2011. szeptember 29., csütörtök

A hodály örömei, avagy az egy légterű irodák szépsége

Fiatalság a fonóban (Nógrád megye)
A Magyar Néprajzi Lexikon szerint a hodály „juh-, ritkán sertésnyájak téglalap, néha L alaprajzú, nagy befogadóképességű, zárt, tetővel fedett építménye. Két típusa ismert: a csupán nád- vagy szalmahéjazattal ellátott tetőszerkezetből álló ún. seggenülő hodály, valamint az alacsony falu, nyeregtetős hodály.” Ez utóbbi jellegű irodaházi elhelyezésben részesül korunk szellemi dolgozóinak jelentős része. Gyakran felmerül az argumentum, miszerint az ilyen elrendezés elősegíti a kooperációt, bár gyanús, hogy inkább az egy hodályba sűríthető munkavállalók száma növelhető meg ezzel a módszerrel. Másik ötletem, hogy a dolgozók jobban szemmel tarthatók, azt az illúziót keltve, hogy ettől lesznek termelékenyebbek.

Több oldalról is érdemes megvizsgálni a kérdést. Egyrészt fontos, hogy az emberek rendelkezzenek annyi privát térrel, amivel már nem érzik magukat folyamatosan személyes környezetükben sértve, stresszelve. Másrészt megfontolandó, hogy a fizikailag megkönnyített kooperációnak milyen ára van a munkavégzés oldalán.

Régen a fonóban tényleg jól jött, hogy az asszonyok összeültek, beszélgettek, mialatt monoton munkájukat végezték. Ha viszont valami tényleges elmélyülést igénylő munkán, esetleg kreatív feladaton dolgozunk, azt nem nagyon lehet úgy végrehajtani, hogy közben mások beszélgetését hallgatjuk, percenként félbeszakítanak, stb. Ma egy rendkívül sikeres informatikai cég gyönyörű irodájában jártam. A fejlesztők itt is nyitott légterű szobákban dolgoztak. Majdnem mindenki fején fülhallgató volt és zenével zárta ki a figyelméből a külső ingereket. Tehát összetereljük a népeket egy nagy térbe, hogy működjenek együtt, ők pedig ólmot öntenek a fülükbe, hogy tudjanak a saját dolgukra koncentrálni. Az is érdekes volt, hogy itt ráadásul bőséges tér állt rendelkezésre, mind a közös irodában, mind egyéb helyiségek tekintetében.

Persze el tudok képzelni olyan irodai munkahelyeket, melyeknél ésszerű a közös légtérben ténykedés. Ahol például folyamatosan kell információt cserélni, iratokat átadni, de nem szükséges különösebben belemélyedni semmibe. Érzésem szerint a gyakorlatban kevesen fontolják meg a kérdés előnyeit és hátrányait az egyes osztályokon. Eldöntik vállalati szinten, aztán kéretik beletörődni. Esetleg egy kis felszínes ideológiát kanyarintanak mellé: nálunk fontos a nyitottság és az együttműködés, ezért hiszünk a Hodály-módszerben.

2 megjegyzés:

  1. Ez egy érdekes kérdés.. amióta nálunk az IT és a business kollégák vegyesen vannak ültetve, és az egy projekten dolgozók közel ülnek egymáshoz (amit egy sokszobás rendszerben nehezebb lenne megcsinálni), azóta a teljesítmény jelentősen megnőtt. Fontos, hogy a csapat úgy ül a hodályban, hogy átlátható, hogy ki tartozik egy-egy csapatba.
    +
    vannak elektrodermálisan labil és stabil emberek. Az, aki csak egy dologra tud koncentrálni, nem igazán törődik vele, hogy mi folyik a hodályban. Viszont egy ED labil tényleg lehet dekoncentrált egy ilyen környezetben - de ő akkor is lehet ilyen, ha egyedül van, de az utcán elmegy egy autó.
    (Dávid, ingatlan.com)

    VálaszTörlés
  2. Csodálom, hogy Dilbert még nem szólt hozzá... :-)

    AB

    VálaszTörlés