Izgalmas változások a vezetői kompetenciákban (2005-2015)

A munkahelyi személyiségfelmérésére szakosodott Captain magyarországi irodája már több mint másfél évtizede végez kompetenciaméréseket a hazai piacon. A héten közzétett kutatásukban összehasonlították a 2005-ben felvett vezetői értékeléseiket a 2015-ös eredményekkel, hogy megnézzék, tapasztalnak-e különbségeket a mai és a 10 évvel ezelőtti vezetők kompetenciái között. Nyílván nem ugyanazoknak a vezetőknek a visszaméréséről beszélünk itt, hanem egy későbbi mintavételről. Voltak területek, ahol nem érzékeltek statisztikailag szignifikáns eltérést az ezres nagyságrendű teszteredmény vizsgálatakor, voltak azonban olyan dimenziók, ahol számottevő különbségeket tapasztaltak.

Vagy inkább húzzam le a rolót január elsejétől?

Tavaly télen volt alkalmam részt venni Dr. Margitay Tihamér professzor döntéshozatallal kapcsolatos képzésén, ahol saját bőrünkön sikerült megtapasztalni, milyen sok tipikus hibát vétünk különféle helyzetek mérlegelésekor. Ennek ellenére rendíthetetlenül hiszünk saját ítélőképességünkben. Az üzleti élet menedzserei többnyire úgy gondolják, hogy döntéseiket racionális alapon hozzák. Mi sem áll ennél távolabb a valóságtól. Aki nem hiszi, olvassa el a magyarul nemrég megjelent Gyors és lassú gondolkodás c. könyvet Daniel Kahneman-tól, aki bár pszichológus, Nobel-díját a közgazdaságtan területén érdemelte ki. Ez is egy olyan könyv, amiben több gondolat van, mint öt másikban.

A könyv túlzott magabiztosságról szóló fejezetében Kahneman kifejti, hogy sokkal több minden múlik a szerencsén és a véletlenen, mint amennyit az ember szeretne elfogadni. Állandóan keressük az oksági viszonyokat, próbálunk egyszerű, de gyakran megalapozatlan magyarázatot adni a történtekre. A korreláció önmagában még egyáltalán nem jelenti azt, hogy az egyik tényező lenne a másik kiváltója.

Van-e értelme tudatosabban vezetni?

Van-e értelme tudatosabban főzni?

Hadd folytassam ott, ahol az előző bejegyzést abbahagytam. Épp rémüldöztem, hogy milyen sokan hagyják figyelmen kívül azokat az okosságokat, amiket a szakkönyvekből vagy a vezetői tréningeken elsajátíthatnak a vezetőként dolgozók. Természetesen felmerül a kérdés, hogy vajon szükség van-e ezekre. Tényleg jobban mennek-e ott a dolgok, ahol a vezetők gyakorolják az úgynevezett "best practice"-eket?

Érdekes, hogy más szakmákban kevésbé merül fel a kérdés. Például ahhoz, hogy valaki mesterszakács legyen, rengeteg ismeretet kell megszerezni, sok gyakorlattal kell bírni, szükség van motivációra, és bizonyos egyéb képességek sem ártanak, mint mondjuk a kreativitás vagy a kifinomult ízérzékelés. Biztos van persze néhány séf, aki született tehetség, nem tanulta, és mégis profivá tudott válni. Valószínűleg az orvosoknál már kevesebb ilyen van: nehezen elképzelhető, hogy ismeretek és bevált gyakorlatok tudása nélkül megbízhatnánk bennük. És így tovább, mindenféle szakmánál. Miért lenne vajon a vezetés kivétel? Talán mert kevésbé létezik egzakt leírása annak, hogy mit és hogyan érdemes csinálni? Nem mintha a diagnózisokban és a gyógymódokban olyan fene nagy egyetértés lenne az orvosok közt, és a kiváló szakácsok is ugyanúgy definiálnák azt, hogy mi finom, mi mihez illik, mi néz ki ízlésesen, stb.

A vezetői képességek hatása az eredményekre

Mi kevésbé látványosan kutatunk.

Tegnap délelőtt Dr. Pusztai kollégával lehetőségünk nyílt egy másfél órás beszélgetésre Dr. Nemes Ferenc professzorral az idei évre tervezett kutatásunk kapcsán, melyben Dr. Tomka Jánossal és a KPMG-BME Akadémiával együttműködésben arra keressük a választ, hogy milyen mértékben alkalmazzák a hazai vezetők a széles körben elfogadott vezetéselméleti ismereteket. Azt is vizsgáljuk majd, hogy mennyire tudatosan teszik, mi készteti őket erre, és hogyan tudnak eligazodni a sokféle elmélet között. (Tehát azt speciel pont nem fogjuk kutatni, ami a címben szerepel. Talán Dr. Víziló blogger kolléga egyszer arra is vállalkozik.)

Nem csak a kutatási tervről beszélgettünk, hanem kaptunk egy kis betekintést a magyar vezetőfejlesztés hőskorába (Nemes professzor tanítványai és munkatársai voltak a hazai tréner szakma szaktekintélyei közül elég sokan), valamint arról, hogy  az ő általa ismert korábbi kutatások is azt állapították meg, mint a mi 2010-es felmérésünk, hogy a vezetők "szakmai fejlesztésre" inkább áldoznak időt, pénzt és energiát, mint vezetői tudásuk és készségeik pallérozására. Pedig hát a szakmájuk nagyrészt épp a vezetés.