Én a sikereimet magamnak köszönhetem, te a szerencsés körülményeknek

Agyunk változatos módszerekkel képes megtréfálni bennünket. Vagy kétszáz féle kognitív torzítás tud szisztematikusan bezavarni a reális helyzetértékelésünkbe. Az egyik legnehezebb dolog saját magunkkal szemben alkalmazni a kritikus gondolkodást, és megkérdőjelezni, hogy a gyors értékítéletünk mennyire pontosan fedi a valóságot.

Az egyik ilyen, hogy milyen okokra vezetjük vissza saját magunk és mások sikereit és kudarcait. Az ember hajlamos a saját sikereit a jellemének, képességeinek és cselekedeteinek tulajdonítani, amikor pedig nem jön össze valami, akkor azt leginkább a külső körülmények számlájára írni. Mások sikereinél viszont gyakran épp fordítva okoskodunk. Azért sikerült neki valami, mert jókor volt jó helyen, megfelelő családba született, szóval szerencséje volt. Amikor pedig kudarcot vall, akkor a képességei kevesek vagy a hozzáállása nem volt megfelelő. Ha a másik ember helytelenül cselekszik, akkor azt jellemzően morális gyengeségnek vagy az önkontroll hiányának tulajdonítjuk. Mások viselkedését hajlamosak vagyunk a személyiségükre visszavezetni, ahelyett, hogy a környezeti tényezőket is figyelembe vennénk. Ráadásul szándékosságot, sőt, ha számunkra kellemetlen a dolog, akkor akár ellenséges szándékot is vélelmezünk a cselekedeteiknél, akkor is, ha egyébként a véletlennek vagy épp figyelmetlenségnek köszönhető, amit tett. (Akit esetleg mélyebben érdekelnek ezek a torzítások, alaposabban utána olvashat a következő címszavakkal: fundamental attribution error, self-serving bias, puritanical bias, intentionality bias, hostile attribution bias.)

Ha néhány kérdést felteszünk magunknak, akkor vélhetően reálisabban fogjuk megítélni az adott témát vagy szituációt:

• Milyen környezeti tényezők járultak hozzá a saját sikeremhez? Miben volt szerencsém?

• Ami nem jött össze nekem, abban milyen külső és belső tényezők játszottak szerepet?

• Melyek azok a képességek és erőfeszítések, amelyek nélkül az általam megítélt másik ember nem ért volna el ilyen eredményeket? Ismerek-e olyanokat, akik hasonlóan előnyös körülmények ellenére nem lettek ugyanolyan sikeresek?

• Mások kudarcához milyen külső okok vezethettek?

• Egy-egy viselkedés megfigyeléséből mennyire megbízhatóan lehet a másik ember személyiségére következtetni? Mi más lehet az adott viselkedés mögött? Mik lehetnek olyan körülmények, amelyek előidézhették?

• Mi más lehet a cselekvés hátterében a szándékosságon kívül?

• Biztos, hogy velem akart kitolni, vagy egyéb okok is motiválhatták a viselkedését? Például mi?

A tudatosság, és talán a bölcsesség egyfajta megnyilvánulása is, amikor a gyors ítéleteinket képesek vagyunk kritikus gondolkodásnak alávetni. Belenézni kicsit alaposabban, hogy mi minden állhat egy eredmény vagy egy megfigyelés mögött. Nem keverni össze a korrelációt az ok-okozati összefüggéssel. Feltételezések helyett rákérdezni a kollégánknál, hogy miért döntött vagy viselkedett úgy, ahogy.

Persze nem állítom, hogy mindez könnyű lenne…

• • •

Töltsd le ingyenesen vezetéssel kapcsolatos e-könyveimet a Tudatos Vezetés blog főmenüjéből! Itt az első, a második, a harmadik, és a bonus track, a "menedzsment haiku" gyűjtemény. Dr. Dobay Róbert kollégám innen letölthető e-könyvében a veszélyes féligazságokról, "bevált" HR gyakorlatokról rántja le a leplet. Írtam továbbá szabadon elérhető e-könyvet saját életünk tudatosabb irányításáról és az élvezetesebb és eredményesebb tanításról, azokat is figyelmedbe ajánlom.