Kifogás és nyafogás helyett inkább fogást keress a problémádon!

Jobban szeretek témákról írni, mint saját magamról, de egyszer-egyszer megteszem az utóbbit is. Leginkább akkor, amikor a történet szerintem jól alátámasztja az üzenetet, amit át szeretnék adni. Már néhányszor beszámoltam róla, hogy két évvel ezelőttig nem találtam fogást a sportolás kérdésén. Eleve sose voltam valami nagy sportoló. Kitartó meg végképp nem. Amihez inkább lett volna kedvem, azt nem lehet egyedül csinálni, viszont az illeszthető bele egyszerűbben az életembe, amit lehet. Végül arra jutottam, hogy ez nem szórakozási kérdés, hanem egészségügyi. Kell és kész.

Nekiálltam biciklizni, 40 évesen, 15 km-es távon először. Aztán szépen lassan emelkedtek az adagok, mondjuk a rendszeres mozgások 30 km-ig, aztán négy hónap után már képes voltam megtenni egy 80-as kört, ami persze jól kidöglesztett. Egy év után jött a felkartörés, melynek következtében még a fogkefét se bírtam felemelni jobb kézzel. A gyógytornát igen komolyan vettem egész nyáron, és 7 hét után már ismét a biciklin ültem. Megint a nulláról, azaz 15 km-ről indulva. Ősszel már ismét ment barátokkal a 80-as kör. Tavasszal 45-ös edzések heti egyszer-kétszer, újra egy 80-as a Balaton Keleti-medencéje körül, majd gondoltunk egyet, és bevállaltuk a Nyugati-medencét. 150 km. Az rohadt hosszú. Sportolóknak nem, de műkedvelőknek az. Soha a büdös életben nem gondoltam volna, hogy én valaha 150 km-t megteszek autón/buszon/vonaton kívül bármi más közlekedési eszközön. Két évvel a “sportágválasztás” után, félúton egy kartöréssel, mégis megtörtént. Pedig, ismételten kijelentem, sose voltam sportember.

Kifogások mindig vannak, a nyafogás pedig nemzeti sport. Bármi is a problémád, neki kell állni kicsiben dolgozni rajta. Aztán jönnek az első eredmények, és lehet emelni a tétet. Egy-két éven belül, saját magunk eredeti teljesítményéhez viszonyítva olyan szintre lehet jutni gyakorlatilag akármiben, amit az ember végképp nem gondolt volna a kiindulóponton. Közben persze jönnek a bukások, a törések, akár képletesen, akár ténylegesen, de onnan is simán fel lehet állni, és újra össze lehet szedni magunkat. Ha a fogást keressük rajta.