Ne azt presszionáld, aki amúgy is tolja!

Gyakran megfigyelhető, hogy amikor valamiféle turbulencia lép fel a piacon vagy a külső környezet más dimenziójában, a felső vezetők vagy a tulajdonosok extra nyomást helyeznek azokra a vezetőkre, akik teljes mértékben tudatában vannak a helyzetnek, és egyébként is minden erejükkel a megoldásra koncentrálnak. Mivel a feletteseik tudják, hogy leginkább rájuk számíthatnak, a bennük megjelenő félelmeket, aggodalmakat feléjük csatornázzák.

Ezzel a viselkedéssel azonban sokkal inkább hátráltatják a folyamatot, mint segítik. A közelről menedzselés következtében egyrészt visszavetik a húzóembereik motivációját, másrészt indirekt módon azt kommunikálják, hogy mégsem bíznak bennük annyira, harmadrészt felesleges extra stresszt és feszültséget okoznak számukra, annak minden negatív következményével, negyedrészt pedig időt vonnak el tőlük, amit a probléma megoldására fordíthatnának egyébként. Sokkal jobban járna mindenki, ha inkább azt kérdeznék meg a felettesek, hogy miben tudnak segíteni, ahelyett, hogy átmennének mikromenedzserbe. Legalábbis azoknál a vezetőknél, akik alkalmasak és motiváltak egyaránt.

Presszionálni inkább azokat a vezetőket érdemes, akik nem hozzák a tőlük elvárható teljesítményt, vagy láthatóan nem veszik kezükbe a kezdeményezést, amikor helyzet van. Ilyenkor igenis hasznos a közelebbre húzott gyeplő, amit nevezhetünk akár mikromenedzsmentnek is. Pontosan megbeszélni az elvárásokat, rövidebb távú célokban, első lépésekben, mérföldkövekben megállapodni, majd azokat mondjuk heti rendszerességgel utánkövetni, hogy miként haladnak. A felmerülő akadályokat pedig segíteni átugrani.

A környezeti változások, a hektikus piaci mozgások vagy módosuló szabályozási körülmények joggal értelmezhetők fenyegetésként a szervezet működésére, így hasznos, ha a vezetők szimpatikus idegrendszere aktiválódik a helyzettel való megküzdéshez. Ha azonban ebben a “fight or flight” üzemmódban ragadunk, az pont azokat a magasabb rendű, logikus gondolkodással, tudatossággal, reális helyzetértékeléssel, problémamegoldással és szisztematikus végrehajtással foglalkozó agyterületek működését gátolja, amelyek épp a változásokhoz való sikeres alkalmazkodást segítenék elő.

Láttam már bölcs vezetőket, akik jól tudtak ilyenkor disztingválni. Akik rajta voltak az ügyön, azokat feleslegesen nem stresszelték pluszban, hanem támogatták és hűtötték, akik viszont nem vették az adást, hogy más sebességfokozatra kéne kapcsolni, azoknak tüzet raktak a lábuk alá. Aztán amikor már ők is mozgásba lendültek, fokozatosan hátrébb léptek tőlük.

• • •

Töltsd le ingyenesen vezetéssel kapcsolatos e-könyveimet a Tudatos Vezetés blog főmenüjéből! Itt az első, a második, a harmadik, és a bonus track, a "menedzsment haiku" gyűjtemény. Dr. Dobay Róbert kollégám innen letölthető e-könyvében a veszélyes féligazságokról, "bevált" HR gyakorlatokról rántja le a leplet. Írtam továbbá szabadon elérhető e-könyvet saját életünk tudatosabb irányításáról és az élvezetesebb és eredményesebb tanításról, azokat is figyelmedbe ajánlom.