Amikor a kollégák képtelenek együttműködni a közvetlen környezetükben dolgozókkal, jellemző gyógyír, hogy csapatépítésre utalják be őket. A rafting utáni berúgás, vagy a madzagpókhálón keresztülevickélés, melyet elmélyült köldöknézegetés követ, ritkán váltja be a hozzá fűzött reményeket. Nem mintha bármiféle közös élmény, különös tekintettel arra, amikor a résztvevők este őszintére isszák magukat, nem járulna hozzá egymás jobb megismeréséhez, és ezáltal hosszú távon a kölcsönös elfogadáshoz. Nagyon is hozzájárul. De ez még nem elégséges előfeltétele az együttműködésnek.
Van egy másik tényező, ami sokkal erőteljesebben meghatározza, hogy a munkatársak vagy vezetőtársak képesek-e konstruktívan együttműködni. Stephen Covey szerint először szükség van az egyéni győzelemre, aztán jöhet a közös győzelem, a win-win. Dave Logan és John King a Tribal Leadership-ben nagyjából ugyanerről beszél, amikor megállapítja, hogy a "We are great" nyelvhasználatot meg kell, hogy előzze az "I am great" korszak. Egyértelműbben megfogalmazva: csak akkor leszünk képesek másokkal a kölcsönös, magas szintű együttműködésre, és a közös célok irányában történő összefogásra, ha mindnyájan megéltük előzőleg a egyéni eredményesség, az én-hatékonyság érzését.
Egy kevéssé sikeres, egymással hadakozó vezetői vagy munkatársi csapat esetében tehát nem azzal kell kezdeni, hogy unásig ismételjük a kooperáció fontosságát, vagy mindenféle munkahelyen kívüli játékos szituációk itt-és-most-jában, majd a tanulságok kognitív szintre emelése során felismertetjük velük, hogy egymás nélkül nem sokra mennek. Sokkal többet érünk azzal, ha az egyéni céljaik elérésében támogatjuk, valamint a másik kolléga céljainak eléréséhez való segítségnyújtásra bátorítjuk őket. Ily módon tudják újra és újra megélni a személyes sikereket.
Ezután jöhet csak a következő szint, ahol az együttműködő párosokat felválthatják a triádok, ahol közös célok mentén kényszerülnek kooperálni a kollégák. Ekkor tudják megtapasztalni élesben, hogy milyen hatalmas erő van abban, ha többen összedugják a fejüket és egy irányba összpontosítják az erőiket. A csapatépítés színtere ekkor nem más, mint a munkatevékenység, azaz pontosan az a terep, ahol az együttműködést a későbbiekben is ki kell fejteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.