Az inspiráció nem sült galamb

Néha-néha előfordul, hogy a semmiből támadva a homlokunkon cuppan a múzsa csókja, majd az isteni szikra lobogó lángra gyújtja motivációnk végtelen gázolaját, hogy széles mosollyal keresztülroboghassunk a célunktól elválasztó veszélyes lápvilágon. Többnyire azonban az életben ez nem pont így zajlik. Sokan pedig addig várnak a nagy ötletre vagy a megfelelő motivációra, hogy végül sose lépnek a tettek mezejére. Esetleg a kényszer, tán egy büdös nagy pofon inspirálja őket arra, hogy mondjuk életmódot váltsanak egy betegség miatt, vagy végre nekiálljanak megvalósítani az elképzeléseiket, miután kirúgták őket kényelmes irodai székükből és leadták a céges verda kulcsait.

Az inspirálódás édeskevés a változáshoz

Az inspirációk dömpingjének korában élünk. Akármerre fordítjuk a fejünket, valaki inspirálni szeretne bennünket valamire. A facebook-on nem győzzük lefelé tekerni a temérdek, naplementét vagy zord hegyormokat ábrázoló hátterű, motivációs és életigazság-idézetet orcánkba tömködő bejegyzést. Különféle sajtótermékek képanyaga igyekszik ösztönözni arra, hogy széppé, vékonnyá, sportossá, jól öltözötté, sikeressé és gazdaggá váljunk. Negyedórás TED előadásokba tömörítik a tudósok az életművüket, hogy néhány tanácsba szedhetően előrágják számunkra a szellemi táplálékot, amit már csak le kell nyelnünk. A vállalatok pedig egyre gyakrabban kérnek a szakértőktől vagy ismert emberektől egy-egy órás előadásokat, melyekből állítólag a vezetők inspirálódhatnak (erre is van már szakkifejezés: “edutainment”).

Tényleg a környezetedben lévők átlaga vagy?

Van Jim Rohn-nak egy ismert mondása, mely szerint "Annak az öt embernek vagy az átlaga, akivel a legtöbb időt töltöd." Kétségkívül igaz, hogy rendkívül erőteljesen hatnak ránk más emberek, akár tudatos, akár tudatalatti szinten. Egyesek feltöltenek, mások kiszívják belőlünk az energiát. Valaki azt magyarázza, hogy miért nem lehet valamit megcsinálni, valaki pedig példát mutat azzal, hogy ő hogyan csinálja. Aki pedig kispályára jár focizni, abból nemigen lesz nagypályás játékos.

Megbecsültségre vágynak, kihívásra és inspiráló környezetre nem

A HR Portál felmérést készített olvasói és Facebook kedvelői körében, arra a kérdésre keresve a választ, hogy "Ön milyen cégnél dolgozna szívesen?". A válaszok megoszlásán elgondolkodtam egy kicsit.

Először is nem árt megállapítani, hogy kikre vonatkozhatnak ezek az eredmények. A HR Portál olvasói és Facebook kedvelői feltételezhetően aktív dolgozók (mondjuk 25 és 55 év között), szellemi munkát végzők, több beosztott és kevesebb vezető, és esélyes, hogy a HR terület felülreprezentált. Az is vélhető, hogy nagyrészt diplomásak.

Téged ki szokott inspirálni?

Még tavasszal írtam egy bejegyzést John Quincy Adams, közel kétszáz évvel ezelőtti amerikai elnök szavai alapján, mely szerint akkor vagy vezető, ha a tetteid másokat arra inspirálnak, hogy többről álmodjanak, többet tanuljanak, többet tegyenek, és többé váljanak. Volt olyan tapasztalt vezető olvasóm, aki szomorúan számolt be róla, hogy neki még a munkahelyen nem volt szerencséje ilyen feletteshez. Meg is állapítottuk, hogy sokkal gyakrabban találkozhatunk "uralkodó" vagy "főnök" típusú vezetővel a munka világában, akik hatalmat gyakorolnak, utasítgatnak, okoskodnak, ahelyett, hogy inspirálnák bárkit.

Reggeli biciklizéseim közben többször eszembe jutottak ezek a gondolatok, elmorfondírozva azon, hogy engem kik inspiráltak ilyen formán álmokra, tanulásra és belülről motivált cselekvésre. Nem arra gondolok, amikor az ember a pályafutása elején karriert akar építeni vagy kényelmes egzisztenciát kíván magának teremteni, mert annak a hajtásnak épp ez a vágy, esetleg a szokványos minta követése, netalán a kényszer az üzemanyaga. Sokkal érdekesebb, hogy van-e valaki, aki inspirál a továbblépésre, amikor már ezek a sztenderd motivátorok kifulladtak.

Négy kérdéssel megállapíthatod, igazi vezető vagy-e!

Van egy kedvenc idézetem John Quincy Adams-től, aki 1825 és 1829 között volt az Amerikai Egyesült Államok elnöke. Ez a jóember a következőképp fogalmazott: "If your actions inspire others to dream more, learn more, do more and become more, you are a leader." Bármily meglepő, a vezetés lényegét már a 19. században sem azzal tette egyenlővé, hogy egy vezetőnek leginkább másoknak dirigálni, felettük rendelkezni, belőlük mindent kifacsarni, életüket leszabályozni, és az utasítások teljesítését kontrollálni kellene.

Talán az is feltűnhet, hogy Adams inspirálásról beszél, tehát a követők saját akaratukból, és nem a büntetéstől való félelem vagy a jutalom iránti vágy által vezérelve tesznek meg valamit.

Mitől lesz valaki inspiratív vezető? – a válaszok meglepőek

Ugyan miért akarna téged bárki vezetőjének? – tette fel a kérdést sok-sok vezetőnek Robert Goffee és Gareth Jones, és általában síri csend volt a válasz. Ezzel a címmel számoltak be 2000-ben a Harvard Business Review-ban 25 évnyi vezetési kutatásuk egyik fontos csapásáról, melyben azt keresték, hogy az inspiratív vezetők milyen tulajdonságokban osztoznak. Azt általában senki sem vitatja, hogy a vezetőknek jövőképpel, magas energiaszinttel, autoritással és stratégiai látásmóddal kell rendelkezniük. A mások inspirálására képes vezetők azonban négy meglepő kvalitással bírtak, és tipikusan mindegyik megvolt bennük:

• Alkalmanként felfedték gyengeségüket. Némi sebezhetőség kimutatásával megközelíthetőnek és emberinek tűnhettek mások szemében.
• Jelentősen támaszkodtak intuícióikra tevékenységeikkel és azok időzítésével kapcsolatban.
• Empatikusak voltak munkatársaikkal, de a realitás talaján maradva. Valós érdeklődést tanúsítottak beosztottaik irányában.
• Vállalták különbözőségüket másoktól. Építettek egyediségükre.

Azt el tudom képzelni, hogy a fentiek szükségesek ahhoz, hogy inspiráló vezető legyen valaki. Abban már kevésbé vagyok biztos, hogy elégségesek is. Koczó Ildikó tréner és coach kolléganőm szerint a hatásos konfliktuskezelő és inspiráló beszéd tanulható. 2011. szeptember 30-án Konfliktusoldó és inspiráló szavak címmel tart nyílt workshopot Budapesten az alábbi témákkal: