Egy nagy létszámot foglalkoztató gyártó vállalatnál néhány éve elindítottak egy kezdeményezést, melynek keretei közt készítettek egy szakmai kompetenciákból álló mátrixot a termelésben dolgozók számára. A cég jól jár azzal, ha egyre több olyan munkatársa van, aki rugalmasan bevethető különféle területeken, mivel más gépekhez, technológiákhoz is értenek, illetve magasabb hozzáadott értékű tevékenységekre is bevonhatók. A kollégáknak pedig lehetőségük van a szakmai fejlődésre és a változatosabb munkára, valamint jogosulttá válhatnak magasabb fizetési kategóriákra. Így az egyéneknek jelentősebb ráhatása van a saját előrelépésükre, mind a munka tartalma, mind a jövedelemszint szempontjából.
A cég egyik középvezetője egy olyan területen dolgozott, ami kisebb létszámmal működik, kevésbé feltűnő helyen a szervezetben. Az utóbbi időben többször is beszélgetett a csapatának tagjaival a személyes motivációjukról. Felmerült, hogy számukra is jó lenne egy ilyen fejlődési és előrelépési lehetőségeket felvázoló rendszer. A vezető kapcsolatba lépett a HR-rel, akik nyitottak voltak a témáról beszélgetni. A más területeken szerzett tapasztalatok alapján a vezető néhány kollégája bevonásával elkezdte kidolgozni a saját csoportja számára alkalmazható mátrixot. Nem a könnyebb utat választotta, hogy a meglévő emberekre szabja a rendszert, hanem azon töprengtek el, hogy miképpen tudnának a szervezet számára hasznos, a munkatársaknak pedig a jövőre nézve motiváló szakmai kompetencia-kategóriákat felállítani. Remélhetőleg rövidesen élesbe is állíthatják a dolgot.
Amikor ezt a történetet hallottam, rögtön arra gondoltam, hogy itt egy kiváló példa arra, amikor valaki tényleg vezetőként viselkedik. Kommunikál a munkatársaival, meghallja, amit mondanak neki, nem vár arra, hogy majd egyszer valamikor felülről megmondják, mit kell tenni, hanem saját maga kezdeményez, gondolkodik, másokat bevon, javaslatot tesz, megvalósít.
Talán már máskor is írtam róla, hogy nem a titulus tesz valakit vezetővé, hanem a cselekedetei. Aki menedzserként mást se csinál, mint végrehajtatja, amit a felettesei elvárnak tőle, azt nem nagyon sorolnám ebbe a kategóriába. Szemben azokkal a beosztottakkal, akik szóvá teszik a problémákat, javaslatokat tesznek a megoldásukra, kezdeményeznek, összefognak másokkal, javaslatokkal állnak elő, és rendületlenül lökdösik előre a fontos dolgokat, amíg azok el nem készülnek. De vezetőként viselkednek mindazok is, akik egy megbeszélést nem hagynak szétfolyni, nem törődnek bele, hogy csak a problémában dagonyázzanak órákig, indítványozzák a megoldáskeresést, és a találkozót addig nem engedik befejezni, amíg konkrét akcióterv lépések nem születnek, vagy minimum egy következő tennivalót nem fogalmaznak meg, felelőssel, határidővel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.