2014. október 9., csütörtök

Lehet-e valaki főnök és barát egyszerre?

Fotó: Juliana Coutinho
Egyik olvasóm a következő kérdést tette fel nekem: "Szerinted képes működni úgy egy baráti kapcsolat, hogy közben az egyik fél a másik felettese?" Az előregyártott válasz az lenne, hogy nem, abból rengeteg probléma adódhat. Miből is táplálkozik ez a vélekedés? Abból a megszokásból, hogy a főnök-beosztott viszony tulajdonképpen egy szülő-gyerek (vagy akár macska-egér) kapcsolat, ahol attól kell tartani, hogy a beosztott barátság esetén vissza fog élni a helyzetével: sumákol, lóg, nem lehet számon kérni, kiváltságokat igényel. A vezető nem akarja vagy nem meri a barátja számára a lécet a többiekével megegyező magasságra tenni. A konfliktusokat pedig inkább nem vállalja fel, mert az a baráti kapcsolat rovására menne. Ugyanebből a megfontolásból nem ajánlják, hogy alvállalkozóként barátoknak dolgozzunk. Én is szigorúan betartottam ezt az alapelvet, egészen hat évvel ezelőttig.


Azóta viszont ettől gyökeresen eltérő, pozitív tapasztalatokat szereztem a barátokkal együtt dolgozás során, és ugyanezen cégeknél számos példát láttam arra, hogy közeli emberi kapcsolatban lévő kollégák főnök-beosztott relációban is éveken át jól tudnak működni. Akár főnökből lett barát, akár barátból lett főnök.

Megfigyelésem szerint ehhez felnőtt-felnőtt viszony kialakulására van szükség. Igenis tegyék az asztalra, hogy a jó baráti és hierarchikus munkakapcsolat nem magától értetődő, dolgozni kell érte. Különösen fontos, hogy a kölcsönös elvárásokat előzetesen tisztázzák a felek, majd szükség esetén vissza-visszatérjenek a kérdésre. Ebben a helyzetben talán még fontosabb, hogy problémák felmerülésekor azonnali és brutálisan őszinte legyen a visszajelzés. A barátok képesek rá, hogy a körítést figyelmen kívül hagyják, és a tartalomra figyeljenek. Ha egy ismerős küld el melegebb éghajlatra, biztos megbántódok. Ha egy barátom, akkor el tudok tekinteni a stílustól, és az üzenetre figyelek. Ebben a felnőtt-felnőtt kapcsolatban fel sem merül egyik félben sem, hogy a baráttól kevesebbet kellene elvárni, vagy ne kellene szólni neki, ha valami gond van.

Legalább két óriási előnye van annak, ha barátokkal dolgozunk: a magas bizalmi szint és a könnyebb egymásra hangolódás gyorsítja és gördülékenyebbé teszi a munkát,  valamint jobban érezzük magunkat a munkahelyen az általunk kedvelt emberek társaságában. Ezeket az előnyöket azonban közös erővel óvni-védeni kell, amihez a fent említett működésmód alkalmazására szükség van.

2 megjegyzés:

  1. Nekem volt több évig beosztottam, aki a barátom is volt és ez nem ment sem a munka, sem a barátság rovására. Tegnapelőtt is pont söröztünk :-)



    "Abból a megszokásból, hogy a főnök-beosztott viszony tulajdonképpen egy szülő-gyerek (vagy akár macska-egér) kapcsolat"
    Ez azt az érzetet kelti, hogy pl a szülő-gyerek viszony alá- és fölérendelés. Biztos, nem így gondolod, tudom, csak megjegyzem, hogy aki így gondolja, az csak addig tudja befolyásolni a gyereket, amíg ő az erősebb. Utána vagy nem tudja vagy csak azt hiszi, hogy tudja (mert a gyerek vagy később már kamasz, elég ügyesen tud hazudni, félrevezetni) :-)

    Nyilván főnök-beosztott viszonynál ma még(?) általános felfogás az alá-fölérendelés, de ez a fajta hozzáállás ugyanazokkal a hátrányokkal jár (a beosztott addig dolgozik, amíg ellenőrzik (illetve úgy csinál, hogy a főnök azt gondolja, hogy dolgozik... :-) )

    raki

    VálaszTörlés
  2. Igen, nem én gondolom így, hanem (túl) sokan mások. :-)

    TAmás

    VálaszTörlés