Három kupac tudnivaló az emberi természetről vezetőknek

A napokban hallgattam meg egy interjút a nemrég kilencvenedik életévébe lépő Csányi Vilmos etológus professzorral, akinek nem győztem irigykedni a szellemi frissességéért. Eszembe jutott, hogy Az emberi természet című könyve alapján még a Tudatos Vezetés blog indulásakor, 2010-ben írtam cikket, és most kedvet kaptam újraolvasni az eredeti művet.

Mindig izgatottsággal tölt el, amikor különböző tudományágak, eltérő időszakokban és módszerekkel, nagyon hasonló eredményekre jutnak ugyanazzal a témával kapcsolatban. A humánetológia például evolúciós nézőpontból, az etológia (állati viselkedés) megfigyelési módszereivel dolgozik, a huszadik század második felének humanisztikus pszichológiája az emberi szükségleteket igyekezett megragadni, amelyeket a viselkedés hajtóerőjeként feltételeztek, a huszonegyedik századi neuroleadership (ami az idegtudomány vezetéssel kapcsolatos alkalmazási lehetőségeit vizsgálja), onnan közelít, hogy milyen területeken vált ki a vezető működése erőteljes reakciót az emberek jutalmi hálózatára, vagy épp a “fight or flight“ rendszerére. Ez utóbbi pedig nagyon nem mindegy, hiszen elkötelezett, teljesítményre és problémamegoldásra motivált munkatársakra van szükség, nem olyanokra, akik veszélyben érzik magukat, és ezáltal beszűkül a figyelmük fókusza és csökken a kognitív kapacitásuk.

Ebben az írásban három területtel szeretnék foglalkozni, méghozzá az emberi viselkedés magasabb szintű hajtóerői közül, melyekkel kapcsolatban a fent felsorolt három tudományterület igen hasonló következtetésekre jutott. Indulok a humánetológiai nézőpontból, az emberi faj egyes jellemzőivel, aztán hozzákapcsolom a másik két perspektíva vonatkozó gondolatait.

Nem újdonság, hogy az ember társas lény, szociális vonzódás jellemzi, igényli a kontaktustartást másokkal. Csoportlojalitása van, legyen az egy család, egy település, egy spontán összeállított csapat, egy sportegyesület, egy munkahelyi osztály vagy az egész cég, sőt akár az ország. Egyúttal igen könnyen előhívható belőle a csoportgyűlölet más, hasonló kategóriájú csoportokkal szemben. Gyerekkoromban például negatív érzéseket tápláltunk az “utcavégiek” irányában, mi, akik az utca elején laktunk, de antagonisztikus ellentéteket tapasztalhatunk egymással szemben az Újpest és a Fradi drukkerek között, vagy a marketing és az értékesítés viszonylatában. Csapaton belül jellemző a komplementer kooperáció, ami azt jelenti, hogy mindenki azt tudja hozzáadni a közöshöz, amiben jó, és így összetettebb feladatok elvégzésére válnak a csapatok képessé. Ember-specifikus tulajdonság, hogy hajlandó szabályokat követni. A dominánsabbnak az ember is aláveti magát, és különféle rítusok mentén jól szinkronizálja a csoportokon belüli tevékenységet. Az érzelmi szinkronizáció eszköze az empátia, utánzással pedig a viselkedésüket szinkronizálják az emberek, gyakran nem is tudatosan. Vezetőként lehet a felsoroltakra számítani, és akár építeni is rájuk, hiszen alapvető emberi jellegzetességek. Mindezek ott vannak a humanisztikus pszichológusok által megfigyelt szociális szükségletünk mögött, hogy igyekszünk valahova tartozni és harmonikus kapcsolatot ápolni a hozzánk közel állókkal. Az idegtudomány szerint pedig a másokkal való kapcsolódás jutalmazó jellegű, csakúgy mint az, amikor úgy érezzük, hogy fair módon bánnak velünk egy közösségben. Ezek ellenkezője viszont az egyik legnagyobb fenyegetés az emberek számára, amikor kívül kerülnek a közösségen, vagy amikor inkorrektnek érzik, ahogy kezelik őket.

Nem csak az emberre igaz, de rá is, hogy a státuszt fontosnak tartja, és törekszik a lehetőségei szerint a közösségeken belüli rangsorban felfelé emelkedni. Ugyanezt pontosan visszaigazolják a humanisztikus pszichológusok elképzelései a növekedési szükségletünk hangsúlyozásával, illetve azzal, hogy igényünk van a csoporthoz tartozás mellett az önbecsülésünk erősítésére. Ezt pedig a közösségen belüli státuszunk nagy mértékben meghatározza. A neuroleadership is rámutat, hogy a státuszunkat növelő hatások a jutalmi hálózatunkat hozzák működésbe, legyen az bármiféle elismerés, pozitív visszajelzés, sikerélmény, felelősség, lehetőség mások tanítására, szakértőként véleménykérés, bevonás döntéshozatalba, előléptetés, kinevezés stb. Ugyanakkor minden vezetői viselkedés, ami lefelé húz bennünket, sérti az önbecsülésünket, és igen erőteljes fenyegetésként éljük meg.

Az emberi faj egyedi tulajdonsága a konstrukciós képesség. Legyen szó fizikailag megvalósuló eszközök, vagy akár folyamatok, eljárások, mentális koncepciók megalkotásáról. El tudunk képzelni dolgokat, és aztán azokat a gyakorlatban létre tudjuk hozni. Itt is nagy hasznunkra válik a komplementer kooperáció, több ember tudásának és képességének bevonása. Ugyancsak ide tartoznak a hiedelmeink, amiket igaznak vélünk a világ vagy a társadalom működésével kapcsolatban. A humanisztikus pszichológusok a korábban említett mellett egy másfajta növekedési szükségletünkre is rámutatnak, miszerint igyekszünk kihozni magunkból, amit az adottságaink és az érdeklődésünk lehetővé tesznek, megvalósítani önmagunkat akár a saját érdekeinken túlmutatóan is. A vezetés és az idegtudomány kapcsolatait vizsgáló szakemberek aláhúzzák az önrendelkezés, az autonómia fontosságát, amire az emberi lényeknek igénye van, és jutalmazó jellegű. Miközben, ha erre nincs lehetősége, igencsak frusztrálttá válik. Amikor maga határozhatja meg, hogy miben teljesedik ki, amikor képes az adottságaiból és az erősségeiből a legtöbbet kihozni, boldogabbnak és elégedettebbnek érzi magát. És ez kihat a munkája és az élete egyéb területeire is.

Végigolvasva a fenti három kupac tudnivalót, hol érzed, hogy lenne dolgod a csapatoddal vagy annak egyes tagjaival?

• • •

Töltsd le ingyenesen vezetéssel kapcsolatos e-könyveimet a Tudatos Vezetés blog főmenüjéből! Itt az első, a második, a harmadik, és a bonus track, a "menedzsment haiku" gyűjtemény. Dr. Dobay Róbert kollégám innen letölthető e-könyvében a veszélyes féligazságokról, "bevált" HR gyakorlatokról rántja le a leplet. Írtam továbbá szabadon elérhető e-könyvet saját életünk tudatosabb irányításáról és az élvezetesebb és eredményesebb tanításról, azokat is figyelmedbe ajánlom.