2014. október 6., hétfő

Új bizonyíték online versus tantermi tanulás ügyben

Talán már több olvasó találkozott az utóbbi pár évben indult nyitott online kurzusok valamelyikével (Massive Open Online Courses). Számos nagy nevű egyetem (Stanford, MIT, Harvard), illetve kifejezetten e célból létrejött szolgáltató (Khan Academy, Coursera) ugyanis ingyenesen elérhető kurzusokat biztosít minden érdeklődő számára. A finanszírozásban olyan nagy alapítványok is szerepet játszanak, mint Bill Gates és feleségéé. Kivételes lehetőség, hogy ad absurdum Tápióbicskéről nemzetközi nagyágyúk által készített képzéseken vehetünk részt. Egy kollégám például épp az idén végzett el egy viselkedési közgazdaságtan kurzust Dan Ariely-nél, aki a téma talán első számú guruja a világban.

De felmerül a szokásos kérdés, hogy vajon lehet-e a tanár/oktató személyes jelenléte nélkül, kizárólag online platformon olyan hatékonyan tanulni, mint tantermi keretek között. Mondjuk ez a kérdés már azt feltételezi önmagában, hogy a tantermi képzések hatékonyak. No, ez már itt rögtön megkapta a halálos szúrását. Az oktató által személyesen vezetett képzések is akkor tudnak csak eredményesek lenni, ha a tanár rengeteg energiát fektetett előzőleg abba például, hogy:

  • hogy fogja érdekessé tenni a tartalmat
  • miként tudja ügyesen bemutatni és érthetővé tenni a témát
  • milyen lehetőségeket tud kitalálni - akár a kontakt órán, akár az órák között, hogy a gyakorlatban is ki lehessen próbálni a megszerzett tudást
  • miként tudják a résztvevők - akár vele, akár egymással - megvitatni, értelmezni a tanultakat
Mindezeket pedig ugyanúgy ki lehet találni abban az esetben is, ha ugyanaz a profi oktató online platformon szeretné a tudásszerzést elősegíteni. Nekem például nincs kétségem afelől, hogy egy átgondolt és kimunkált online kurzus százszor jobb, mint egy szokásos színvonalú, PowerPoint felsorolásokból felolvasott tré előadássorozat, ami után el kell olvasni egy könyvet, és amit végül visszakérdeznek. De persze ez csak az én véleményem a tapasztalataim alapján, nem bizonyíték.

A közelmúltban azonban elkezdték tudományosabban is mérni az online kurzusok eredményességét, összehasonlítva a velük pontosan megegyező tantermi párjukkal. Az MIT (olyasmi, mint itt a BME) egyik fizika kurzusánál vették a fáradságot, hogy megmérték a bemeneti és kimeneti tudásszintet, mind az online, mind a tantermi csoportoknál. A végeredmény szerint nagyjából egyforma volt a fejlődés, illetve az online egy hajszállal jobb. Azt a feltételezést is megcáfolta a mérés, hogy az online csak azoknál működik, akik eleve magasabb szintű tudással rendelkeznek. Minden kiinduló szintről ugyanaz volt a fejlődés dinamikája. Még egy érdekes tanulság volt a felmérésben: azok a csoportok teljesítettek még jobban, mint a normál tantermi és az online hallgatóké, akik tervezetten és rendszeresen összejöttek megbeszélni a kérdéseiket, dilemmáikat.

A kutatásról egy phys.org cikk számolt be, ahol a megszólaltatott oktatási szakértő kiváló demonstrációnak és követendő példának tartotta az MIT-s mérést, hogy minél pontosabb képet kaphassunk az online és a tantermi képzések eredményességének hasonlóságáról vagy különbözőségéről. Ehhez persze még több időre lesz szükség.

Mindenesetre van már komoly, mért bizonyíték arra, hogy szélesebb közönség, költséghatékonyabb módon, ugyanolyan eredményességgel fejleszthető. Természetesen nem elég egy kapcsoló a digitális átálláshoz. Először is, érdemes átgondolni, mi tanítható jól digitálisan. Aztán, ne feledjük: a tananyag- és módszertani fejlesztés is komoly invesztíció. Más kérdés, hogy nagyobb létszámnál már bőven meg fog térülni. Végül pedig meg kell arról bizonyosodni, hogy az online tanulási eszközöket a kor színvonalán fejlesztjük ki, nem e-learning kövületekben gondolkodunk.

Biztos vagyok benne, hogy a jövőben sokkal többféle tudásszerzés, sőt akár képességfejlesztés kiindulópontját fogják jelenteni digitális tanulási formák, mint amire most gondolni tudunk. De nem kell kétségbeesni a jó tanároknak/trénereknek/oktatóknak: a személyes részvételre is szükség lesz, tapasztalati tanulási helyzetek, konzultáció, coaching, utánkövető workshopok, facilitált eszmecserék, motivációt felkeltő előadások, stb. formájában.

A postban említett cikkre Koltányi Gergely hívta fel a figyelmemet a Digitális átállás a tanulásban nevű Facebook csoportban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése