nevű úriember fejlesztette ki számukra a 5 Whys módszert a problémák kiváltó okainak (root causes) feltárására, majd a módszer a cég termelési rendszerének alapjává vált. Később a Lean, a Kaizen és a Six Sigma is átvette.

Neki könnyű…Steve Jobs három története

Egyik kedvenc témám a személyes felelősségvállalás saját sorsunk irányításáért. Sajnos gyakran tapasztalom, hogy az emberek saját nehézségeik, feladataik megoldását másoktól várják, azokról pedig, akik sikeresek és eredményesek, úgy nyilatkoznak, hogy „nekik könnyű”. Krizsán Anita ajánlotta figyelmembe a minap Steve Jobs (Apple vezérigazgató) beszédét, melyet 2005-ben, a Stanford Egyetem diplomaosztóján mondott el. Minden bizonnyal Jobsnak is könnyű, a világ leggazdagabb embereinek egyike, szép családja van négy gyermekkel, munkájában világraszóló sikereket ért el. Életéből három történetet osztott meg a frissen végzett diplomásokkal, miután közölte, hogy soha ilyen közel még nem volt diplomaosztóhoz, mint ott…

Németh Gergely kiegészítései a bal/jobb agyféltekés cikkhez

Az agy működése csodálatos, és felfoghatatlan bizonyos szempontból a komplexitása. Nemrégen elolvastam az 50 pszichológiai tévhit c. könyvet (Lilienfeld- Lynn – Ruscio - Beyerstein). A könyv, ahogy a címében is ígéri, hogy a közbeszédben, közgondolkodásban elterjed mítoszokat veszi számba és tudományos eredményekkel alátámasztottan rántja helyre az ezzel kapcsolatos elképzeléseinket. A könyvben rögtön a második elemzett mítosz: Egyes emberek bal, mások jobb agyféltekések. 

Ahogy Tamás is cikkében, én is rögtön a bevezetőből emelnék ki néhány sort: “Legközelebb, ha valaki azzal próbál meg eladni nekünk egy könyvet, vagy eszközt, hogy a segítségével megedzhetjük állítólagosan elpuhult jobb agyféltekénket, vegyük elő pénztárcánkat. Aztán szorítsuk jól a mellkasunkhoz, és szaladjunk el olyan gyorsan, ahogy csak bírunk.” (id: p44).

A jövő urai: a jobb agyféltekés gondolkodók

Daniel Pink második könyve a negyedik után akadt a kezembe. Mivel a Motiváció 3.0 nagyon tetszett, érdeklődéssel csaptam bele A megújult elme (A Whole New Mind. Why Right-Brainers Will Rule the Future.) c. könyvbe.

Rögtön a bevezetés első sorai felvázolják a tézist: „Az utóbbi néhány évtized egy bizonyos gondolkodású személyiségtípusnak kedvezett: a számítógép programozóknak (…), a jogászoknak, akik bonyolult szerződéseket fogalmaznak, és a számfaló, számmágus MBA-diplomásoknak. (…) A jövő az egészen másként gondolkodóké: az alkotóké, az együtt érzőké, a sémafelismerőké és a jelentésalkotóké. Ezek az emberek alkotóművészek, feltalálók, dizájnerek, történetmesélők, gondoskodók, vigasztalók, átfogó képben gondolkodók – ők aratják majd le a legtöbb társadalmi megbecsülést és ők élvezik majd annak örömeit.”