Ha nincs akarat, a legprofibb segítő is kevés lesz

A napokban tekintettük meg a Katonában a Háztűznéző című előadást, amit Gogol eredetileg Kérők címen kezdett el írni, több mint 180 évvel ezelőtt. A darabnak valószínűleg több rétege van, de engem az fogott meg, hogy az író milyen jól megragadja művében a felszínességet, a tehetetlenséget, a motiválatlan tengés-lengést, a sült galamb szájba repülésének igényét, persze nem megelégedve akármilyen fűszerezéssel. A kimondhatatlan vezetéknevű orosz hivatalvezető, ránézésre negyvenes agglegény nősülni “szándékozik”, bár a kerítő asszonyság három hónap alatt nem tudta elérni nála, hogy egyetlen célszemélyt is felkeressen. Persze a szolgálója intézi a frakkot a szabónál, meg minden más egyebet, ami ebben az egész dologban a legkisebb erőfeszítést és elköteleződést kívánja a derék hivatalnoktól. Munka után fetrenghet naphosszat fürdőköpenyben a dzsuvás, rendetlen lakás egyetlen kanapéján, pattogtatva a szolgát, aki mérsékelt lelkesedéssel ugyan, de végrehajtja utasításait.

Az önuralom jelentősége, és néhány támogató stratégia

Valószínűleg mindnyájunknak vannak olyan dolgaink, amikről tudjuk, hogy csinálnunk kéne, de nem tesszük, illetve nem kéne csinálnunk, mégis úgy cselekszünk. Mindaddig, amíg ezekből nem tudunk automatikusan működő szokásokat faragni, meglehetősen nagy önuralom/önkontroll/akaraterő szükséges hozzájuk. Illetve lenne szükséges, ha erőt vennénk magunkon. Csak hát a vágyak, az érzések, a sóvárgás, vagy épp a lustaság lavinája olyan intenzitással tör ránk, amivel a prefrontális lebenykénk racionalitása műanyag hólapátjával esélytelenül próbál megküzdeni. Akaraterőnk napi rendelkezésre álló mennyisége ráadásul, ugyanúgy mint a fizikai és szellemi energiánk, véges, így aztán a napon belül előrehaladva egyre kisebb a valószínűsége az önkontroll gyakorlásának, különösen ha sokan szívták aznap a vérünket.

A vezetői fejlődés No.1 akadálya

Régóta van alkalmam megfigyelni tanulócsoportokat. Korábban résztvevőként, az utóbbi két évtizedben pedig tanulócsoportok vezetőjeként vagy egyéb fejlesztési programok, digitális kezdeményezések alkotójaként. Míg régebben elsősorban empirikus úton szerzett tapasztalatokból, vagy a kollégákkal folytatott eszmecserékből lehetett összerakni a képet, ma már egyre több adat is a rendelkezésünkre áll, amikor szeretnénk megérteni egy jelenséget.

Vigyázz, mert az ijesztgetés feleszi az akaraterődet!

Az emberi lények igen komoly teljesítményre képesek, ha valamit igazán, szívből akarnak. Mégis, az egyik legnehezebb dolog, hogy összeszedjük magunkat és rendre megtegyük, ami fontos, vagy megálljuk mindazt, ami nem szolgálja az érdekeinket vagy az egészségünket. Ahogy a mondás tartja: mindennek faszául ellen tudunk állni, csak a csábításnak és a kísértésnek nem. Olvasok egy felettébb izgalmas könyvet, amit Pusztai barátom pattintott hozzám néhány hete: Kelly McGonigal - The Willpower Instinct: How Self-Control Works, Why It Matters and What You Can Do To Get More of It. 

Hogyan fejlesztheted az akaraterődet?

Az emberek egészen elképesztő teljesítményekre képesek, hegyeket tudnak megmozgatni. Egyesek abszolútértékben is, de mindenki másra igaz, hogy saját magához képest. Amennyiben tényleg akarják. Úgy értem, hogy tényleg. Az akaraterővel számos hátrányt lehet kompenzálni, sokféle akadályt át lehet ugrani, legyenek azok objektív külső nehezítő tényezők, vagy belső korlátozó hiedelmek. Ott van tehát mindenkiben egy potenciális megújuló energiaforrás, pont úgy, mint a nap vagy a szél ereje, és kábé ugyanannyira használjuk ki.

A szándék a lényeg

Olvastam egy tibeti tanítómester könyvét a napokban (The Joy of Living: Unlocking the Secret and Science of Happiness). Yongey Mingyur Rinpocse igen tájékozott az idegtudomány és a kvantummechanika terén is, és izgalmasan találja meg a párhuzamokat a modern tudomány és a keleti bölcselet között. Számos oldalról vizsgálja a meditáció témakörét és az emberi szervezetre gyakorolt hatását, valamint gyakorlati tanácsokat is ad hozzá. Az egyik fontos megállapítása, hogy nem az számít, hogy mennyire tökéletesen sikerül a kivitelezés. A szándék a lényeg, hogy rendszeresen leülj meditálni. A közhiedelemmel ellentétben nem csak az a meditáció, hogy egy erdei szikla tetején törökülésben, csukott szemmel “ommogsz” órákig, erősen koncentrálva a Nagy Semmire a naplementében. Ehelyett számos konkrét, könnyen kivitelezhető gyakorlatot ír le, amit akár sétálás vagy krumplipucolás közben is végezhetsz a tudatod lecsillapítása érdekében.

10 sikertényező, amihez nem kell se tudomány, se tehetség

Forrás: thedoc.ie

Sokan gondolják, hogy attól lehet valaki sikeres vagy eredményes, ha különleges tehetség vagy tudás birtokosa. Ez jó kis kifogás azoknak, akik mások teljesítményére irigykednek: ők sajnos nélkülözik a veleszületett talentumot. Pedig temérdek példa bizonyítja, hogy az adottságok vagy a helyzeti tényezők inkább csak fokozzák a jó teljesítményt, önmagukban még nem garantálnak semmit.

Íme 10 akarati tényező, amit bárki megtehet, kizárólag rajtad múlik:

"És nem elég akarni: de tenni, tenni kell!"*

Járjuk az iskolákat sorra, szeptemberben aktuálissá válik a nagyobbiknál. Tegnap este megütötte a fülemet az egyik tanító néni gondolata, ami szerint abban az iskolában a gyerekek akarati, önálló célkitűzési, cselekvési és alkotási készségere is fókuszálnak az ismeretszerzés és más egyebek mellett. Nekem nincs olyan emlékem, hogy az iskolában próbálták volna az én ilyen természetű képességeimet izmosítani. Nemigen volt senki kíváncsi arra, hogy mit akarok vagy milyen célokat tűznék magam elé. A cselekvésre is legfeljebb annyiban, hogy maradjak csendben, figyeljek oda, tanuljam be és ismételjem vissza. Valahol itt lehet a kutya elásva abban a tekintetben, hogy manapság rengeteg emberrel találkozom, aki megáll a problémafelvetés szintjén, esetleg a vágyait meg tudja fogalmazni. Célkitűzés már sokkal ritkább, cselekvésről már nem is beszélve.