2011. február 11., péntek

Egy túrót tévhit: kreativitásfejlesztés saját bőrömön tapasztalva

Az elmúlt hónapokban három cikk is született a Tudatos Vezetés blogon az agyféltekék témájában. Az egyik szerint a jobb agyféltekéseké a jövő, a másik szerint mítosz, hogy az emberek vagy jobb, vagy bal agyféltekések lennének, a harmadik szerint nem is kettő, hanem négyféle gondolkodási preferenciánk lehet, attól függően, hogy melyik negyedünk a leginkább domináns. Terence Hines idegkutató egyenesen azt állítja, hogy az egyik félteke erősítése nem eredményez kreativitás-fejlesztést.

Ilyen káosszal a fejemben indultam el a négynapos jobb agyféltekés rajztanfolyamra, hogy saját élményre tegyek szert a témában. Jó kis heterogén, 20 fős csoportba cseppentem, 15 évestől az ötvenesekig, diákoktól a kozmetikuson és a tanárokon át az üzleti életben tevékenykedő pénzügyesekig és vezetőkig. A többség, magam is beleértve, egy dologban feltétlenül osztozott: totál tehetségtelen volt a rajzolásban. Erről tanúbizonyságot tettek a tanfolyam elején készített kontroll rajzaink.


A folyamat elején megtudtuk, hogy a rajzoláshoz – a közhiedelemmel ellentétben – nem szükségeltetik kézügyesség. Ha képesek vagyunk leírni a nevünket, akkor rendelkezünk a kellő finommotoros képességekkel. Az megy, ha rondán is – gondoltam. A kutya a látásmódban van elásva. Megtudtuk, hogy a rajzolás részkészségekből áll, és ezeket fogjuk csiszolni. Ilyen készségek a szélek (kontúrok) érzékelése, a terek érzékelése, a viszonyok érzékelése, a fények és árnyékok észlelése, és a teljesség észlelése. Ahogy ezek fejlődnek, rajzunkon is drámai módon meg fog látszani.

Az első másfél nap igen gyötrelmes volt. Ez egyeseken látszott is, a többiek csak a végén vallották be. Először is az volt a cél, hogy addig untassuk a bal agyféltekénket, hogy elmenjen a kedve a belső beszédtől, az értelem keresésétől és a szimbólumokban való gondolkodástól. Például egy arckontúrt és annak tükörképét 15-ször le kellett rajzolni. Ezután Picasso Igor Stravinsky portréját kellett lemásolnunk. Fejjel lefelé. Aztán a kezünket kellett annyiszor, hogy már nem is tudtam megszámolni. De ez mind semmi volt ahhoz képest, hogy „levegőt” rajzoltunk tárgyak (szék + Rodin Gondolkodója) körül, majd órákig satíroztuk a levegőt alkoholos filccel, A4 méretben. Ha esetleg még ez se volt valakinek elég a totális zsibbadáshoz, kb. 3x4cm-es lyukon keresztül nézve rajzoltuk meg a levegőt borostyánlevelek körül, majd egy A3-as lap 90%-át satíroztuk be feketével, ahova nem jutott borostyánlevél. Itt a bal agyfélteke végleg bedobta a törülközőt.

Aztán megtanultuk a szükséges rajztechnikákat: az eszközök használatát, a módosított kontúrt, az árnyékolást, és a fények radírozását. Immáron képesek voltunk arra, hogy szimbólumok (pont-pont-vesszőcske) helyett azt rajzoljuk le, amit látunk. Tanultunk szemet, orrot, szájat, fület rajzolni. Én ezen a ponton még mindig nem láttam az arcokon a fényeket és árnyékokat. Viszont egész jó szemet, orrot, szájat rajzoltam oly módon, hogy nem akartam ilyeneket létrehozni, csak vonalakat másolni és tereket satírozni. Aztán hazamentem, és láss csodát, a gyerekek arca helyett egy rakás kontúrt, fényt és árnyékot véltem felfedezni.

Másnap belecsaptunk a portrérajzolásba. Mindenki eldöntheti saját maga, érdemes volt-e piszkálni azt a bizonyos jobb agyféltekét. Utolsó nap pedig elkészült a nagy mű, az önarckép. Végképp nem gondoltam volna, hogy képes lennék ilyen rajzok készítésére. Még az önarcképpel is elégedett voltam, bár egyik barátom szerint olyan, mintha elfogyasztottam volna 2 szál kolbászt, 1 oldal szalonnát, és 1 liter zsírt. Mielőtt elbíztam volna magam, megkérdeztem családomat az eredményről. Szilvia szerint nagyon jó a rajz, csak én nem ilyen vagyok. Lilla lányom (3) pedig úgy nyilatkozott, hogy „Hasonlít, de nem annyira Apás. Más bácsis.” Végül Vince fiamtól (1) kaptam a legkorrektebb értékelést: „Ööööööö”.

Egy biztos, azóta másképp látom a világot. Észreveszem az alakzatokat, a formákat, a fényeket, az árnyékokat. Amikor új, ismeretlen, vagy nehéz feladat adódik, egyből eszembe jut, milyen volt nekifogni egy portrénak. Majd a nehéz feladatnak először megrajzolom a külső kontúrját, aztán a belsőket, ha kell, kiradírozom és újrarajzolom. Aztán megfigyelem a képet, és elkezdem árnyalni. Ami világosabb, ott beleradírozok. Azt gondolom, lesz még számos más hasonló metafora, amire rábukkanok a jövőben. Végtére is, ez lehet az általános kreativitás-fejlesztő mellékhatás, ha meglátok olyan dolgokat és kapcsolódási lehetőségeket, melyeket korábban nem láttam.

Kiváló oktatónk volt, Szepes Liliána személyében. Itt lehet megnézni, hogy fejlődnek az emberek a 4 nap alatt (kivétel nélkül, mindenki jelentősen előrelépett, akárhonnan is indult).

7 megjegyzés:

  1. ez nagyon klassz. sosem hittem, hogy igaz, de neked most már elhiszem.

    VálaszTörlés
  2. Na Elvis még él? Egyébként full respect!
    Soma

    VálaszTörlés
  3. Azt hiszem kriminológiai profilrajzolásban már profi lettél. Ez főleg az utolsó képre vonatkozik, mert az 15 év szigorított fegyház, feltételes szabadságrabocsátás nélkül :-)))))))))))

    VálaszTörlés
  4. Akkor én trollkodom, nekem nagyon nem jön be ez a jobb bal félteke...lehet neki kell futnom a téma korábbi cikkeinek komolyabban. Annyira nem érzem gyakorlatiasnak, használhatónak...bocsika

    VálaszTörlés
  5. Na, végre valakinek valami nem tetszik :-) Még a végén azt hitték volna, hogy fizetett kommentelők vannak.

    Röviden annyi, hogy vita van róla, hogy ez a megkülönböztetés ez releváns és megalapozott tudományosan, vagy "pop psychology". Azaz a kreativitás fejleszthető a jobb agyfélteke stimulálásával, vagy mindez bullshit, és nincs bizonyítottsága.

    Én megtapasztaltam ezen a tréningen saját élményként, hogy ha tényleg igaz, hogy a balt eluntattuk és teret adtunk a jobbnak, akkor valóban előhozhatók olyan készségek, amik eddig nem kerültek elő.

    Elfogadom, hogy ez már egy kicsit távolabb van a napi vezetési kérdésektől, de a fejlesztéstől már nem annyira!

    VálaszTörlés
  6. ha megfigyeled egy ember arcát,láthatsz összefüggéseket a szemek egymástól való távolsága és az orr legszélesebb része között,vagy a szemöldök és az orr alja között akkora a távolság mint a fül magassága.. stb.. :)
    nem kell tudni rajzolni ahhoz,hogy ezeket lásd
    egyszerűen csak nézni kell... az agyféltekét pedig nem lehet eluntatni :)
    amikor geometriai alakzatokat rajzolsz... tehát kockát hengert gömbót stb.. persze úgy mintha rajzórán lennél,árnyékolod is meg amit kell,ahhoz hogy pontosan lerajzold méregetned kell és megfigyelned a formák egymáshoz való viszonyát,élek hosszát viszonyítod más élekhez... tehát összefüggéseket keresel a formák között,ami már a bal agyfélteke dolga...mégis gyönyörűen papírra veted amit látsz... mi történik akkor amikor fejben számolsz? elképzeled a számokat,a műveletet amit végzel.... a képzelőerő a jobb féltekének tulajdonítható,viszont a számolás a matematikai műveletek elvégzése már a bal féltekéé...na mind1... XD én még kisgyerek vagyok

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.