12 töltekezési tipp a lemerülés és a kiégés megelőzéséhez

Mára sikerült megszoknunk, hogy a nagyokos telefonunkat napi rendszerességgel töltenünk kell, ha folyvást internetezünk rajta, és kihasználjuk a díjcsomagunk által kínált temérdek lebeszélhetőséget. Belátjuk, hogy az autóban is rá kell tenni a töltőre, amennyiben az útbaigazítást és a dugók elkerülését is tőle várjuk. Az viszont még nem jutott el az agyunkig, hogy a saját szervezetünk is ugyanilyen gyakori feltöltést igényel, tekintve azt a folyamatos igénybevételt, amivel az intenzívebb munkatevékenység, valamint a magán- és családi életünk operatív menedzselése megterhel.

Enni talán nem felejtünk el, és előbb-utóbb bezuhanunk az ágyba, de ha csak ennyiből áll a töltési fázis, akkor az gyors lemerüléshez, folyamatos ingerlékenységhez, végül pedig kiégéshez vezet. Íme egy lista számodra néhány lehetséges feltöltő tevékenységről, ha taksálod magad annyira, mint a telefonkészülékedet:

Hogyan töltődnek fel a világ legelfoglaltabb emberei?

Egy Huffington Post cikk arról számolt be két hete, hogy egyre több kutatás bizonyítja: paradox módon több eredményt tudunk kihozni magunkból, ha több időd töltünk a munka helyett egyebekkel. "A stratégiai megújulás - például napközbeni edzés, rövid délutáni alvás, hosszabb éjszakai alvásidő, több idő az irodán kívül, valamint hosszabb és gyakoribb vakációk - növeli a termelékenységet, a munkahelyi teljesítményt és természetesen óvja az egészséget."

Az írás példákat hoz arra, hogy olyan hírességek, mint Oprah Winfrey, Bill Clinton és számos nagyvállalati felső vezető milyen módon építi be életébe a feltöltődést.

Kell-e az embernek két hónapos nyári vakáció?

Csak hogy ne kelljen senkinek végigolvasni az egész bejegyzést és lerágni a körmét: kell. Legutóbb huszonvalahány éve, középiskolában emlékszem ilyen nyári szünetre, mert a főiskolás időszaktól kezdve mindig dolgoztam nyáron. Ebben az évben nagyon tudatosan készültem rá, hogy azt fogom csinálni, mint régen, kisdiákként. Semmit nem teszek, ami munkajellegű. Nem töröm a fejem a feladataimon, nem olvasok szakirodalmat, és nem is írok. Lehet ezért irigyelni, de az érem másik oldalán az a tény található, hogy fizetést se kapok a lebzselésért.

Ahogy közeledett az augusztus vége, sokat gondolkodtam rajta, hogy ugyan milyen tanulságaim voltak a nyári szünidőben. Mik azok a dolgok, amikre csak így nyílt lehetőségem, hogy két hónapig bezártam a boltot. Igazából arra jutottam, hogy végül is semmi extra. Ugyanezeket lehetett volna végezni hétvégéken vagy kéthetes szabadságon is. A különbség, hogy nem ennyit és nem ilyen kényelmesen.

Letészem a lantot. Nyugodjék.

Caravaggio: Lanton játszó fiú

Előzetes figyelmeztetés: ez a bejegyzés rólam szól, csak az olvassa tovább, akit érdekel.

Meglepő, hogy szitaszerű irodalmi műveltségem ellenére Arany János szavai jutottak eszembe, így a félév végén. Ahogy tavaly decemberben, most is visszatekintek, mit sikerült teljesíteni a munka világában 2013 első hat hónapjában.

Első és legfontosabb tevékenységem az volt, hogy négy csoportban, 46 vezetővel foglalkoztam Tudatos Vezetés képzések keretei között, készségfejlesztő tréningsorozattal és utánkövető coaching ülésekkel. Ismét örömmel tapasztaltam, hogy aki akar, azt tud is fejlődni vezetőként. Emellett öt felső vezetőt támogattam executive coaching folyamat során. Oktattam a KPMG Akadémia Felső Vezetői Akadémiáján és coach képzésén, a közelmúltban pedig a CEU Business School MBA hallgatóinak tartottam workshopot a Leading and Change Management tantárgy részeként.