Nem is olyan rég még nagyjából egyetlen módja létezett annak, hogy egy szervezetben magasabb anyagi és erkölcsi megbecsülésre tegyen szert valaki: vezetői karriert vállal. Ennek több következménye is volt. Számos olyan kiváló szakember került vezető beosztásba, akinek ez a felelősség leginkább púp volt a hátán, de a szervezet számára is előnyösebb lett volna, ha szakértőként járul hozzá az értékteremtéshez. Tudománya, tapasztalata és személyes közreműködése hiányzott a termelő csapatból, vezetőként pedig nem sokat tett hozzá, sőt rosszabb esetben akár el is vette a többiek kedvét a munkától. A csak nyomokban fellelhető vezetői működése természetesen nem sok sikert eredményezett, tehát egyre több bizonyítékot gyűjtött arra, hogy a beosztottai használhatatlanok.
