Növelik-e a kooperációt az egylégterű irodák?

Egy közelmúltbeli Harvard University és Harvard Business School kutatás adja az apropóját annak, hogy hét év után újra előveszem az egylégterű irodák kérdését. 2011-ben, A hodály örömei, avagy az egylégterű irodák szépsége című írásomban teljesen szubjektív módon onnan közelítettem meg a kérdést, hogy az ilyen irodakialakítások akadályozzák az elmélyült munkavégzést, ezért is ülnek sokan fülhallgatóban az asztaluknál, és ezért jelentek meg a NYITVA/ZÁRVA táblák is ugyanott. Az ostorozást kiegészítettem azzal, hogy ahol folyamatos információcserére van szükség, és kevesebb önálló gondolkodásra/kitalálásra/alkotásra, ott lehet létjogosultsága az efféle térszervezésnek. Egyik ügyfelem pedig azt tette hozzá kommentben, hogy náluk a kereszt-funkcionális termékcsapatoknál is jól működik az egybeeresztés.

Az utóbbi hét évben sem csökkent az egylégterű irodák térhódítása, sőt. Annyiban alakult pozitív irányba a helyzet, hogy azért az újabb épületekben egyre fontosabbá vált a kellemes környezet kialakítása, mint a munkáltatói márkaépítés része. Örömmel látom például, hogy mekkora érdeklődés övezi Az Év Irodája versenyt, és tényleg sok cég próbál élhetőbb, emberibb és szebb irodai munkakörnyezeteket megvalósítani.

Az egyik leggyakrabban hangoztatott érv, hogy az ilyen jellegű irodakialakítás előnyösen hat a munkatársak közötti együttműködésre. Nekem ez már korábban is gyanús volt, hiszen a fülhallgatóval leszigetelt, egymásnak háttal ülő, és a számítógépükben elmerülő kollégák között nem lesz hatékony a kommunikáció önmagában attól, hogy többen szívják ugyanazt a levegőt. A fent említett friss kutatások pont ezt az érvet cáfolják.

A szerzők két kísérletet is végeztek, nagyvállalati multis környezetben. Ugyanazokat az embereket költöztették át hagyományosból egylégterű irodába. Röviden összefoglalva a következőket tapasztalták:

• jelentősen csökkent a személyes interakciókra fordított idő,
• markánsan nőtt az emailezéssel töltött idő,
• és még ennél is jobban gyarapodott az instant üzenetküldés mennyisége

Érdekes tehát, hogy bepakolva ugyanazokat az embereket a közös térbe, nem a négyszemközti, hanem a virtuális interakciók gyarapodtak. Az írásbeli kommunikációval viszont az a gond, hogy sokkal könnyebben félreérthető, ezért tartom aggályosnak, ha bármilyen okból is, de bővül az aránya a szóbeli kommunikáció rovására.

Ez egyébként teljesen egybevág azokkal a tapasztalatatokkal, amelyeket irodai környezetben dolgozó ügyfeleknél látok és hallok. Emailt írnak egymásnak, vagy chat-elnek pár méterről. Többnyire egyébként azzal indokolják, hogy nem akarják megzavarni a másikat a munka közben. De ha nem akarom megzavarni, akkor eléggé mindegy, hogy van-e közöttünk fal, vagy esetleg pár tíz méter.

Ebben a bejegyzésben nem szeretnék az egylégterű irodák ellen, sem azok mellet állást foglalni. Inkább csak arra hívnám fel a figyelmet, hogy az együttműködés javulását nem az irodakialakítástól érdemes várni. Az irodának viszont, akárhogy is tervezzük meg, néhány fontos igényt szolgálnia kell:

• azoknak, akiknek el kell mélyülniük a munkában, állandó félbeszakítások és zavaró tényezők nélkül, legyen lehetőségük nyugodt körülmények között, órákon keresztül dolgozni
• le lehessen ülni akár egy vagy néhány kollégával egy kellemes tárgyalóban megbeszélni a munkával kapcsolatos dolgokat
• álljanak rendelkezésre olyan közösségi terek, ahol azok is tudnak egymással találkozni és beszélgetni, akik nem dolgoznak szorosan együtt

Attól tartok, hogy ezt a néhány egyszerű szempontot nem feltétlenül veszik mindenütt figyelembe. Örülnék, ha sok cáfolat érkezne erre a mondatra.