Milyen készség kell a tartós versenyelőnyhöz a 21. században?

Az év elején írtam arról, hogy a World Economic Forum tanulmánya szerint milyen készségekre lesz szükség a munka világában. Mindenféle szépségeket soroltak fel, mint a kreativitás, az együttműködés, az érzelmi intelligencia vagy a kognitív rugalmasság. Feltételezhetnék, hogy a versenyelőny is ilyenekből lenne kovácsolható. Legutóbbi, két keréken folytatott tudományos elmélkedésem során arra a következtetésre jutottam, hogy lófaszt túrót.

A markáns pozitív megkülönböztetéshez, azaz a tartós versenyelőnyhöz szerintem a következő készségkombinációra van szükség: elvégezzük, amit elvállaltunk (a megbeszélt határidőre, az egyeztetett tartalommal), normális módon (szakszerűen, teljesen befejezve, gondos minőségben, ahogy magunk is elvárnánk mástól). Ha esetleg néha-néha hibázunk, akkor elnézést kérünk és a lehető leggyorsabban kijavítjuk, amit elrontottunk.

Ez a fent leírt, egyszerű működésmód ritka, mint a fehér holló. Szerencsére vannak ilyen tapasztalatok is, de szinte meglepődik az ember, amikor ilyen történik. Visszatekintve az elmúlt tíz évben igénybe vett szolgáltatásokra vagy vásárolt termékekre, akár magánszemélyként, akár cégként, sajnos jóval nagyobb arányban tudok beszámolni negatív tapasztalatokról. Szinte soha nincs kész a vállalás a megbeszélt időpontra. Igen ritka, hogy a teljesítés száz százalékos. Az elvégzett munka vagy a gyártott termék pedig az üdítő kivételektől eltekintve kicsit hibás, nagyon hibás vagy szar (nem alkalmas arra, amire kitalálták). Előre gondolkodásnak, önellenőrzésnek, minőségbiztosításnak nyoma sincs, szakértelmet és gondosságot is alig érzékelhetünk. Ha valami hibátlanul megy, az a többi kolléga/szaktárs/versenytárs tevékenységének ócsárolása.

Úgy vélem tehát, hogy tartós versenyelőnyt a megbízhatóan és lelkiismeretesen elvégzett munka adja. Lehet lila ködöt kerekíteni, mindenféle cizellált kompetenciákról okoskodni, de erre van és lesz szüksége embertársainknak, így a kereslet eziránt nem fog alábbhagyni.