Lehet arról olvasni, hogy egyes ismert és sikeres vezetők, Jobstól Zuckerbergig minden nap ugyanazt az egyfajta farmert és pólót/garbót veszik/vették fel, ezzel is csökkentve a napi döntéshozatali kényszer mennyiségét. Bár biztos sokan megmosolyogják az ilyesmit, bizony van ebben valami. Azt már valószínűleg észrevetted eddig is, hogy a fizikai állóképességednek van egy napi korlátja, de így van ez például az akaraterővel és a szellemi kapacitással is. A döntés, azaz a mérlegelés és a jó választás bizony a tudatos gondolkodásunkat veszi igénybe, nem az autopilot üzemelteti, mint a reggeli fogmosást, vagy akár a munkahelyünkre kocsikázás jelentős százalékát. Ha például szokásokat alakítunk ki, azok lényegesen kevésbé használják a gondolkodást és az akaratot, helyt adva másnak, például az összpontosításnak. Többek között ezért végzik ugyanazt a rituálét a versenyeken az élsportolók, utána lehet például olvasni, hogy Phelps vagy Hosszú Katinka milyen menetrend szerint építi fel a napokat és a futamot megelőző időszakot. Nem véletlenül beszél Tony Schwartz időmenedzsment helyett energiamenedzsmentről. Minél kevesebb olyan dologgal égetjük az energiánkat, ami nem igazán fontos, annál több marad a korlátozott mennyiségből a lényeges dolgokra.Attól tartok, hogy a nyugati emberek jelentős része hasba szúrná magát, ha minden nap ugyanazt kéne felvennie. Sokaknak örömforrás, önkifejezési lehetőség, önbizalomerősítő szérum, vagy egyszerűen csak a változatosság egyik formája az öltözködés. Szerintem tehát ez az egyforma ruházat minden napra inkább egy jó metafora, mintsem egy tanács, amit mindenkinek érdemes lenne betartania.
Annak viszont van értelme, hogy végiggondolja az ember, mit érdemes leegyszerűsíteni és szokássá tenni, hogy például kevesebb akaraterőt fogyasszon a napi készletből. Mondjuk ezért válhat be a reggeli sportolás annak, aki be tudja iktatni, vagy az a hack, hogy nem tart otthon cukros italokat vagy csokoládét. Ha van a spájzban, benyomatja. Arra már nem biztos, hogy veszi a fáradságot, hogy elbattyogjon érte a boltba este kilenckor. Amire tehát nehezen vesszük rá magunkat az egyes esetekben, szokássá téve jóval kisebb energiabefektetéssel elvégezhető.
Visszatérve a döntésekre, bizony azok is fogyasztják a pszichikus energiánkat. Érdemes megnézni a gyerekek arcát, akinek feltesszük a kérdést: Mit szeretnél ma enni vacsorára? Az egyik lehetőség, hogy töri a fejét, nem tudja, valamit. Aztán akármit ajánlgatsz, olyat nem. A másik opció, hogy ő maga elvégzi a leegyszerűsítést, és a szokásos háromfajta ételt mondja: tészta, palacsinta, pizza. Akik a szocializmusban nőttek fel, azoknak persze különösen fáj a gondolat, hogy limitáljuk a választásunkat, hiszen volt elég abból a múltban. Valahogy viszont mégis előnyös a saját energiagazdálkodásunk szempontjából, ha nem kell mindig választani. Például hallottam már olyat, hogy valaki kevesebb húst szeretett volna fogyasztani, és az egyszerűség kedvéért kinevezett a héten két vagy három napot, amikor vega kaját ebédel az étkezdében. Leegyszerűsödik a választás, és könnyebb is betartani az így kialakuló szokást. Ezt is érdemes tehát megfontolni, hogy miben felesleges számos választási opciót nyitva hagyni, és mit jobb leegyszerűsíteni. Például minden nap lehet más útvonalon menni a munkahelyünkre, főleg a fővárosban, de sok figyelmet megspórolunk, ha rendre ugyanazt az utat követjük. Vagy akár a Waze-re is rábízhatjuk magunkat.
Egy biztos, erre mindenkinek a saját megoldását kell megtalálnia, egyedi szokásokkal és egyedi egyszerűsítésekkel.
Azért nem veszünk fel ugyanolyan ruhát, mert Magyarországon, csak úgy, mint a világ nagy részében igenis számít, hogy jelenünk meg. Számít, mit veszek fel a munkahelyen, számít, hogy öltözködök egy tárgyaláson, számít, megborotválkoztam-e vagy sem. Csak nagyon kevés kivételes tehetségű embernek nézik el, ha kilóg a sorból, és van, hogy még nekik sem.
VálaszTörlésUgyanez igaz arra is, hogy milyen szituációban hogyan viselkedik az ember. Ez az USA-ban is ugyanolyan fontos. Jobs-ot sem tűrték meg sok helyen, és nagyon-nagyon sok tehetséges munkavállaló hagyta ott az Apple-t csak azért, mert a vezér képtelen volt emberhez méltóan bánni velük. Ez mind energiát és időt igényel.
A cikk írójának példájánál maradva, ha mindig ugyanazon az útvonalon közlekedek, akkor időt vesztek, mert más-más időpontban más-más útvonal lehet az ideális a célom eléréséhez.
Továbbá ahogy a testünk, az agyunk is egy olyan testrész, amit edzeni, tréningezni kell. Ha mindig mindenben a legkönnyebb szokást követem, soha nem jutok sehova (ugye tudjuk, hogy a Facebook sem Zuckerberg ötlete volt, csak lenyúlta ;) ). Szerintem igenis érdemes kilépni a napi megszokásokból, és a komfortzónából, és használni az agyunkat.
Szerintem fontos, hogy valaki hogyan néz ki, főleg, ha nem valami irgalmatlan nagy zseni. Az antiszociális viselkedés, még nem biztos, hogy jó figyelemfelkeltő :) És szerintem az is fontos, hogy folyamatosan képezzük magunkat, illetve, hogy figyeljünk a másik emberre. A leegyszerűsítések sokszor válnak automatizmussá és unalmassá. Én ezen az oldalon szoktam még érdekeseket találni ilyen dolgokkal kapcsolatban: http://www.cegmegalapozas.hu/hogyan-vesztegetik-el-a-termelesi-idot/
VálaszTörlésSztem érdekes és hasznos poszt.
VálaszTörlésElgondolkodtató...alapvetően nem a ruházkodással kapcs, hanem az emberi kapacitással és annak tudatos kezelésével.
Sztenksz
Igen, valóban erről akart szólni a cikk, nem a ruházkodásról. Az engem kevésbé izgató téma, inkább csak mint metafora használtam. :-)
VálaszTörlésÉn szeretek jól kinézni, viszont nagyon sajnálom az időt az öltözködésre ezért azt csinálom, hogy ha találok egy ruhát ami jól áll abból veszek több színben, de ugyanazt a fazont. Így máris csak annyit kell eldöntenem, hogy melyik színűt válasszam az meg már gyorsan megy. :)
VálaszTörlés